Egyre nagyobb szerep jut az űreszközöknek a klímaváltozás ellen folytatott harcban, a különböző műholdas megfigyelőrendszerek ugyanis új szintre fogják emelni az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális ellenőrzését. Közel állunk ahhoz, hogy az űrből azt is észrevegyük, ha egy tehén elböfögi magát.
Sajtóhírek szerint a novemberi glasgow-i klímacsúcson fontos megegyezések születhetnek ebben a témában is, a koncepciót az Egyesült Államok mellett az ENSZ és az Európai Űrügynökség is támogatja. A műholdas károsanyag-kibocsátás megfigyelés ugyanakkor új lehetőségeket ad a nagyhatalmaknak arra is, hogy egymásra vagy kisebb országokra mutogassanak, ha a bolygó tönkretétele kerül szóba -írta a Wall Street Journal.
CO2, CH4
Az utóbbi években a szén-dioxid mellett egyre több szó esik a metán (CH4) légköri jelenlétéről, és annak káros hatásairól, elsősorban jelentős hőmegkötő képességéről, ami miatt a légkörbe eresztett metán mintegy 10 évig fűti a klímánkat – éppen emiatt ad viszont lehetőséget arra, hogy csökkentésével viszonylag gyorsan mérsékeljük a klímakrízis hatásait.
Metán természetes úton is bőven kerül a légkörbe, például szerves anyag bomlása során mocsaras, vizes élőhelyek közelében. Az emberi kibocsátás elsősorban az állattenyésztéshez, mezőgazdasághoz, földgáz- és kőolajtermeléshez köthető. Az egyik legfontosabb levegőszennyező a szarvasmarha tartás, amelyet az állatjóléti megfontolások mellett leginkább ezért, környezetvédelmi alapon szeretnének sokan visszaszorítani.
Ahogy az Euronews összefoglalója kiemeli: a Copernicus klímaváltozási szolgálat adatai szerint 2020-ban volt az eddigi legmagasabb a légköri metán koncentrációja. Bár egyelőre nem könnyű meghatározni a légkörben a természetes és az emberi tevékenységből származó metán arányát, egyre biztosabb, hogy az emelkedésért leginkább az ipari tevékenység a felelős. Egy számítás szerint, ha 4 év alatt 45 százalékkal csökkentenénk az olaj- és fölgáztermelésből származó metánkibocsátást, az 1300 széntüzelésű erőmű bezárásával lenne egyenértékű.
Az Európai Unió éppen ezért tűzte ki célként, hogy 2030-ig 35 százalékkal szorítsa vissza a metánkibocsátását, de az Egyesült Államok is 35 millió dolláros programot indított az olaj-, földgáz- és szénipari metánkibocsátás visszaszorítására.
Globális ellenőrzés
Mindehhez viszont döntő jelentőségű a szuperszennyezők lokalizációja, a szivárgó pontok felkutatása, és az, hogy sok és egységes, globális adatunk legyen. Ez azért is fontos, mert egy tavalyi kutatás alapján erős a gyanú, hogy az olajipari cégek rutinszerűen és szándékosan szivárogtatnak metánt a légkörbe, de ezt nem vallják be.
A szivárgó metán forrásainak megtalálásával, légköri adatok és műholdképek elemzésével évek óta próbálkoznak különböző vállalkozások, de az áttörést a kanadai GHGSat produkálta tavaly, amikor műholdjaival 2019-ben azonosította azokat a türkmenisztáni metánszivárgásokat, amelyek az országot a világ egyik legnagyobb emberi eredetű metánkibocsátójává tették. Az azonosítás és az abból következő diplomáciai nyomás következményeként Türkmenisztán leállította a levegőszennyezését.
Tavaly a GHGSat további két olyan metánmegfigyelő műholdat juttatott fel az űrbe, amely gyakorlatilag bárhol a világon képes gázvezetékekre vagy olajkútra ráközelíteni. Innentől kezdve viszont tényleg nagyon kevés hely lesz a világon, ahol a metán szivárgása titokban maradhat.
A Harvard Egyetemen 88 millió dolláros amerikai és új-zélandi kormányzati forrásból a MethaneSAT-rendszert is fejlesztik, amely a tervek szerint egy év múlva állna fel.
A Kayrros nevű monitorozó és adatelemző cég is mutatott fel sikereket a közelmúltban. Már keringő európai műholdak adatai alapján közölték: Oroszországban 40 százalékkal ugrott meg a gázlétesítményekből és különbőző gázcsövekből származó metánkibocsátás. Ezt Putyin azzal söpörte le, hogy majd fellövik a saját, orosz műholdjaikat, később a Gazprom viszont több masszív szivárgást elismert.
Feszültség a levegőben
A világ metánszivárgásairól szóló információk tehát meglehetősen értékesek, mostanra magáncégek, kormányok és a különféle környezetvédő szervezetek is támogatják a műholdas metánkibocsátás-figyelő rendszerek fejlesztését.
A GHGSat mögött befektetőként ott vannak az olyan gigantikus olajcégek is, mint a szaúdi Saudi Aramco és az amerikai ExxonMobil, éppen azért, hogy bizonyíthassák a tiszta levegő iránti elköteleződésüket.
Ugyanakkor Kína nemzetbiztonsági fenyegetésként értékeli az efféle műholdak létezését, és fenntartja a jogot magának, hogy a saját határain belül saját maga ellenőrizze a károsanyag-kibocsátását. Nem véletlen, hogy a klímaügyekben aktív exelnökjelölt John Kerry éppen azt emelte ki a technológiával kapcsolatban, hogy segít majd ellenőrizni az információt előszeretettel visszatartó és szuperszennyező Kínát.
Ahogy azt a Kayrros munkatársa a Euronews-nak is kiemelte: bár számos technológia van már a metánszivárgások megszüntetésére, „az iparági szereplők továbbra sem hajlandóak addig jelentős lépéseket tenni, amíg a metánkibocsátással kapcsolatos szabályozást nem sikerül egyértelműbbé tenni.”- írta a G7 gazdasági hírportál.
Nyitóképen a Copernicus Sentinel-5P műhold
