A rovat kizárólagos támogatója

2014 szeptember 27 – október 1 között zajlott az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat 10. Nagygyűlése, melyen a különböző európai keresztyén egyházak képviselői tanácskoztak Balatonszárszón. A tanácskozás központi kérdése az energia és a klímaváltozás, illetve ezeknek a kérdéseknek a keresztyén egyházzal való összefüggése volt.

Váratlanul aktív vitáknak lehettünk tanúi például ilyen kényes kérdésekről, mint az atomenergia felhasználása, az Európai Unió bizottságainak a munkája. Egyik résztvevő felvetette, hogy az európai keresztyén egyházaknak egy közös pénzt kellene bevezetnie, piacra dobni: nézzük meg, képesek vagyunk-e szembe menni a jelenlegi gazdasági folyamatokkal! – mondta.

Az egyik leglelkesebb előadó Prof. Michael Northcott volt, az Edinborough-i egyetem etika professzora. Rámutatott arra a három nagy kérdésre, amely jelenleg vakvágányra viszi a klímaváltozással kapcsolatos gondolkodásunkat és döntéseinket.
Az első, ahogyan a bioüzemanyagok használata irányában hoznak döntéseket az EU-ban. Tervben van, hogy minden országban a diesel üzemanyagnak legalább a 10 százaléka bioüzemanyag lesz. Ezzel azonban indirekt módon az őserdők kiirtását támogatjuk, hiszen a bioüzemanyag alapanyagát nagy mértékben ezeknek a kitermelése árán szállítják az európai országokba. Hazai szinten ez a kérdés úgy tevődik föl: jó megoldás-e, ha a termőföldeket arra használjuk, hogy üzemanyagot termelünk és nem élelmiszert?
A másik gond, hogy azon az áron csökkentik az egyes európai fejlett országok CO2 kibocsátásukat, hogy a termelésüket Távol-Keletre viszik, Kínába és Indiába. Ezzel óriásira nő a munkanélküliség, és ellenőrizhetetlenné válik a termelés módja. Szomorú példa Banglades, ahol szörnyű katasztrófák voltak a helyi munkakörülmények miatt. Az ott létesített üzemek többnyire nagyon környezetszennyezőek is. Európa nem segít, csak magára ölti az olcsó ruhát.
A harmadik kérdés talán még alapvetőbb: a „levegőről” beszélnek ahelyett, hogy a „földről” beszélnének – mondta Michael Northcott. A nagy kérdés, amiről hallhatunk úton útfélen, a CO2 kibocsátás, és nem az, ami miatt ez a kibocsátás történik. 1000 vállalat körül van azoknak a száma, akik érdekeltek a kőolaj és földgáz kitermelésében. Ezek a vállalatok ellenérdekeltek a tekintetben, hogy az igazi kérdést ne a levegőben, hanem a föld alatt keressük. Márpedig sohasem a tünetek kezelése a legfontosabb.

Az atomenergia kényes kérdése is többször felmerült a konferencia folyamán. Amint ez ismeretes, a környezetvédő mozgalmak nagyon aggályosnak tartják ennek az energiaforrásnak azt a velejáróját, hogy a jövő nemzedékre hagyja tárolandó hulladékát, és ezek a beruházások akkora anyagi és biztonságtechnikai forrást igényelnek, ami miatt csak állami beruházással épülhetnek fel az erőművek. Az egyik előadó így is fogalmazott: „az atomenergia egy antidemokratikus forrás”. Nem demokratikus, mert eleve nem lehetséges az összes résztvevő megkérdezése, olyan emberek feje fölött hozunk döntéseket, akik majd kénytelenek elviselni azt a „batyut”, amit mi a vállukra akasztunk egy-egy erőmű biztonságának kérdésével és maradványainak kezelésével. Több előadó is kifejtette, az Európai Uniónak felül kell vizsgálnia azokat a döntési mechanizmusokat, ahogyan maga előtt tolja a klímaváltozás következményeinek a kérdését. Ez egy megkerülhetetlen és elodázhatatlan, megválaszolandó kérdés. Az egyházak nem tehetik, hogy kitessékelik ajtaikon a válaszadás felelősségét.

A konferencián Peter Pavlovic-csal beszélgettünk, aki az Európai Keresztyén Környezetvédelmi Hálózat főtitkára:

-Van e jelentősége annak, hogy éppen Magyarországon ünneplik a konferencia 10. évfordulóját?

P.Pavlovic: Igen. 1997-ben Grácban volt a nagy európai ökumenikus egyházi találkozó, ahol protestáns egyházak, ortodox egyházak és katolikusok is jelen voltak. Ott az egyik munkacsoport a teremtésvédelemmel foglalkozott. Nem sokkal ezután a találkozó után hoztuk létre ezt a szövetséget. Az első konferencia 1998-ban volt. Őszintén megmondva abban az időben nagyon kevés egyházban foglalkoztak még ezekkel a kérdésekkel. Németország, a skandináv országok, ma ez már egészen másként van. Magyarország rögtön a munka elején csatlakozott a kezdeményezéshez. Nagyon jó kapcsolatunk van az evangélikus és a református egyházzal, ezért vagyunk nagyon boldogak, hogy most itt lehetünk. Ráadásul a nyitó istentisztelet egyben a Teremtés Hetének a nyitó istentisztelete is volt. Balatonbogláron egy nagyon szép templomban ünnepeltünk együtt a helyi gyülekezettel és egyházi vezetőkkel, ez igazán felemelő volt, hiszen mi nem önmagunkért akarunk dolgozni.

-Hány tagja van ennek a szervezetnek?

Most több mint 100 tag van jelen 24 országból. De közöttünk van egy palesztinai egyházi képviselő is, ami igazán megható: még az ő helyzetükben is foglalkoznak a teremtésvédelemmel! Mert a teremtésvédelem nem valami plusz, hozzáadás az életünkhöz. Ez nem egy hobbi, hanem életkérdés. A keresztyén hit élő hit. Nem a vasárnap reggeli ima kérdése csupán, hanem élet. Valami, ami az egész életünket érinti. A Krisztusban való hitünk egy válasz. Egész életünk egy válasz. A mai klíma helyzet, a világállapota mind-mind kérdések, amikre válaszolni kell. Egyedül nem tudjuk megadni a választ semmire, csak közösségben. Ezért vagyunk itt, kérdezünk, és keressük a válaszokat.

Kapcsolódó anyagok:

A keresztény „roadshow” a célegyenesbe fordult

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás