Rákosrendező kapcsán Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze személyes kitekintő cikke: 2013-ban, egy évvel a Londoni Olimpia után volt alkalmam bejárni Stratford ingatlanfejlesztési területeit és a Queen Elizabeth park tervezett területét, valamint az ipari szennyezéstől akkor már félig megtisztított Lee folyó torkolati szakaszát.
A Londoni Olimpia egy példaértékű városrehabilitációnak szolgált ürügyül, ahol komoly állami pénzek és a nemzeti lottó bevételeinek célzott felhasználása szolgáltak a város forrásai mellett arra, hogy az olimpia előtt és után rehabilitálják a lepusztult East End-i iparterületet lakó-, iroda-, és rekreációs negyedként, és ennek örvén kiterjesszék ide is a londoni zöld gyűrűt. Ennek a megtervezése bőven az olimpia előtt indult 10 évvel és az olimpia után bemutatott urbanisztikai program 25 éves folyamattal számolt. Ottjártamkor éppen szedték szét az olimpia csarnokok acél rácsostartóit és szortírozták a rajtuk található vonalkódok szerint, mert ezeket a csarnokokat úgy tervezték meg, hogy szétszedve és máshogy összelegózva Angliaszerte iskolai sportcsarnokok szerkezeti elemei lehessenek. Elképesztő mérnöki tudás és előrelátás. Ami abban is megnyilvánult, hogy hogyan lehet élővé tenni egy halott és szennyezett folyót és partjait úgy, hogy ne kelljen minden szennyezett talajt elszállítani, hanem helyben kémiai, mikrobiológiai és remediációt segítő növényzettel (méhlegelő alert!) hogyan lehet a talajokat megtisztítani egy olyan szintig, hogy azon már közparki növényzet megéljen és biztonságos lakókörnyezet jöjjön létre sok-sok lakással, enyhítendő a londoni lakhatási válságot.
2016-ban volt szerencsém megnézni Hamburgban a Hafencity városrész félkész területét. Az Elba partján Herzog és de Meuron által tervezett Elbphilharmonie épülete már állt de még nem volt nyitva. Az egykori konténerkikötő helyén hullámtéri környezetben egy olyan új városrész épült, amivel Hamburg kétmillió lakosúvá válhat. A házak alsó szintjei vasbetonból, vízzáróan árvízkapuval ellátva készültek, ezekben kávézók, éttermek, boltok. Ha jön az Elba, ezeket kapukat lezárják és az első emeleten kiépített függőfolyósokon és hidakon közlekedik a városnegyed. Van parkja is, amit időnként elönthet az Elba. A fasorokat egyedi csónak formájú hullámtörők veszik körül. Tartományi és városi pénzből közösen épül az infra, mesterterv alapján a tömbök magánberuházásban. Elszórva a város tulajdonában maradó szociális bérlakásokkal, amelyeket a piaci ár alatt adnak ki szegényebb családoknak.
2018-ban volt szerencsém végigjárni részletesen, szakmai vezetéssel Stockholm egykori gázgyári területeit és teherkikötőit, amelynek a helyén egy 10 éve már tartó romeltakarítás és szennyezésfelszámolás után felépültek az első kulcsrakész lakások, amelyek mindegyik tömböt külön nemzetközi épület tervpályázat útján építették meg. Egy kis megtisztított fjord partján a városrész közös jellemzője lett, hogy a házak közötti parkban elhelyezett chipkártyával nyíló szemétledobók vákummal szívták el a szemetet a hulladékégető műig, és a lakások távfűtésének havidíját befolyásolta, hogy mennyi szemetet dobtak bele a rendszerbe.
Igazi rezsicsökkentés skandi módra és nem rezsibiztosi mélységekben. Ugyancsak közös jellemzője volt a negyednek, hogy fél parkolóhely épült lakásonként, s az se volt kihasználva. Az emberek inkább használták a remek közösségi közlekedést, amit ott biogázzal üzemeltetnek, vagy a kerékpározást. Fél méteres hóban szöges gumiabroncsokkal. A harmadik közös jellemző pedig az volt, hogy a társasházak tetején álló nagy teraszt és kis teremlakást nem penthouse lakásként értékesítették valami kőgazdag embernek, hanem az volt a közösségi tér, ahol a teraszon sütögetve vagy a teremlakás nagy asztalánál lehet megtartani a társasházi közgyűlést.
A közeli egykori teherkikötőből csak az új 5 emelet magas kikötői terminál magasodott ki és egy hatalmas konzol, ahol a tengerjáró kompokra fel lehet szállni. A terminál felső szintje volt lefestve fehérre és svédsárgára, alatta szerkezetkész vasbeton szintek éktelenkedtek. Azért mert a kikötő felső szintje lesz majd csak látható, ahhoz épül a meredek parton hozzá az járófelszín alá kerülő -4 szint, amiben a vámszabad raktárak, piac, vendéglátás, metro, parkolóházak és kiszolgáló létesítmények kapnak majd helyet. Ez utóbbiakat a magántőke építi, csatlakozva a közpénzből megépült terminálhoz. A negyed egykori gázgyári hűtőtornyai kibelezve, városi könyvtár, kultúrház, közösségi tér, oktatási intézmény épül majd bennük, megtartva a régi külső téglafalakat. Állam, város közös kooprodukciója volt a szennyezett terület megtisztítása, a közlekedés kiépítése és a modern közműberuházások, s eztán értékesítették ezt piaci ingatlancégeknek egy mesterterv mentén. A teljes projekt 25 éves időtartamra tervezett. Elszórva a város tulajdonában maradó szociális bérlakásokkal, ezek a lakások 1%-át teszik ki, amelyeket a piaci ár alatt adnak ki szegényebb családoknak.
2023-ban volt szerencsém részletesen megnézni mi készül Seestadt Aspernben, Bécs külső városrészében. Amire a bécsi városháza egy projektcéget alapított, ami egy mesterterv alapján tömbönként építi az új negyedet, ami kétmillió lakos fölé emeli majd Bécset. Még semmi nem volt egy bányatavon és egy bezárt opelgyáron, meg egy cargo reptéren kívül, de a metrót már megépítették, ami a felszínen éri el a városrészt. Az utak szélesek, a szivacsváros itt tudatos köztéri koncepció mentén épül, a zöldek egyben vizet raktározó időszakos víztározók is, az utcákon elektromos buszok és önvezető busz kísérletek zajlanak, a lakások egy része – ez nem is kérdés itt – szociális bérlakás, menekülteket segítő alapítvány üzemeltet itt kiváló éttermet, ahol a menekültek a saját hazájuk ételeit főzik és szolgálják fel, elképesztő energetikai, közlekedési és zöldinfra innovációk tárháza a városrész, Bécs urbanisztikai játszótere. A projekt 20 éve zajlik, jó ha további 20 év alatt be tud fejeződni és szervesül majd a városhoz.
Mindezeket azért írom le, hogy előre rögzítsem, azok az újságcikkek, facebook posztok és tiktok videók, amelyek Rákosrendezőn a főváros birtokba kerülésének másnapján azt fogják kifogásolni, hogy miért nincs már kész, azok hazudni fognak és ezt tudatosan teszik majd. Egy új városrész mindig tervezéssel és méréssel kezdődik, s ez önmagában több éves folyamat. Mindig feltételezi állam, tartomány, város és piaci szereplők együttműködését. Mindig takarítással, előkészítéssel, infraépítéssel kezdődik, nem lakásokkal. És mindig ütemekben zajlik, nem egyszerre. És mindig 20-30 évig tart megfeszített ütemben. És mindig feltételez egy projektcéget is, ami akkor hozza a legjobb eredményt, ha az városi kézben van.
Gondoljunk bele: néhány nappal ezelőtt Budapest mozgástere arra tulajdonosként, hogy érdemben befolyásolni tudja, mi történik a rozsdaterületein, a szabályozási lehetőségen – amit újabban mindig felül szoktak írni kiemelt kormányzati beruházássá nyilvánítással – nagyjából nulla volt. Most meg tulajdonosává válhat a város egyik legnagyobb kiterjedésű, belváros közeli, jó közlekedési kapcsolatokkal bíró rozsdaterületének. Ez önmagában olyan eredmény, ami alapvetően egy másik klubba helyezi át az eddig eszköztelen fővárost. Jól kell élni vele, közérdeket szem előtt tartva.
Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze
Friss hír: Karácsony Gergely szerint a kormány ki akar hátrálni a rákosrendezői közlekedési beruházásból
