Az ISDS-nek (befektető-állam vitarendezési mechanizmus) nevezett “offshore-bíróság” rendszer – mely kvázi magánbíróság – lehetővé teszi, hogy külföldi befektetők pereljenek kormányokat, ha azok a környezetünk vagy állampolgáraik egészségének védelme érdekében hoznak meg bizonyos intézkedéseket, jogszabályokat. Civil szervezetek követelik, hogy számolják fel a befektetőknek az az Energia Charta Egyezményben biztosított különleges előjogait.
Míg a világ az éghajlati válsággal kénytelen szembenézni, a szennyező cégek az Energia Charta Egyezményt kihasználva perlik be azokat a kormányokat, akik éghajlatvédelmi lépéseket tesznek. Az egyezmény felülvizsgálatát célzó brüsszeli konferencia előtt a magyar kormánynak és az uniós döntéshozóknak küldött nyílt levelében 278 európai civil szervezet – köztük a Magyar Természetvédők Szövetsége – követeli, hogy vessenek véget a fosszilis energia beruházásokat védő rendelkezéseknek, számolják fel a befektetőknek az az Energia Charta Egyezményben biztosított különleges előjogokat.
Aki az elmúlt években nyomon követte a tervezett EU-USA “szabadkereskedelmi” egyezmény (TTIP) ill. vagy a CETA (EU-Kanada kereskedelmi egyezmény) kapcsán felmerült vitákat, találkozhatott már az ISDS-nek (befektető-állam vitarendezési mechanizmus) nevezett “offshore-bíróság” rendszerrel. Ez a kvázi magánbíróság lehetővé teszi, hogy külföldi befektetők pereljenek kormányokat, ha azok a környezetünk vagy állampolgáraik egészségének védelme érdekében hoznak meg bizonyos intézkedéseket, jogszabályokat.
Miként a fenti videóban is láthattuk, többek között az Energia Charta Egyezményt is kihasználva számos alkalommal pereltek be energiaipari vállalatok sok száz millió vagy milliárd dollárra olyan kormányokat, amelyek a szenes erőművek működtetésére szigorúbb szabályokat hoztak, vagy pedig úgy döntöttek, hogy bezárnak bizonyos erősen szennyező hőerőműveket.
A Vattenfall svéd energiaipari multi 2009-ben 1,4 milliárd eurós pert indított Németország ellen, kifogásolva Hamburg városának a cég széntüzelésű erőműve kapcsán meghozott szigorú környezetvédelmi előírásait. A tisztviselők szerint az óriási összeg arra kényszerítette a helyi önkormányzatot, hogy gyengítse a szabályozást és így rendezze az ügyet. Ezzel súlyosbította a szénerőmű által helyi, folyóra és élővilágra gyakorolt káros hatásokat.
A Vattenfall második és jelenleg is tartó, szintén az Energia Charta Egyezményre támaszkodó, Németország elleni perében a vállalat 6,1 milliárd eurót követel az atomerőműveknek a fukusimai katasztrófát követően felgyorsított németországi kivezetése miatt.
A brit Rockhopper vállalat 2017 óta 350 millió USA dolláros kártérítésért perli Olaszországot egy, az ország partszakaszát érintő új olaj- és gázberuházásokra vonatkozó tilalom miatt.
2017-ben a kanadai Vermilion vállalat perrel fenyegette Franciaországot egy, a fosszilis energiaforrások kitermelését beszüntetni célzó törvényjavaslat miatt, amelyet ennek következtében jelentősen legyengítettek.
2019 őszén a német Uniper cég bejelentette, hogy beperli Hollandiát és kártérítést követel, ha az ország elfogadja a széntüzelésű erőművek fokozatos leszereléséről szóló törvényt.
2019 novemberében az Aura Energy nevű ausztrál cég az Egyezményen alapuló jogi vitára figyelmeztette Svédországot annak 2018-as döntése miatt, amellyel betiltotta környezetvédelmi és egészségügyi okokból az uránbányászatot.
A fent felsorol néhány példa alapján is elmondhatjuk, hogy mik a fő problémák az Energia Charta Egyezménnyel kapcsolatban:
- Az Egyezmény védi a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos befektetéseket és infrastruktúrát, valamint rajta keresztül tudják támadni és aláásni a szükséges éghajlatvédelmi intézkedéseket.
- Az Egyezmény felmérhetetlen kockázatot jelent az állami költségvetésekre és az adófizetők pénzére. A befektető-állam vitarendezési mechanizmus keretében alkalmazott “magánbíróságok” kényszeríthetik az államokat, hogy milliárdos összegű kártérítéseket fizessenek a befektetőknek a
teljességgel hipotetikus elmulasztott „jövőbeli profitért”, amely sem nemzeti, sem EU-s jogban nem képezheti kárpótlás tárgyát. Az Egyezmény hatályba lépése óta a kormányok már összesen több mint 51,6 milliárd dollár (46,8 milliárd euró) értékben voltak kötelesek kártérítést fizetni közpénzből vagy egyeztek bele a fizetésbe. - Az Egyezmény fenyegetheti a megújuló energia támogatását. Az Egyezmény alapján a szabályozók nem tehetnek különbséget az egyes energiaforrások között. A kormányok számára ez pénzügyileg kockázatossá teszi a megújuló energiát támogató, a szénalapú befektetések kiváltását jelentő szükséges lépéseket. Az Egyezmény nem védi sem az energiahatékonysági befektetéseket, sem az energiaszükséglet csökkentése érdekében hozott további intézkedéseket.
- Az Egyezmény hátráltathatja a környezet védelmét.
- Az Egyezményen keresztül megtámadhatók az energia megfizethetővé tételére és állami irányítás alá vonására való törekvések. Több kelet-európai országot is bepereltek az Egyezményre hivatkozva, mert azok lépéseket tettek az energiaipar profitjának mérséklésére, valamint az elektromos áram fogyasztói árának csökkentésére. Az Egyezmény rendelkezéseit továbbá fel lehet használni olyan jó kezdeményezések ellen, amelyek az energiatermelést és -szolgáltatást állami, demokratikus tulajdonba és irányítás alá helyeznék, és visszafordítanák a sikertelen energiaprivatizációk negatív
hatásait. - Az Egyezményre támaszkodó befektető-állam vitarendezési ügyek ellentétesek az uniós joggal és aláássák a nemzeti jogrendszereket. Az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés jogának ellentmondva az Egyezmény egy olyan párhuzamos igazságszolgáltatási rendszert teremtett, amely kizárólag csak a leggazdagabb, legerősebb szereplők számára érhető el: a külföldi befektetők számára. Az Egyezményen alapuló ügyeket tárgyaló törvényszékek átláthatatlanok, és sokszor érdekütközés jellemzi őket, mivel az ügyeket tárgyaló választott bírók jelentős összegeket kapnak díjazásként, és érdekeltek az Egyezményt alapul vevő viták fenntartásában. Az Európai Bíróság a 2018-as Achmea-ügyben kijelentette, hogy ezen párhuzamos magánbírósági eljárások léte ellentétes az Európai Uniós joggal.
A fentiek fényében nem csoda, hogy Energia Charta Egyezmény felülvizsgálatát célzó tárgyalásokat, illetve az egyezménnyel foglalkozó, dec. 10-én Brüsszelben kezdődő konferenciát energia_charta_nyilt_level_2019 megelőzően nyílt levélben fordult 278 európai civil szervezet és szakszervezet a magyar kormányhoz és uniós döntéshozókhoz. A levélben a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Greenpeace, a Védegylet és a többi aláíró szervezet egyrészt felhívta a figyelmet arra, hogy az Energia Charta alááshatja az éghajlatvédelemmel foglalkozó Párizsi Megállapodás végrehajtását ill. a tervezett európai “Green Deal” célkitűzéseit, ezért az Energia Charta Egyezmény gyökeres átalakítását szorgalmazta.
A civil szervezetek követelik, hogy vessenek véget a fosszilis energia beruházásokat védő rendelkezéseknek, számolják fel a befektetőknek az az Energia Charta Egyezményben biztosított különleges előjogokat.
Kapcsolódó anyagok:
