Talán eddig túl sok figyelmet vitt el az aszállyal kapcsolatban a vizeink levezetésének a káros gyakorlata. De van itt még valami, ami talán ennél is fontosabb, és ha ebben sikerül változtatni, az még egyéb jóságokkal is megajándékozza e kies hazát. A nyitóképpből megérthetjük az ország kiszáradási folyamatának egyik, eddig figyelmen kívűl hagyott okát.
Évente kb. 500 mm csapadék esik nálunk. Erre jut 800 mm párolgás. Vagyis 300 mm-rel több a párolgás mértéke, mint a csapadék mennyisége. Ezt persze öntözéssel is lehet(ne) pótolni, valamint a vízvisszatartó gazdálkodással csillapítani a különbséget.
Viszont azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy miért ilyen nagy a párolgás?
Azt mindenki talán tapasztalatból is átélte, hogy egy sötét felület sokkal jobban felmelegszik, mint egy növénnyel takart. Aki mezítláb lépett már fűre egy tavaszi, vagy nyári reggelen, az érezte azt is, hogy a fű párás volt. Mert az éjszakai lehűlés során a levegőből a pára ki tud csapódni a hűvösebb növényi szálakra.
Ha most tavasszal kinézünk a vonat, vagy autó ablakából, miközben megyünk egyik településről a másikra, mindenhol felszántott, csupasz termőterületeket látunk. A talaj sokkal gyorsabban melegszik, ha nincs rajta növényborítás. A meleg talaj pedig jobban kiszárad, és a párolgással a levegőbe került nedvesség sem tud kicsapódni a levegőből.
A szántásra alapuló mezőgazdasági gyakorlat nemcsak az ország szárazodásáért felelős. A talajaink jelentős részének a degradációja is ennek a következménye.
Az un. eketalp betegség, a talajok szerkezetének a romlása, a szerves-anyag elvesztése mind a szántás eredménye.
A szántás degradáló hatásairól már az 1910-es (!) években megjelentek tudományos kutatások. Ezzel egyidőben már elindult a talaj-regeneratív gazdálkodási módszerek kifejlesztése is.
Hogy miért nem terjednek a szántás-nélküli termesztési módszerek?
Talán azért, amiért annak idején Semmelweis Ignác is hiába küzdött a gyermekágyi láz megfékezéséért. 1851-ben felfedezte hogy klórmeszes kézfertőtlenítéssel, megelőzhető az anyák és csecsemők szülés utáni, legtöbbször halállal végződő fertőzéses betegsége. Ehhez képest még 26 évig nem fertőtlenítették a kezüket a nőgyógyászok a szülés levezetése előtt.
A talaj „megbetegedése” sokkal kevésbé látványos, mint az anyák gyermekágyi láza. Talán ezért kerüli el a figyelmünket.
Az biztos, hogy a hazai vízgazdálkodásban szemléletváltásra is szükség van. De az még biztosabb, hogy a mezőgazdaságban is gyökeres szemléletváltásra van szükség.
Szerencsére ma már komoly szakirodalma van a szántás nélküli, talaj-regeneratív gazdálkodási módszereknek. Azoknak a gazdáknak a száma is gyarapszik, akiknek a fő gazdálkodási célja a talajok szerves-anyag tartalmának a növelése. Az ilyen gazdaságok jövedelmezősége is javul, mert a kiadásaik csökkennek, és a termésbiztonság pedig javul. Persze egy ilyen váltáshoz nagyon sok tudás átadására van szükség.
Az E-misszió Egyesület küldetése az, hogy a regeneratív gondolkodásmód a mezőgazdaságtól kezdve az egészség helyreállításán át az oktatásig mindent áthasson. Ha szerinted is szükség van erre, akkor ajánld fel számunkra za SZJA 1%-ot! E-misszió Egyesület: adószám: 19214555-1-15
Köszönjük!
Zalatnay László.
Kapcsolódó cikk: Talajmegújító mezőgazdaság – Minimum művelés eróziós károkozása
