Az uniós környezetvédelmi (vagy környezetvédelemért is felelős) miniszterek 2024. október 24-én tartott ülésükön elfogadták a felülvizsgált és módosított környezeti levegő minőségéről szóló európai uniós irányelvet. Ezzel a magyar uniós tanácsi elnökségi időszak alatt zárult le az a több, mint kétéves jogalkotási és tárgyalási folyamat, amelynek alapvető célja, hogy a jelenlegi évi nagyjából 300 ezernél kevesebben haljanak meg Európában a szennyezett levegő miatt.
A módosítás fokozatosan közelíti a légszennyezettségi határértékeket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásaihoz. A hosszú tárgyalási és egyeztetési folyamatban megkötött sok-sok kompromisszum miatt azonban az új, szigorúbb határértékeknek való megfelelés jogi értelemben csak hosszabb távon – sok esetben akár jóval 2040 után – lesz számonkérhető.
A felülvizsgált irányelv igyekszik a szabályok kötelező erejét és tagállami érvényesítését is biztosítani, mert jelenleg a gyakorlatban ez jelenti a legnagyobb problémát a kontinens több pontján, beleértve hazánkat is. Az új irányelv szerint a rossz levegőminőség miatti bizonyítható egészségkárosodás esetén kártérítést lehet követelni, emellett egyértelművé válik a bírósághoz fordulás joga a tagállami levegőminőségi tervek elégtelensége esetén. Az új szabályok megfelelő nemzeti átültetése esetén a szennyezettségi mérőállomások elhelyezésére és a mérésekre vonatkozó szabályok is hatékonyabbá fognak válni.
A tagállami hozzáállás egyébként is a következő időszak kulcskérdése lesz. Amennyiben a hazai jogszabályi, intézményi és anyagi keretek, valamint a tényleges cselekvésre vonatkozó politikai szándék megvan, akkor jelentős javulásnak nézünk elébe, ellentétes esetben maradunk Európa legszennyezettebb országai között, ahol a levegőminőség csak abban a kiszámíthatatlan esetben jobb, ha az őszi és téli időjárás enyhe és változékony.
A következő évek azért is izgalmasak lesznek, mert a levegőminőséggel (azaz a környezetünk levegőjének szennyezőanyag-tartalmával) foglalkozó irányelv felülvizsgálatának elfogadása után az Európai Bizottság szinte azonnal megkezdte a másik légszennyezéssel kapcsolatos jogszabály, a 2016 óta hatályban lévő nemzeti kibocsátási határértékekről szóló, ún. NEC irányelv értékelését is. Ennek során először felmérik, hogy a jogszabály az első évek tapasztalata alapján hatékonyan hozzájárult-e céljaihoz – az emberi egészség és a környezet védelméhez öt fő légszennyező anyag, a finom szálló por (PM2.5), a nitrogén-oxidok (NOx), az illékony szerves vegyületek (NMVOC), az ammónia (NH3) és a kén-dioxid (SO2) nemzeti és ágazatonkénti kibocsátásának csökkentésével.
A Levegő Munkacsoport álláspontja szerint ezek az előírások nagyon fontosak, hiszen itt nem a már levegőben lévő, hanem a kibocsátásra kerülő szennyező anyagokról van szó, aminem függ az időjárási viszonyoktól, a határon átterjedő hatásoktól, így a döntéshozók és a kötelezések címzettjei nem találhatnak kifogásokat, hanem már a „cső elején” lényegi intézkedéseket kell tenniük.
A felülvizsgálat első lépéseként mindenki véleményezheti az irányelvet.
Nyitókép: Depositphotos
