Viszonylag egyszerű és meglehetősen szomorú feladat az Orbán kormány állatvédelemmel kapcsolatos tevékenységét értékelni. Tanári szakzsargont használva, 3 “tantárgyban” tudunk cikluszáró osztályzatot adni: a hazai mezőgazdaság állatvédelmi politikája, vadászat,vadgazdálkodás, és társállatokkal, állatvédő civil szervezetekkel kapcsolatos kormánypolitika.

Az érdemjegyek sorrendben: 1-es, vagyis bukás, 1-es, vagyis bukás – és végül egy 4-es.

1. Mezőgazdaság- állatvédelem: 1-es.
A stómanként Nagy István agrárminiszter, ténylegesen Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc, állat-tömeggyilkos vágóhíd oligarchák által irányított magyar állattenyésztési politika a gyakorlatban nem csak az európai polgári törvényesség, de a minimális keresztényi könyörületesség erkölcsi követelményeit is nélkülözi. Ami a magyarországi nagyüzemi állatartó telepeken, valamint az állatszállításban, és a vágóhidakon zajlik, az – Isaac Bashevis Singer irodalmi Nobel Díjas holokauszt túlélő kifejezésével élve – egy “végtelenített, szörnyű állatholokauszt”, az európai civilizáció szégyene.  (Nem mentség, hogy több más európai országban is hasonló zajlik.)

Ehhez képest Nagy István miniszter folyamatosan sértegeti, alázza az állatvédőket, és – információim szerint – ha nem kényszerült volna távozni a közéletből Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara nőverő, jelenleg büntetőeljárás alatt álló vezetője, akkor az ő feladata lett volna, hogy hazaárulóként és Soros ügynökként beállítva az állatvédelmet és a vegán állatvédőket, komoly propagandahadjáratot, gyűlöletcunamit indítson ellenük.

(Ami szomorú és aggasztó: Magyar Péter, az ellenzék legsikeresebb, győzelemre legesélyesebb politikusa, egy Csányihoz és Mészároshoz hasonló mentalitású agrároligarcha, Raskó György tanácsait kéri ahhoz, milyen legyen a hazai agrárium jövője. Reméljük végül legalább nem fogadja meg azokat…)

2. Vadászat: 1-es.
A  politikai értelemben Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes által felügyelt magyar “vadászati ipar” állatvédelmi szempontból (az olaszországi mellett) Európa legszégyenteljesebbje, legkegyetlenebbike. A hazai vadásztársadalom – tisztelet a kevés kivételnek – gyakorlatilag egyfajta posztmodern munkásőrségként funkcionál. Felfegyverzett, törvények fölé helyezett, döntőrészt degenerált, erőszakos, kissebségi komplexusos szadistákból álló gyülekezet – nagyszerű politikai kapcsolatokkal. Akik nem csak az állatokkal, de a természetjáró emberekkel szemben is súlyosan közveszélyesek.

3.Társállatokkal, állatvédő civil szervezetekkel kapcsolatos kormányzati politika: 4-es. 

Nyitrai Zsolt, a bármilyen poszton bevethető,  és emberileg-szakmailag mindenhol mindent,  de bármikor bármit bárhol tönkretevő politikai szélhámos állatvédelmi-politikai ámokfutása után, üdítően hatott ránk állatvédőkre,  Ovádi Péter állatvédelmi kormánybiztossá kinevezett veszprémi országgyűlési képviselő ténykedése. Ovádi törekvő, szervilis vidéki karrierfideszesből a szemünk előtt vált hozzáértő, és magát szakemberekkel körbevevő az állatok szenvedése iránt iránt érzékeny szakpolitikussá.
Dr Illés Zoltán ökológus és Kendernay János diplomata után, a harmadik, a környezetvédelem valamely területén fontos közéleti funkciót betöltő kompetens közszereplő lett Ovádi. Tevékenységére adhattunk volna 4-es helyett 3-ast is, hiszen hiába küzdött rengeteget az állatvédelemmel kapcsolatos törvények sikeres szigorításáért, azok nagy része nemzeti jókívánság maradt. De akár jutalmazhattuk volna ténykedését 5-össel is, hiszen a maga részétől, saját kompetenciájában, csapatával együtt tényleg szinte mindent megtesz az állatvédelemert. Arról pedig, hogy ez vajmi kevés, tényleg nem ő tehet.

A legnagyobb probléma tehát az, hogy hiába van egy kormánynak – legyen az akár a mostani Orbán kormány – Ovádi Péter személyében egy szimpatikus állatvédelmi politikai arca, és politikai terméke.  Amíg az agrárpolitika és a vadgazdálkodás nem válik zölddé, fenntarthatóvá, állatbaráttá, mindez csak illatos virág, borzalmas kínok között élt, és kegyetlenül elpusztított állatok százmillióinak jeltelen sírján.

Ps1. Arra kérek minden ellenzéki érzelmű olvasót, hogy túlságosan ne örüljön a kormányzati állatvédelmi politikával kapcsolatos lesújtó álláspontomnak. Nincsen ugyanis semmi oka a jelenlegi ellenzéknek sem ezügyben büszkélkedni. Karácsony Gergely állatvédelmet szégyenteljesen negligáló Budapestje, Márki-Zay Péter védett varjakat üldöző egykori belügyminiszter jelöltje, Siófok polgármestere, vagy éppen a szintén védett városi madarakat gyilkolászni akaró Xlll. kerületi Tóth József polgármester, egyaránt az ellenzéki zöld politika szégyenei. És a sor – sajnos – vég nélkül sorolható.

Ps2. A híradások szerint Lázár János miniszter úr mostanában azon dilemmázik: maradjon a politikába, vagy energiáit fektesse vadászturizmusra optimalizált batidai vadászkastélyába. Természetesen nem kívánunk neki tanácsot adni a dönteshez, de azt leszögeznénk: mi állatvédők hiszünk abban, hogy közel az idő, amikor a “vadászturizmus” kifejezés a pedofília, a gyilkosság, a gyengékkel,   és ártatlanokkal szembeni erőszak gyomorforgató szinonímája – és közmegvetés tárgya lesz Magyarországon (is).
Ennél fogva ilyen turisztikai alágazat – legálisan – nem is létezik majd.

Bóday Pál
Macskaárvaház Alapítvány

A vélemény rovat írásai nem mindenben tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.