Az Őrség állatvilágban a földrajzi fekvéséből és éghajlatából következően a Noricum faunakörzetre jellemző kelet-alpesi és hegyvidéki faunaelemek fontos szerepet kapnak. Mindemellett hangsúlyozandó, hogy a kelet-alpesi és hegyvidéki fajokon kívül színező elemként illír és mediterrán állatfajok is jelen vannak a térségben. Az Őrség mai állatvilágának kialakításában, és a jelenleg tapasztalható kompozícionális összetételének fenntartásában a terület biogeográfiai adottságai mellett, az Őrségre és a Vendvidékre jellemző hagyományos gazdálkodásnak is komoly szerep jutott.
Jól ismert, hogy a növénytakaró mai arculatának kialakulása az évszázadok óta folytatott gazdálkodás eredményeként jött létre. Ehhez kapcsolódóan az állatvilág számára is meghatározó jelentőségű volt az erdők fafaj-szerkezetének átalakulása, a mozaikos tájszerkezet kialakulása a hajdani irtásfalvakat övező zónákban. A hagyományos kisparaszti gazdálkodás nélkül ma számos állatcsoport esetében lényegesen kisebb sokféleség jellemezné a területet, s ennek a bevezetőben is hangsúlyozandó vonatkozása az, hogy az egyedi összetételű fauna megőrzésének egyik fő megoldása a táj, és a rá jellemző tájhasználat komplex megőrzése lehet.
Az Őrség az ismert politikai viszonyok miatt 1948 után gyakorlatilag teljesen elzárt terület volt a tudományos kutatás elől. Amatőr faunisták, floristák nem léphettek a területre.
Az 1976-os esztendő nyitott új korszakot az Alpokalja, így az Őrség természettudományi kutatásának történetében. A szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya ebben az évben indította meg az „Alpokalja Természeti Képe” kutatási programot. A program tervét 1975-ben HORVÁTH ERNŐ, a Természettudományi Osztály akkori vezetője fogalmazta meg. Az „Alpokalja állatvilága” témakörben 1981-ig 43 fő kutató dolgozott, ez a szám a későbbiek folyamán némileg növekedett. A program HORVÁTH ERNŐ halálával lezárult, eredményei három kötetben láttak napvilágot.
A térség kutatásában bekövetkezett megtorpanásnak új lendületet adott, amikor a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság 1993-ban megbízta a Savaria Múzeum Természet-tudományi Osztályát az Őrségi Tájvédelmi Körzet növény- és állatvilágának kutatásával. Az intenzív gyűjtőtevékenység során a Természettudományi Osztály munkatársai és az „Alpokalja Természeti Képe” kutatási programban korábban részt vevő kutatók 1993-1994-ben összesen több mint 400 napot töltöttek a terepen. Gyűjtéseik anyaga jelenleg is feldolgozás alatt áll, az eredményeket ismertető tanulmányok eddig három kötetbe foglalva jelentek meg. A 2000-ben végzett gyűjtések eredményei várhatóan egy újabb önálló kötetben jelennek meg. Számos állatcsoport specialista hiányában nem került feldolgozásra, ugyanakkor több esetben a hazai specialistákat nem sikerült megnyerni a programban való közreműködésre. Remélhetően a jövőben további kollégák bevonásával bővíteni lehet a feldolgozott csoportok számát.
A fent említett kutatási programok eredményeiből készült összesítés alapján az Őrségi Nemzeti Park területéről, mintegy 5710 állatfaj vált ismerté, melyből, csaknem 5400 (5376) a gerinctelen és 334 a gerinces fajok száma. Kiemelendő, hogy több mint 130 azon fajok száma, melyek elsőként az Őrségből váltak ismerté hazánkból.
Az Őrségi Nemzeti Park legfontosabb állattani értékei
Gerinctelen állatok
Puhatestűek:
Folyami kagyló Unio crassus(Kerca, Kerka, Zala gyakori, jellemző faja)
Rákok:
Folyami rák Astacus astacus IUCN (Kerca, Kerka, Víztározók:pl. Vadása-tó, Borostyánkő-tó)
Szitakötők:
Erdei szitakötő Ophiogomphus cecilia, (Rábai népessége stabil és igen jelentős)
Kétcsíkos Hegyi szitakötő Cordulegaster heros (Grajka-, és a Szentgyörgyvölgyi-patakban és a Kercában stabil népessége él)
Lápi szitakötő Leucorrhinia pectoralis Helyzete az Őrségben bizonytalan!
Csermely szitakötő Onychogomphus forcipatus
Egyik legerősebb hazai népessége él a Kerkában és mellékvizeiben.
Lepkék:
Vérfűboglárka Maculinea teleius Őrségi népességei európai jelentőségűek, a hazai állomány többsége itt koncentrálódik!
Zanótboglárka Maculinea nausithous Európa-szerte a kipusztulás fenyegeti. Őrségi népességei európai jelentőségűek, a hazai állomány többsége itt koncentrálódik!
Lápi tarkalepke Euphydrias aurinia A láprétek (tápnövény: Succisa pratensis) jellemző faja. Aktuális őrségi népessége pontosan nem ismert.
Nagy nyárfalepke Limenitis populi A kisparaszti szálaló erdőművelésű erdők (rezgő nyár) Szentgotthárd – Szakonyfalu) jellemző ritkasága. Népessége hazai viszonylatban jelentős.
Egyenesszárnyúak:
Kárpáti tarsza Isophya brevipennis Védett, és potenciálisan veszélyeztetett hazai faj. Kárpát-medencei endemizmus.
Alpesi sáska Miramella sp Igen ritka, pontos taxonómiai helyzete még vitatott és tanulmányozandó.
Schmidt-hegyisáskája Odontopodisma schmidtii Természetvédelmi szempontból kiemelten értékes faj. A ritka fajok között kevésbé fenyegetett.
Recésszárnyúak:
Rablópille Libelloides macaronius Védett hazai faj. Vendvidéki lokális előfordulása kiemelt figyelmet érdemel.
Bogarak:
CarabidaeSokszínű futrinka Carabus arvensis Alpokalján és a Bakonyban erős populációi élnek. Elsősorban a fenyvesek lakója.
Dunántúli vízifutrinka Carabus nodulosus Előfordulásának alapvető feltétele a tiszta víz, és a növényzettel többé-kevésbé benőtt vízpart. Hazánkban a fő előfordulási helyei a sásos égerligetek.
Lapos kékfutrinka Carabus intricatus A bükkösök és gyertyános tölgyesek jellegzetes faja. Előnyben részesíti a hűvös és viszonylag nedves erdőket. A számára alkalmas élőhelyeken mindenhol előfordul, de sehol sem nagy számban.
Elmidae:Karmosbogarak:
Folyami karmosbogár Potamophilus acuminatus Európa-szerte ritka faj.
Négypúpú karmosbogár Macronychus quadrituberculs
Vörös Könyves. Európa-szerte ritka faj.
Cerambycidae Cincérek:
Ácscincér Ergates faber Vörös Könyves. Aktuálisan veszélyeztetett faj,
Szarvasbogarak:
Szarvasbogár Lucanus cervus Berni Egyezmény III. függelék, Vörös Könyv,
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Gerinces álatok
Körszájúak: Dunai ingola Eudontomyzon mariae Élőhely Irányelv függelék.A hazai népesség jelentős része ebben a térségben él.(Grajka-, és Szakonyfalui-patak, Kerca, Kerka, Rába)
Halak
Magyar bucó Zingel zingel Erős rábai populációja egyedülálló a faunaterületünkön. Jelentősége kiemelkedő.
Német bucó Zingel streber .Áramláskedvelő endemikus, védett halunk, stabil rábai népessége kiemelkedő jelentőségű.
Selymes durbincs Gymnocephalus schraetzer
Védett endemikus halunk. Jelentős népessége él a Rábában, Lapincsban, valamint a Csörnöc-Herpenyőben.
Homoki küllő Gobio kessleri Faunaterületünk ritka endemikus faja. A Rábában, valamint a Lapincsban fordul elő.
Kőfúró csík Sabanejewia aurata Legritkább hazai csíkfajunk. A Rábában kiemelkedő jelentőségű, stabil népessége él.
Fürge cselle Phoxinus phoxinus Védett faj. Jelentős népességei élnek a térség patakjaiban. pl. Zala, Kerca, Kerka, Szakonyfalui-, Grajka-, Szölnöki-patak).
Kétéltűek:
Alpesi gőte Triturus alpestris Tipikus hegyvidéki faj. Jelentős a vendvidéki lokális előfordulása. Népessége stabil. A térség kiemelkedő értéke.
Sárgahasú unka Bombina variegata időszakos vizek és tókák jellegzetes őrségi faja.
Gyepi béka Rana temporaria Jelentős népességei élnek a térségben. A tiszta patakok, illetve ezek felduzzasztásával létrehozott tározók jelentős szaporodó-helyei.
Foltos szalamandra Salamandra salamandra Lokális előfordulása a Vendvidéken ismert. Népességéről kevés ismerettel rendelkezünk.
Madarak
A nemzeti park területének legfontosabb fészkelő madárfajai és azok állománynagysága a hazai teljes populáció százalékában.
Madárfaj Országos állomány %-a
Fekete gólya (Ciconia nigra) 3
Kontyos réce (Aythya fuligula) 10
Darázsölyv (Pernis apivorus) 5
Haris (Crex crex) 4
Billegetőcankó (Actitis hypoleucos)10
Kék galamb (Columba oenas) 2
Gyöngybagoly (Tyto alba)
Füleskuvik (Otus scops) 2
Gyurgyalag (Merops apiaster)
Hamvas küllő (Picus canus) 5
Erdei pacsirta (Lullula arborea)
Hegyi billegető (Motacilla cinerea) 3
Erdei szürkebegy (Prunella modularis)
Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus)
Sárgafejű királyka (Regulus regulus) 30
Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus)50
Kis légykapó (Ficedula parva) 1
Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) 10
Kormosfejű cinege (Parus montanus) 1
Kis őrgébics (Lanius minor)
Kormos varjú (Corvus corone corone) 10
Csíz (Carduelis spinus) 2
Keresztcsőrű (Loxia curvirostra) 20
Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) 15
Emlősök
Faunisztikailag érdekesnek mondható három denevérfaj, a horgasszőrű denevér, a nagyfülü denevér és a fehérszélű denevér előfordulása. Két emlősfaj, a kanadai hód és a nyestkutya megjelenése érdekesség. Mindkét faj prémállat-tenyészetből szökött és visszavadult. A nyestkutya valószínűleg már visszavadult populációból származik.
Forrás:
SAVARIA. 22/2; 23/2; 24/2. 1995-97. A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE Szerk: Vig Károly
Összeállította: Berzsenyi Dániel Főiskola Állattani Tanszéke részéről
Dr. Gyurácz József és Dr. Szinetár Csaba
