A rovat kizárólagos támogatója

EBBEN A MŰFAJBAN SOHASEM LÁTOTT ÖSSZEGET, EGYMILLIÁRD FORINTOT KÜLÖNÍTETT EL A KORMÁNYZAT A ZÁRSZÁMADÁSI TÖRVÉNYBEN ARRA, HOGY A SZILVÁSVÁRADI SZALAJKA-VÖLGYBEN – RÉSZBEN TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEN -JÖVŐRE SÍPÁLYA ÉPÜLHESSEN.

Az önkormányzat eredetileg csak egy libegős felvonót szeretett volna építeni, hogy a látogatók könnyebben jussanak fel a tavaly megépült millenniumi kilátótoronyhoz. Ha már van libegő, és fent vannak az emberek, azt gondoltuk, le is lehet csúszni onnan” osztotta meg a Naranccsal Egri Zoltán, Szilvásvárad polgármestere azt, hogyan pattant ki a fejekből a sípálya építésének ötlete. A pálya segítségével reményeik szerint az idegenforgalmi szezon téli pangása is kiküszöbölhető lenne, mert bár a bükki Szalajka-völgyet és Szilvásváradot tavasztól őszig több százezer kiránduló, biciklis, lovas turista keresi fel, a téli szezonban a számos panzió és a település 27 kocsmájának személyzete rendre ásítozik.
A szezonelnyújtás szándékáról még májusban beszélt Horváth László, az Észak-magyarországi Regionális Idegenforgalmi Bizottság (RIB, mely a Turizmus Rt. helyi tanácsadó testületeként működik) áprilisban megválasztott új elnöke, fideszes országgyűlési képviselő, így nem csoda, hogy az önkormányzat ötletét a helyi RIB, majd a Gazdasági Minisztérium (GM) is felkarolta. A polgármester elmondása szerint többször tárgyaltak a gazdasági tárca képviselőivel a kérdésről: “Mivel a település ilyen fejlesztésről egyedül nem is álmodhat, az teljes egészében az egymilliárd forintos állami beruházásból valósul meg. A tervezés lényegében már befejeződött, már csak néhány, természetvédelmet érintő kérdés van hátra, a pálya a jövő szezonra készülhet el” – tájékoztatott a település első embere. A magyar állam az utóbbi harminc évben ennek az összegnek a töredékét költötte a honi síelés mint sport vagy mint turisztikai ágazat fejlesztésére. Az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM), illetve a GM illetékesei még az idén is olyan ér telemben foglaltak állást, hogy az ország adottságainak ismeretében – a síelés állami fejlesztését nem látják célravezetőnek. A tervezett Szalajka-völgyi sípálya megépítése lehetne kedvező fordulat is, ám ezzel együtt is nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a már húsz-harminc éve működő, telente zsúfolt, több tízezer embert vonzó hazai sípályák az elégtelen (vagy éppen semmilyen) állami támogatás következtében a fennmaradásért küzdenek.
A Szalajka-völgynek szánt egymilliárd forintból például modernizálni lehetne a legmagasabban fekvő hazai sípályákat (Galyatető, Kékes, Bánkút), és akkor az ország legnépszerűbb síterepén; Bánkúton biztosan nem találnánk olyan felvonót, amely induláskor a kedves vendég tökét majdnem leszakítja. Bánkút egyébként – szezontól függően – évente körülbelül 15-25 millió forinttal gazdálkodik.
A szakmai szervezetek úgy vélik: ha már végre kinyílik az állami buksza, a Szalajka-völgynél alkalmasabb helyre is hullhatna belőle. Pignitzky Péter, a Magyar Sí Szövetség főtitkára elmondta: korábban bizonyos fejlesztések érdekében (például Galyatető ügyében) ők is rendre kopogtattak az illetékes helyeken, teljesen sikertelenül. Pignitzky szerint bár minden fejlesztésnek örülni kell, azt azért furcsállja: ha ekkora összeget készül az állam egyetlen sípályába fektetni, miért nem kéri ki ezzel kapcsolatban a szakszövetség véleményét. Ez esetben ugyanis készséggel elmondták volna: sokkal racionálisabb lenne támogatni a már említett, kedvezőbb adottságokkal rendelkező (magasabban fekvő), bejáratott és kedvelt helyeket. Hasonlóan gondolkodik Kovács Tamás Attila, a Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnökségének tagja, a Magyar Természetbarát Szövetség síbizottságának vezetője is: “Lenne mire költeni a területen, mivel sok pálya a döglődés határán van.” Úgy látja, hogy ha már ezen a környéken akarnak fejleszteni, akkor a sokkal könnyebben megközelíthető, több pályával rendelkező Bánkútot kellene istápolni. “Éppen elég nagy múltú, már berendezkedett pálya található hazánkban, amelyek megérdemelnék a fejlesztést. Határozott véleményem, hogy felesleges és káros egy új pálya kedvéért a Szalajka-völgyet megbolygatni” – véli Cziráki Péter, a Zöldpont felelős szerkesztője. A beruházás teljes egészében központi finanszírozásának hallatán egyébként Hansági Péter, a GM turisztikai szakfőtanácsosa is némileg meglepődött. Szakmai véleménye szerint a sípályáknál is elsősorban olyan helyet érdemes támogatni, ahova már invesztált a magántőke, és ami már működik. Bozay Andrásné, a GM turisztikai helyettes államtitkárságának vezetője a leendő sípálya kérdésében ugyancsak nem tudott felvilágosítást adni, s így lapunkat a Magyar Turizmus (MT) Rt.-hez utalta. Árva László vezérigazgató az rt. szerepét firtató kérdésünkre arról tájékoztatott, hogy az Észak-magyarországi RIB felkérésére valóban készítettek a sípályával kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmányt, és úgy találták, érdemes ott fejleszteni. Az MT Rt. három változatot is készített: ezekből a legdrágább kivitelű egymilliárd forintba kerülne. Azt azonban, hogy milyen forrásból és kinek a beruházásában épülhet majd a pálya, Árva László nem tudta megmondani. Szerinte azonban arra sem érdemes egyelőre mérget venni, hogy egyáltalán megépül a komplexum. Az Észak-magyarországi RIB elnökét, Horváth László fideszes országgyűlési képviselőt előbb telefonon, majd írásban többek között arról szerettük volna megkérdezni, hogy – ismerve a hazai sípályák sokszor filléres gondjait – miképp sikerült meggyőznie a kormányzatot arról, hogy egymilliárd forintot mozgósítson egy vadonatúj pálya felépítésére. Horváth László viszont jelezte, hogy nem kíván válaszolni. A GM sajtóosztályának útmutatása alapján a RIB egri irodájánál is érdeklődtünk, ahol azzal utasítottak el minket, hogy amíg a sajtóanyag nem készül el, a fejlesztésről nem adnak felvilágosítást. Annyit később azért megtudtunk, hogy a beruházó valószínűleg maga a terület kezelője, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. lesz; a fejlesztésre elkülönített összeg is náluk található, de az erre vonatkozó kérdésünkre az ÁPV Rt. lapzártánkig nem reagált. A szilvásváradi sípálya felépülése természetvédelmi szempontból is aggályos. A leendő pálya területének közel fele a Bükki Nemzeti Parkban (BNP) fekszik – így a park (csakúgy, mint a helyi erdészet) szakhatóságként elméletileg meg is vétózhatja a beruházást. A BNP igazgatója, Duska József a Narancsnak kifejtette: elvileg létesülhet a területen sípálya, de érdemben csak a konkrét tervek és a környezetvédelmi hatástanulmány kézhezvétele után foglalhatnak állást. Meglátása szerint természetvédelmi szempontból a beruházás két sarkalatos kérdése az, hogy minden kiegészítő infrastruktúrának (büfé, WC, parkoló) a pálya alján kell lennie, aminek a fejlesztés meg is tudna felelni. A másik kérdés az, hogy a gyakori hószegény időszakok áthidalására a hóágyúzáshoz honnan vennék a vizet, mivel a vidék érzékeny karsztterület. A Szalajka-völgyre tudniillik nem hullik annyi hó és nincs olyan magasságban, hogy az állandó hóágyúzást mellőzni lehetne. A tervek szerint a szükséges vizet nem az amúgy is drága és szennyező klórozott csapvízből, hanem a Szalajka-patak túlfolyásából biztosítanák, és víztározókban tartalékolnák. “A természetkárosítás elkerülése érdekében hiába akarnak csapvíz helyett karsztvizet használni a hóágyúkhoz, mert az a víz olyan meszes, hogy a reggel belehelyezett bot estére elfehéredik. A hóágyú eldugulásának elkerülésére mindenképpen kénytelenek lesznek adalékanyagot keverni a vízhez” – állítja a harminc éve a régióban tevékenykedő Dala László erdőmérnök, a gyöngyösi Tourinform idegenforgalmi szakembere, több mátrai sípálya (köztük a kékesi pályák) hajdani terveztetője. Kalkulációi szerint egyébként az 580 méterről 360 méterre ereszkedő pálya tervezése, kivitelezése, a hóágyúzáshoz szükséges víztározók megépítésével egyetemben tokkal-(fel)vonóval sem haladhatja meg a 350 millió forintot. Észrevételeit eljuttatta a Magyar Turizmus Rt. illetékeseihez. Így tudtuk meg mellesleg, hogy ez a cég a terv koordinátora.
Linder Bálint

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás