A rovat kizárólagos támogatója
greenfo

Friss vizsgálatok azt mutatják, hogy a Föld légkörébe kerülő klímagázok (elsősorban a széndioxid) megkötésében csodafegyvernek hitt erdőségek nem váltják be a meteorológusok és biológusok nagyralátó reményeit.

Pedig utóbbiak olyannyira megalapozottnak tűntek, hogy még a kiotói egyezmény jegyzőkönyvébe is bekerültek. Eszerint az erdősítés, parkosítás segít megfékezni a Föld légkörének fölmelegedését. Az éhes vegetáció ugyanis – a biomassza szénvegyületeit fölépítve – megköti az ipari tevékenység által a levegőbe juttatott káros gázokat, köztük a széndioxidot. Ennek fényében az elemi szén – erdők formájában – klímapolitikai “keményvalutává” vált: a jelentős erdőségekkel rendelkező országok aduként játszhatták ki a széndioxidnyelőként bálványozott zöldterületeket a nemzetközi tárgyalási pókerben. A valós környezetben végzett kutatásokból és kísérletekből ismertté váló újabb gyakorlati eredmények fényében ez az elmélet egyre inkább azzá válik, aminek önkritikus tudósok már a 90-es években is tartották: szürke elméletté, amely talán egybevág a korábbi durva klímamodellek szimulált valóságával, ám az erdei ökoszisztémák komplex viszonyainak aligha felel meg.



mecseki erdő
mecseki erdő
Az erdők természetes széntároló kapacitása roppant véges. A szakértők által remélt “trágyázási effektus”, amelynek forrása a légköri széndioxid, csak bizonyos vegetációs formák esetén és rövid távon érvényesül. Ez akkor is így van, ha a széndioxid koncentrációja a levegőben továbbra is évente csaknem egy százalékkal emelkedik, és – mint szakértők tartanak tőle – a XXI. század végére eléri a 600 ppm értéket. (Ez utóbbi azt jelenti, hogy egymillió levegőmolekulára 600 térfogat egységnyi CO2 jut.) Üvegházi kísérletek során bebizonyosodott, hogy széndioxiddal permetezett növények az átlagosnál jobban fejlődnek, lényegesen gyorsabban növekednek. Ennek alapján arra lehetne számítani, hogy ez a természetes vegetációra is igaz. Csakhogy a természetben – mint kiderült – sokszor egyáltalán nem a fotoszintézisben hasznosuló gáz szavatolja a hatékonyabb növekedést. Német és holland kutatók már 2003-ban figyelmeztettek: célirányos mezőgazdasági tevékenységgel nem oldható meg Európa klímaproblémája. A bioszféra ugyanis az ember által okozott széndioxid-kibocsátásnak mindössze 7-12 százalékát képes abszorbeálni. Ezt támasztja alá az a kísérlet, amelyet a bázeli egyetem botanikusai végeztek egy természetes állapotú svájci erdőben.


őrségi erdő kidőlt fákkal.jpg
őrségi erdő kidőlt fákkal.jpg
A kutatók négy éven át széndioxiddal permetezték a 25-35 méter magas bükk-, juhar- és tölgyfákat, amelyeknek egyike sem érte el a kísérlet kezdetén teljes kifejlettségét, azaz még növekedésben voltak. Mint a kutatók a Science magazin hasábjain beszámoltak róla, a fák köré tekert tömlőkből olyan mennyiségű CO2-t áramoltattak az erdő légterébe, hogy abban a koncentráció elérte az 530 ppm értéket. (Ez mintegy kétszerese az ipari forradalom előtt a Föld légkörében kimutatott szintnek.) Az eredmény fafajtól függően eltérő volt, ami a széndioxidnak a fák növekedésére gyakorolt hatását illeti – ám összességében négy év elteltével sem a fák erősödése (a törzsátmérő növekedése), sem lombozatuk gyarapodása nem volt átlag felettinek mondható. Meglehet – teszik hozzá a kutatók -, hogy a gáz hatását semlegesítette a levegő magas ózonkoncentrációja vagy a talajban élő mikrobák tevékenységének hirtelen ingadozása.

A svájci kísérlet azonban jól beleillik abba képbe, amelyet a tudósok az utóbbi években alakítottak ki a megváltozott légköri feltételek közötti szénkörforgásról. Ebben a képben pedig a természet csöppet sem alakítja azt a megbízható vagy kiszámítható “klímatároló” szerepet, amelyet egyes szakemberek és politikusok neki szánnak.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás