A rovat kizárólagos támogatója

Az elmúlt félszáz év legrosszabb méztermése és a mézelő rovarok tömeges pusztulása sem elég, hogy a (mostanság magát nagyon zöldnek hazudó) Orbán-kormány tegyen valamit a gyilkos vegyszerek ellen. Ahogy a szakújságíró, és az ökotoxikológus látja.

Bár az agrártárca, illetve annak vezetője szóban a méhek illetve a méhészek mellett áll, a valóságban mindent megtesz azért, hogy az agrokémiai ipar multinacionális cégei (elsősorban a német Bayer) által gyártott, bizonyítottan méhgyilkos vegyszerek minél tovább forgalomban maradhassanak. Nagy István agrárminiszter, aki a méhészkedésről írta a doktoriját – „A méhészeti termelés technológiai, gazdasági, társadalmi összefüggései” címmel –, és a méhek melletti elkötelezettségét azzal is igyekezett demonstrálni, hogy lakott méhkaptárt telepített a minisztérium Kossuth téri épületének erkélyére, most éppen a „Mentsük meg a méheket és a gazdákat!” című európai polgári kezdeményezés aláírása elől igyekszik elhajolni, pedig a petíció kellő számú aláírás összegyűjtése esetén lépéskényszerbe hozná az uniós döntéshozókat a legkártékonyabb rovarölő szerek betiltása érdekében. Közben a tömeges méhpusztulás Magyarországot is elérte: 2018-ban a hazai állomány fele elpusztult, és a jelenségnek az idei, kirívóan gyenge mézterméshez is köze van.

Az elmúlt ötven év legrosszabb méztermése várható idén, az átlag termés harmada vagy negyede lett csak az idei – közölte az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. Bross Péter kiemelte: januárra nem lesz a magyar szabadpiacon eladó méz, és a rossz termés az árakban is látszik: a hárs- és az akácméz ára például az elmúlt hónapban 50 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest. A méhészek várták a napraforgó virágzását, de az sem volt jó az ágazatnak, „mert nem volt nyár”, a napraforgó pedig csak akkor termel nektárt, ha 25 Celsius-fok felett van a hőmérséklet – mondta. A méhek átlagosan két-három hétig gyűjtenek nektárt a napraforgóról, idén viszont csak egy hétig tudtak. Az elnök felhívta a figyelmet, hogy emellett idén is több száz méhész jelezte, hogy a napraforgó kinyílásával jelentős méhpusztulás tapasztalható a méhcsaládjaikban. (MTI)

Az észak-amerikai és európai méhpusztulást 2008 óta kutatják intenzíven. Eleinte többféle ezoterikus magyarázat fölvetődött – ismeretlen méhparazitáktól titokzatos mikroorganizmusokon át a klímaváltozásig, de arra, hogy miért hullanak el sokszor kaptárszámra a földeken látogatást tett rovarok, egyik sem kínált hihető megfejtést.
A vizsgálatok nyomán ugyanakkor olyannyira egyértelművé vált a rovarölő („növényvédő”) szerek felelőssége, hogy közülük a legkártékonyabbakat 2018-ban az EU – négy tagállam, köztük éppen Magyarország ellenszavazatával – betiltotta. A tilalomnak volt már egy megelőző állomása 2013-ban, amikor három elterjedt neonikotinoid, a Bayer-gyártású imidakloprid és klotianidin, valamint a Syngenta által kifejlesztett tiametoxám hatóanyagokat száműzték a repce, kukorica és napraforgó ültetvényekről. Két éve ezt a korlátozást terjesztették ki az összes szabadföldi felhasználásra, vagyis jelenleg kizárólag üvegházakban szabad az említett szereket használni.

A magyar kormány kezdettől a tilalom ellen volt.

Eleinte azzal érveltünk, hogy nincs bizonyíték a neonikotinoid idegmérgek használata és a méhek tömeges pusztulása között. Valójában azonban már a 2013-as uniós korlátozás is a világos tudományos bizonyítékokon alapult, 2018-ban pedig azért szélesítették ki a tilalmi kört, mert akkor publikálta az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság azt az összegző tanulmányt, amely az addigi kutatási eredményeket összefoglalva megkérdőjelezhetetlenné tette, hogy az agrokemikáliákkal gyakorlatilag megmérgezzük a beporzásban (az élelmiszernövények 70 százalékának megtermékenyítésében) pótolhatatlan szerepű méheket.

Nagy István a “méhész minisztérium” tetején kaptárral. fotó: Pelsőczy Csaba

A rovarölő szerek használata annyira elterjedt, hogy a méhek egy szezonon belül akár féltucatnyi hullámban is találkoznak a kijuttatott mérgekkel – valójában az a csoda, hogy egy részük túléli az ismételt mérgezést. Mindezek, illetve a Nagy Istvánnal is jó kapcsolatot ápoló Országos Magyar Méhészeti Egyesület ismételt jelzései ellenére az Orbán-kabinet nem csak nemleges szavazatot adott le, de mentességet is kért és kapott a tilalom alól, annak ellenére, hogy a korlátozást időben bevezető országok tapasztalata alapján immár a másik érv sem tartható; nevezetesen az, hogy a neonikotinoidokat nem lehet helyettesíteni, és a használatuk nélkül a haszonnövényeket felfalják a kártevő rovarok.

Mint Európa-szerte bebizonyosodott, léteznek hatékony alternatívák illetve kevésbé vegyszerigényes termesztési technológiák, azok azonban éppen azon óriásvállalatok profitját csökkentenék, amelyek a neonikotinoid-üzletben érdekeltek. Közülük is a legnagyobb a német Bayer, amelynek (illetve amelyen keresztül a német kormánynak) az Orbán kabinet az autógyáraknak szántakhoz hasonló, látványos gesztusokkal igyekszik kedveskedni. Ez nem csak a méhgyilkos vegyszerek betiltásának opponálásában nyilvánul(t) meg, hanem az amerikai Monsanto felvásárlásával a Bayerhez került glifozát gyomortó használatával kapcsolatos magyar kormányálláspontban is. A glifozátot, amelyről időközben szintén kiderült, hogy árt a méheknek, a génkezelt haszonnövényekhez (GMO) fejlesztették ki: a szabadföldi termesztésben lévő GMO-k legnagyobb csoportja gyomirtó-rezisztens, azaz, ha lepermetezik glifozáttal, minden más elpusztul körülötte, a génkezelt növény viszont túléli. A Bayer épp most kényszerül minden idők egyik legnagyobb kártérítését kifizetni a glifozát rákkeltő hatása miatt, Magyarország viszont ezúttal is a betiltást ellenző országok között áll.


Hargitai Miklós írására Darvas Béla ökotoxikológus prof. reflektált környezetbarát mezőgazdaság FB oldalán. Íme: 

Életem első komoly szakítása lappal éppen a Népszabadság volt. A fiatal Hargitai Miklós 1998. július 7-én készített velem egy másnap megjelent interjút (a tudomány rovatot akkor Palugyai István vezette), ami a címlapra került ’Az Európai Unióból kitiltott növényvédő szerek a hazai piacon’ címmel. Arról szólt ez cikk, hogy a Kádár érában (Pepó Pál, mint FKgP-és miniszter szorongott később az elemzésem fölött, ha egyáltalán, aztán szó nélkül kifizette a munkámat, de nem intézkedett és nyilvánosságra sem hozott ebből a munkából semmit sem), hogy közel száz hatóanyagot kellene kitiltani a növényvédelemből, mert a krónikus toxicitás területén súlyos problémák vannak velük. Három minisztérium (mezőgazdasági, egészségügyi és környezetvédelmi) hívott össze július 15-re sajtótájékoztatót a Kossuth Lajos tér 11 nagy tanácstermében, ahol a szapulásom volt a megcélzott terület. Ott voltam és meg is szólaltam. A megjelent sajtószövegekből az derült ki, hogy kevesen értettek meg, pedig ott mennyire másként gondoltam. Július 16-án leírtam az én verziómat, de sohasem jelentette meg a néhai Népszabadságban.
Helyette aznap a lap mezőgazdaság rovata ’Tiszta a magyar növényvédőszer-piac’ címmel cáfolatot közölt C.P. szerzőségében, aki rajta szerepelt később az Antall-féle III/III-as listán. Hargitai semmit sem tudott tenni értem, nem vele tárgyalták meg az ügyet, míg engem végképpen nem szólított meg a ’mérvadó’ napilap. Ekkor döntöttem úgy, hogy a Népszabadsággal soha és semmi kapcsolatom nem lehet, bár később Bächer Ivánnal többször beszélgettem. Na nem a növényvédelemről, hanem az ő valamelyik írásáról. A számomra meghatározó ’sajtótájékoztató’ (micsoda tartalommal telt meg akkor ez a szó nekem, erre alapozva értettem meg a ’sajtómunkás’ valóságos jelentését) után kezdtem írni a ’Virágot Oikosnak’ című könyvem (a sajtótájékoztató történetét a ’Súlytalan valóság’ fejezet írja le; https://mek.oszk.hu/09800/09886/ 52-58. oldalak), mert úgy tűnhetett a szakmámban, hogy elgurult néhány kerekem. Nos, nem így van, azóta is egyben vagyok. Abszolút igaz volt, amit akkor nyilatkoztam, a később történtek egyértelműen engem igazoltak, és az EU-hoz való csatlakozásunk idején ezt a közel száz hatóanyagot ki is vonták a hazai növényvédelemből, de ki emlékezett már akkor az inkriminált sajtótájékoztatóra rajtam kívül. Azóta is cipelem ezt keresztet, mert a hazai növényvédelem irányítói ellenségként tekintettek rám (pl. Eke István, Szalkai Gábor), mert sohasem akartak szembesülni a realitással, azzal hogy a növényvédelem miközben termelési szándékkal közelít az élelmiszernövényeink felé egészségügyi szempontból alkalmatlan eszközökkel teszi ezt, vagyis hogy a mellékhatások környezetvédelmi és egészségügyi szempontból is tetemesek.

A nagyüzemi termelők azonban ma is többségben vannak és nem csak a szúnyoggyérítésnek nevezett ökoszisztémairtással, de a kémiai növényvédelemmel is átlépik azt a határt, amit nem lenne szabad. Az egészségügyiek ma is hallgatnak erről, pedig legalább angolul olvasók lehetnek közöttük. Miért kreáljanak persze maguknak problémákat? Ezen a területen gazdasági alapon érdek-vezérelt éleslövészet folyik.
Dacára a fentieknek Hargitai Miklóssal való kapcsolatom mit sem változott. Olvasom, ha ír, ha találkozunk ritkán (legutóbb a szintén megszűnt Lánchíd rádió folyosóján, Mangel Gyöngyi műsorában váltottuk szót egymást), akkor beszélgetünk. Most az ő írásának tartalmát boncolgatom, és ahogyan tetszik látni teljes megértéssel.
„Bár az agrártárca, illetve annak vezetője szóban a méhek, illetve a méhészek mellett áll, a valóságban mindent megtesz azért, hogy az agrokémiai ipar multinacionális cégei (elsősorban a német Bayer) által gyártott, bizonyítottan méhgyilkos vegyszerek minél tovább forgalomban maradhassanak.”
– Az Európai Unió ellenében hazánk nem használhatja a neonikotinoid csávázókat, amelyek hatása mézelőméhen kívül poszméhekre is kiterjed, vagyis a megporzást súlyosan veszélyezteti. Viszont a hazánkban lévő csávázó üzemek NÉBIH engedéllyel dolgozhatnak ezekkel a hatóanyagokkal, és a készterméket Ukrajnába, Oroszországba stb. szállítják ki. Az én értékrendem szerint ez kimeríti az etikátlan kereskedés kritériumát, mert olyasmit árusítunk, amit mi nem használunk. Igaz, annak ellenére, hogy a hazai engedélyezők a NÉBIH-nél (pl. Jordán László, Tőkés Gábor) nem ’hiszik’, hogy ez a hatás valóban realitás. A helyzet viszont az, hogy a toxikológia nem a világvallások valamelyike, vagyis nem hinni vagy tagadni kell az ismeretanyagát, ha nincs ellenkező előjelű felmutatható eredményünk, hanem alkalmazni. Szerintem a NÉBIH és az agrár/környezetvédelmi koedukált tárca egyszerűen nem olvas tudományos cikkeket, vagy ha olvas ilyet, akkor azt nem érti meg, és nem képes alkalmazni. Erre még a méhésznek (a Kossuth téri teraszra romantikusan kaptárt szállíttató) mondott kollégiumigazgató sem képes a stábot rávenni. Ő irányít vajon?
„…a tömeges méhpusztulás Magyarországot is elérte: 2018-ban a hazai állomány fele elpusztult… […] A magyar kormány kezdettől a tilalom ellen volt. Eleinte azzal érveltünk [már a NÉBIH érvelt ezzel], hogy nincs bizonyíték a neonikotinoid idegmérgek használata és a méhek tömeges pusztulása között. Valójában azonban már a 2013-as uniós korlátozás is a világos tudományos bizonyítékokon alapult, 2018-ban pedig azért szélesítették ki a tilalmi kört, mert akkor publikálta az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság [EFSA] azt az összegző tanulmányt, amely az addigi kutatási eredményeket összefoglalva megkérdőjelezhetetlenné tette, hogy az agrokemikáliákkal gyakorlatilag megmérgezzük a beporzásban (az élelmiszernövények 70 százalékának megtermékenyítésében) pótolhatatlan szerepű méheket.”

– Pontosan így van, de azt is hozzátehetem, hogy hazai tudományos iskola (MTA, egyetemek, NAIK), amely a NÉBIH tudománytalan véleményét alátámasztaná nincs. Gondolom most erre a súlyos minősítésre előállnak a magyar ’szakértők’ a nemzetközi szakirodalomban megméretett, fajsúlyos eredményeikkel. Persze ezt csak viccnek szántam, mert ilyen tudományos produkció egyszerűen nincs. Bárki ellenőrizheti.
„…a legnagyobb a német Bayer, amelynek (illetve amelyen keresztül a német kormánynak) az Orbán kabinet az autógyáraknak szántakhoz hasonló, látványos gesztusokkal igyekszik kedveskedni. Ez nem csak a méhgyilkos vegyszerek betiltásának opponálásában nyilvánul(t) meg, hanem az amerikai Monsanto felvásárlásával a Bayerhez került glifozát [glyphosate] gyomirtó használatával kapcsolatos magyar kormányálláspontban is […] A Bayer épp most kényszerül minden idők egyik legnagyobb kártérítését [peren kívüli egyezséget kötve] kifizetni a glifozát rákkeltő hatása miatt, Magyarország viszont ezúttal is a betiltást ellenző országok között áll.
– Valóban és ha valaki engem kérdez, akkor ez a legőszintébb sajnálatomra, a magyar növényvédelem és egészségügy közös szégyene. Nincs rá magyarázat.
„Az elmúlt ötven év legrosszabb méztermése várható idén, az átlag termés harmada vagy negyede lett csak az idei – közölte az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke a közmédia hírműsorában. Bross Péter szerint januárra nem lesz a magyar szabadpiacon eladó méz, és a rossz termés az árakban is látszik: a hárs- és az akácméz ára például az elmúlt hónapban 50 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest.”
– Bocsánat a pikírt megjegyzésemért. Akkor ez az a terület, amiben hazánk rosszabbul teljesít? Stadion- és kisvasútépítésben viszont nagyon jók vagyunk. Ezt senki sem vitathatja el tőlünk. Legközelebb beszéljünk inkább erről?

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek