A rovat kizárólagos támogatója
19 megyéből a mostanival együtt eddig 12 esetében tárta fel Ángyán József agrárprofesszor, volt parlamenti államtitkár, hogy a kormányzati félretájékoztatás ellenére hogyan fosztották meg Fidesz-, illetve politika közeli vállalkozók a helyben élő földműveseket attól, hogy nagyobb birtoktestekhez jussanak az állami privatizáció során.

Az államra bízott, közös nemzeti földvagyonunk – a villámgyors lebonyolításból következtethetően bizonyára hosszasan előkészített, majd 2015 nyarán, a „migrációs válság” árnyékában, hirtelen bejelentett – kiárusítását a kormányzat részéről sok valótlanságot és a közvéleményt félrevezető csúsztatást tartalmazó propagandakampány kísérte. Arra az egyszerű kérdésre azonban, hogy miért is kell – a meghirdetett választási- majd kormányprogrammal szöges ellentétben – az állami földeket dobra verni, arra észérvek, értelmes magyarázatok alig születtek. Ahhoz, hogy a tényleges érdekeket, szándékokat és folyamatokat, a lépés valóságos – az egész társadalmat érintő – hatásait és üzenetét megértsük, érdemes a „Földet a gazdáknak!” program – 2015 novembere és 2016 júliusa között, három hullámban lebonyolított, majd 2016 őszén törvénnyel lezárt – árveréses földértékesítési eljárásának tényadatait elemezni.

Az ezt célzó első megyei mintaelemzést 2016 áprilisában tettem közzé, majd a programzáró törvény megszületését követően elkezdtem a végleges, hivatalosan közölt árverési adatok több szempontú feldolgozását és a megyei jelentések összeállítását. E jelentés, a sorban a tizenkettedik, Baranya megye állami földprivatizációs képét mutatja be, amely meghirdetett (9.369 ha) és elárverezett (8.514 ha) területei alapján a megyék rangsorában a középmezőnybe tartozik.  Ezzel az elárverezett terület (182.200 ha) több mint négyötöde, 82%-a (közel 150.000 ha) adatainak feldolgozását elvégeztem. Ezt folytatva, reményeim szerint kirajzolható lesz az országos kép, és ellenőrizhetők – megerősíthetők vagy cáfolhatók – lesznek az állami földprivatizációs program kormányzati értékelésének állításai. A rendszer megítéléséhez azonban e megye önmagában is jó mintául szolgálhat – írta Ángyán József agrárprofesszor a jelentés összefoglalójában.

A teljes jelentés letölthető itt: Állami földprivatizáció intézményesített földrablás -földárverések Baranyában ( 6MB pdf.)

Jelen elemzés részletesen megvizsgálja a megyében meghirdetett és elárverezett állami területeket, az állam tényleges bevételeit, az árverésekkel érintett településeket, a helyi lakosok szereplését, a lakhely és a birtoktest közti távolságokat, a földbérlők és árverezők, valamint a kikiáltási árak és a nyertes árajánlatok viszonyát, az árverseny kérdését, majd a nyertes árverezők és érdekeltségek, továbbá az általuk megszerzett területek jellemzőit. A legnagyobb nyerteseket és érdekeltségeket részletesen is bemutatja, és javaslatokat is megfogalmaz. Íme, ízelítőül néhány megállapítás a jelentésből.

Az elkelt megyei földterület 198 nyertes árverezőhöz került, de több mint 57%-át, mintegy 4.900 hektárt nem a kormánypropagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok”, hanem 49 nyertes árverező tagja nevén mindössze 27 nagy érdekeltség szerezte meg. Az „alsóházi” – 20 ha alatti területet szerző – 75 érdekeltség, a nyertes érdekeltségek közel 46%-a eközben csupán a területek alig 7%-ához, kevesebb mint 600 hektárhoz jutott. Ez a – kiválasztott keveseknek nagy, viszonylag sokaknak pedig igen kis területeket juttató – rendszer olyan „családi léptékű” – ez esetben 43 ha/nyertes árverező – megyei átlag kimutatását teszi lehetővé, ami alkalmas a közvélemény megtévesztésére.

A kormányzati propaganda szerint „a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli”.  E megye adatai ezzel szemben azt az általános tendenciát erősítik, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek jelentős részét – e megye esetében több mint négyötödét, 83%-át – más településen élő, tőkeerős árverezők szerzik meg. Ráadásul az úgynevezett „helybeliek” között találunk olyan cégtulajdonosokat is, akik – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása folytán, lakhelyüktől és foglalkozásuktól függetlenül – cégük székhelye jogán válhattak úgy „szerzőképes helyi földművessé”, hogy helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik. Ezen túl egy részük nemcsak, hogy nem „helybeli”, hanem mintegy 1.100 ha-t, az elárverezett terület közel 13%-át a kormányhatározatban rögzített 20 km-nél is nagyobb, átlagosan 38 km távolságban lakó, 27 nyertes árverező – köztük pl. 87 ha szántót, több mint 100 km távolságból, Nagykanizsáról egy kormányzat/politika-közeli milliárdos nagyvállalkozó, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara magyar–kínai tagozatának elnöke szerezte meg.

Értelmetlenek és félrevezetők azok a kormányzati tényezőktől származó kijelentések is, amelyek azzal próbálták indokolni a közös földvagyon eladását, hogy az állam annak rossz gazdája, cégeit a management „szétlopja”. A bérleti viszonyok elemzése ugyanis azt mutatja, hogy az elárverezett területek döntő többsége – e megyében közel 96%-a – az árverés idején 1-21 éves hátralevő futamidejű szerződéssel bérbe adott – azaz nem az állam vagy cégei, hanem a bérlők által művelt – terület, melynek több mint egynegyedét 3 nagy bérlő – a Szigetvári Hús Kft., továbbá az FFG Agro Kft. és a nagygazda Kaitz Ákos – használja.

E megye adatai is cáfolják továbbá azokat a kormányzati állításokat is, amelyek szerint „versenyben kialakult piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földterületekhez. A mintegy 8.500 ha elkelt megyei területből ugyanis több mint 5.700 ha (67%) licitálás nélkül, kikiáltási áron, további 1.400 ha (17%) pedig azt kevesebb, mint 20 %-kal meghaladó áron, ráadásul az európai földárak töredékéért – átlagosan 1 millió 258 eFt/ha nyertes árajánlattal – került a sikeres árverezőkhöz. Valódi árverseny – ahol a nyertes árajánlat több mint 50%-al meghaladta a kikiáltási árat – a területek kevesebb, mint 9%-ának árverésén alakult csupán ki. Összességében, az elárverezett megyei terület egészére nézve az állapítható meg, hogy a nyertes árajánlat alig több mint 10%-kal haladta meg a kikiáltási árat.

Ez a látszólagos érdektelenség persze vélhetően annak is tulajdonítható, hogy a területek közel egyharmadát olyan nagy – 50-170 ha – méretű birtoktestek formájában hirdették meg, amelyeknek akár 250 millió forintos kikiáltási árával a ténylegesen gazdálkodó családok bizonyosan nem rendelkeznek. Másrészt az egyébként is kiszolgáltatott helyzetű helyi gazdacsaládok – felmérve az erőviszonyokat – nem vették a bátorságot, hogy a politika-közeli, egymás közt a földeket vélhetően előre leosztó, egymásra így nem is licitáló „nagyurak” ellenében próbáljanak földhöz jutni. (OK)

A spekuláns, kormány-közeli tőkének viszont az európai 10 (pl. Ausztria) – 35 (pl. Hollandia) millió Ft/ha átlagos földárak töredékéért – a megyében elárverezett terület 95%-a esetében 2 mFt/ha alatti áron – megszerezhető állami földek megvásárlása kiváló befektetési lehetőséget kínál. A 8-28-szoros földárbeli különbség spekuláns tőkebefektetői körökben már „eléri az ingerküszöböket”. Várakozásaik szerint ugyanis a földforgalmi törvény ellen megindult kötelezettség-szegési eljárásnak a földpiac liberalizációja és ezzel az európai földárak kiegyenlítődése lesz a következménye. Így az európai mércével potom pénzért megszerzett állami földek piacra dobása belátható időn belül megsokszorozhatja a földvásárlásra fordított, befektetett tőkét, vagy monopolhelyzetet teremthet a befektető számára a felértékelődő, stratégiai, nemzetbiztonsági jelentőségű élelmiszerpiacon. Vélhetően ebben a megyében is e két szempont lehetett a legfőbb mozgatórúgója az állami földek privatizációjának.

Számos esetben a nyertes „földművesek” tevékenységi köre is igen távol esik a mezőgazdaságtól, ha egyáltalán azonosítható. Találunk közöttük milliárdos nagyvállalkozókat, gépjármű-, alkatrész-, üzemanyag-, dohányáru-, étel- és/vagy ital-kereskedőket, építési/szerelési vállalkozókat, közgazdászokat, adószakértőket, könyvvizsgálókat, könyvelőket, vendéglátósokat, vadászatszervezőt, szoftverfejlesztő számítástechnikust, informatikust, hidrogeológust vagy éppen tanítót is. Akad köztük jónéhány politika-közeli szereplő, polgármester, alpolgármester és számos önkormányzati képviselő is. Vannak persze ebben a megyében is szép számmal olyan nyertes árverezők, akiknek a tevékenysége a nyilvános adatbázisokból egyértelműen nem azonosítható és esetleges stróman-szerepük gyanúja is felmerülhet. Ez a jelenség az 50 ha alatti területekre nyertes árajánlatot tevők között gyakorinak mondható, ám a nagy tőkeerejűnek tűnő, 50 ha felettiek között is több esetben előfordul.

Ángyán József

Az adatok továbbá arra is következtetni engednek, hogy az árverésre bocsátott területek kiválasztásában a bérlő kormányzó „elithez” való viszonya – mint a feudális jellegű rendszerekben általánosan, itt is – döntő szerepet játszhatott. A „baráti” besorolású bérlők esetében e megyében is szembetűnő, általános jelenség, hogy meghirdetett bérleményeik jelentős részét, akár egészét maguk vásárolták fel. Úgy is fogalmazhatunk, hogy e „baráti” cégek és/vagy magánszemélyek bérelt területeiből – vélhetően nem ritkán magukkal a bérlőkkel egyeztetve – jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre azután részben vagy egészben ők maguk tettek nyertes árajánlatot. A „nem baráti” nagy bérlők esetében viszont a földeladás alapvető célja a bérelt területek olyan kormány-közeli – gyakorta nem mezőgazdasági – tőkeérdekeltségekhez juttatása lehetett, akik megemelve a földbérleti díjakat leszoríthatják e cégeket a földről. De a földspekuláció kiszolgálása, a földvagyon baráti érdekeltségekhez juttatása, a „nemzeti tőke” megerősítése is tapintható célja lehetett az ilyen kiszorító jellegű, átrendező állami földprivatizációnak.


Intézményesített fideszes földrablás – Ángyán József eddigi megyei jelentései:
Az első megyei mintaelemzést ezzel a szándékkel, 2016 áprilisában tette közzé, majd a programzáró törvény megszületését követően elkezdte a végleges, hivatalosan közzétett megyei árverési adatok több szempontú feldolgozását és a megyei zárójelentések összeállítását. Eddigi jelentései: Fejér , Győr-Moson-Sopron,  Somogy,  Jász-Nagykun-Szolnok,  Borsod-Abaúj-Zemplén,   Pest megye, Csongrád megye,  Bács-Kiskun megye,  Veszprém megye,  Békés megye, Hajdú-Bihar megye állami föld-privatizációs képét mutatják be.


Egyébként e megyére is általánosan jellemző, hogy politika/FIDESZ/kormány-közeli rokoni, baráti, illetve nagygazda, nagyvállalkozói érdekkörök jutnak jelentős állami földterületekhez. (OK)

  • A legnagyobb nyertesek közül itt találjuk egy komlói, több pártot is megjárt, FIDESZ-közeli nagygazda, a Baranya megyei közgyűlés Fidesz-KDNP által delegált volt tagja, Prettl János közvetlen családtagjai – lánya, MAGOSZ-vezető testvére, unokahúga – és üzlettársa alkotta, már az állami földbérleti pályázatokon is megyei győztes érdekkört (307 ha; 245 mFt), dr. Vassékat (282 ha; 494 mFt), Szigetvár – állatorvos, több cégben érdekelt, nagyvállalkozó, „független”, az Orbán-kormányt lojalitásáról biztosító, helyben FIDESZ-közelinek tartott, ám az országgyűlési választásokon MSZP-DK támogatással indult, az állami trafikkoncessziós pályázatokon és az állami földárveréseken is igen sikeres – polgármesterét és ugyancsak állatorvos, üzlettárs fiát, vagy pl. az ásvány-, termál- és gyógyvizek hasznosításával, kapcsolódó vízgazdálkodási, környezetvédelmi, területfejlesztési és turisztikai projektek tervezésével és megvalósításával foglalkozó, a világ számos országában jelen levő nagyvállalat, a budapesti Aquaprofit Zrt. – több közös cégben érdekelt, üzlettárs, mérnök, illetve hidrogeológus/közgazdász végzettségű, kormány-(FIDESZ)-közeli, milliárdos – alapító, társtulajdonos vezetőit (190 ha; 207 mFt) Pécsről, illetve Nagykanizsáról, mint ahogy pl. Szabóékat (168 ha; 260 mFt), egy FIDESZ-(Tiffán Zsolt, Fazekas Sándor)-közeli, sertéstenyésztő, nagybirtokos, nagyvállalkozó család üzlettárs tagjait is Csányoszróról. (OK)
  • A „kisebb” nyertesek közül is említhetők pl. Fodorék (65 ha), a FIDESZ-KDNP volt polgármester-jelölt, gazdálkodó férj és üzlettárs felesége Sásdról, Bogdán Jánosné (61 ha), Okorág újraválasztott FIDESZ-KDNP polgármesterének közvetlen családtagja, vagy éppen Kiss Ferenc Péter (55 ha), ugyancsak FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselő, alpolgármester Mágocsról. De ugyancsak itt kell említeni Pintér Gábort (51 ha), Hegyszentmárton nagybirtokos, nagyvállalkozó, FIDESZ-(Tiffán Zsolt)-közeli alpolgármesterének, volt FIDESZ-KDNP polgármester-jelöltjének nagyvállalkozó fiát. Rajtuk kívül e körben említhető pl. az ugyancsak FIDESZ-KDNP-s önkormányzati képviselő, Horváth József (44 ha) Szigetvárról, a FIDESZ által támogatott független polgármester, Hollósi Sándor (35 ha) Csertőről, mint ahogy pl. a FIDESZ-KDNP négy cikluson át volt önkormányzati képviselő, alpolgármestere, Varga Szilárd Mihály (29 ha), az állami földbérleti pályázatok egyik megyei nyertese Bonyhádról. Itt szerepel továbbá pl. Rittlinger Krisztián (26 ha), a MAGOSZ-os Rittlinger József gazdaköri elnöknek, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Baranya megyei elnökének közvetlen családtagja Somberekről, vagy éppen Almás Gyuláné (12 ha), az ugyancsak Tiffán Zsolt köréhez tartozó helyi FIDESZ-elnök, 2019-ben újraválasztott FIDESZ-KDNP polgármester, megyei önkormányzati képviselő azonos lakcímű édesanyja is Szabadszentkirályról. (OK)

A települések érdekérvényesítő képességében e megyében is jelentős eltérések mutatkoznak. Vannak kifejezetten vesztes települések”, amelyek területeit részben vagy egészben más településeken lakó árverezők szerezték meg. Megyei rangsorukat Sumony vezeti. 554 ha elárverezett állami területének zömére, 506! hektárra külső árverezők tettek nyertes árajánlatot. De a 300-500 hektár mezőgazdasági területet vesztő Szentegát, Dencsháza és Boldogasszonyfa vagy a 200-300 hektár területet vesztő Belvárdgyula, Szemely, Görcsöny és Bürüs helyi gazdaközösségeit is komoly veszteség érte. Vannak viszont erős érdekérvényesítő képességű, általában politika közeli „nyertes települések”, amelyek pályázói nemcsak a saját lakóhelyük, de más települések területeihez is hozzájutottak. A 198 nyertes árverező a lakcímadatok alapján összesen 101 településen él, ám a 134 település közigazgatási területéhez tartozó, elárverezett területek több mint 2/3-ának, közel 5.900 hektárnak az árverési nyertesei mindössze 25! település – közöttük a megyeszékhellyel együtt 7! város – lakói lettek. A rangsor élén a járási székhely város, Szigetvár (973 ha) és a megyeszékhely, a legutóbbi időkig fontos FIDESZ-es bázis, Pécs (911 ha) áll. E két város lakói szerezték meg az elárverezett megyei földek közel egynegyedét. A kormánypropaganda állításaival szemben tehát nem a falvak vagy a tanyák népe, hanem zömében tőkeerős, politika-közeli, gyakorta nem is mezőgazdasági foglalkozású városlakók a program fő nyertesei.

A 131 oldalas Baranya megyei állami földárverési zárójelentés mindezeket és számos egyéb szempontot is részletesen elemez, igyekszik megmutatni a „Földet a gazdáknak!” program igazi arcát, és a teendőkre vonatkozó javaslatokat is megfogalmaz. Így hát jó szívvel és szeretettel ajánlom a tények dokumentálása és a „szemek nyitogatása” szándékával készített összeállításomat a bennünket körülvevő világ iránt érdeklődő kortársaimnak éppen úgy, mint okulásul gyerekeinknek és unokáinknak, a tetteinket megítélő utókornak.

Gödöllő, 2020. február 29.
Ángyán József

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek