A Nature-ben megjelent új tanulmány szerint az amazonasi esőerdő 10-47%-a több olyan tényezőnek lesz kitéve, amelyek együttesen ökoszisztéma-átmenetet indíthatnak el: ennek következtében a dús erdő egy része száraz szavannává válhat. Ugyanakkor a rendszer összetettsége miatt bizonytalansággal terhelt a becslés, és még mindig van lehetőség a cselekvésre.
A világ legnagyobb erdősége, az amazonasi nagy mennyiségű szenet raktároz és jelentős a biodiverzitása. Elsősorban az éghajlatváltozás és az erdőirtás hatásai miatt bizonytalan jövővel néz szembe: elérheti az átbillenési pontját, amely az erdő egy részének szavannává alakulását idézheti elő.
A tanulmány egyik szerzője azt mondja a Carbon Briefnek, hogy ez a kilátás a század közepére „nagyon ijesztő”.
Tavaly kivételes szárazság sújtotta a területet, ami egy attribúciós tanulmány szerint 30-szor valószínűbbé vált a klímaváltozás miatt. Az erdő kb. 20%-át már kiirtották és további 6% erősen leromlott állapotban van.
Az erdő 47%-a esetén mérsékelt a lehetőség ezen változásokra, míg 53%-ban alacsony az esélye az átmenetnek, ami főleg a védett területeknek köszönhető. Az elemzések szerint a globális felemelegedés 1,5 fok alatt tartása egy biztonságos határt jelent, hogy elkerülje az amazonasi esőerdő a nagyskálájú átmenetet.
Az új tanulmány az Amazonas vízhiányának öt kulcsfontosságú tényezőjét vizsgálja – a globális felmelegedést, az éves csapadékmennyiséget, a csapadék szezonális intenzitását, a száraz évszak hosszát és a felhalmozott erdőirtást –, hogy megbecsülje e problémák kritikus határait az Amazonas számára.
A kutatók paleorekordokból , megfigyelési adatokból és modellezési tanulmányokból származó meglévő bizonyítékokat használnak . Például úgy találják, hogy az évi 1000 mm alatti csapadékszint „az erdők ritkává és instabillá válásához” vezethet. Az ártéri ökoszisztémák esetében ezt a kritikus küszöböt évi 1500 mm-re becsülték. Ez azt jelenti, hogy „az ártéri erdők lehetnek az elsők, amelyek egy szárazabb jövőben összeomlanak” – írja a tanulmány.
Ezen elemzés alapján a kutatók úgy becsülik, hogy ezek a tényezők együttesen potenciálisan nagyszabású Amazon fordulóponthoz vezethetnek 2050-re.
Dr. Bernardo Flores , a tanulmány vezető szerzője és a brazíliai Santa Catarina Szövetségi Egyetem kutatója szerint a tanulmány célja ezen együttes nyomások hatásainak bemutatása. Azt mondja a Carbon Briefnek:
„Meglepő, hogy a stresszorok és a zavarok kombinációja már most is hatással van az Amazonas középső részének olyan részeire, amelyek már különböző ökoszisztémákká alakulhatnak át.
„Akkor, ha mindent összerakunk, nagyon ijesztő az a lehetőség, hogy 2050-re átlépjük ezt a fordulópontot, egy nagyszabású fordulópontot, és nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar megtörténhet.”
Lásd még: A veszélyes éghajlati fordulópontok egyre közelednek, de a ’game over’ még elkerülhető
Nyitókép: Depositphotos
Kapcsolódó anyagok:
Rengeteg szenet nyel a növényzet, csak maradjon is így
Megállíthatatlan a permafroszt eltűnése
Kríziskezelés, koporsószögek és kooperáció – interjú Szathmáry Eörssel
