Elmondásuk szerint remek évet zártak, de a remek év inkább tűnik vállalati PR-nak, mint valós eredménynek. A cégnek (Magyarországot leszámítva) egyre csökken a befolyása nyugaton, otthon viszont még a rakétagyártásból is kiveszik a részüket. Az orosz állami atomóriás elválaszthatatlan az ukrajnai háborútól.
A 2024-es évre fókuszáló jelentésében a Roszatom magasztalja hazai és globális tevékenységét. Emeljünk ki néhány példát, hogy milyen témákkal foglalkoznak:
— A vállalat új piacokon terjeszkedik, így Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten, valamint a közép-ázsiai posztszovjet államokban.
— Széleskörű fejlesztési programokat folytatnak az északi tengereken, így az Európát és Ázsiát összekötő 6000 kilométeres sarkvidéki hajózási folyosó mentén. — Programjukban atommeghajtású jégtörő hajók építése, illetve a kikötői infrastruktúra kezelése is szerepet kap.
— Az Oroszország északnyugati csücskében terülő Kola-félszigettől egészen Szibériáig vágnak bele a megújuló energiához és az elektronikához nélkülözhetetlen ritkaföldfémek bányászatába.
— Hazai energetikai cégeket vásároltak fel: a közlekedés- és a közművek fejlesztése, illetve a lakásépítés területén is vannak projektjeik.
— Atomerőműveket építenek, például NATO-tagállamban is, azaz Magyarországon.
A Roszatom tevékenységével kapcsolatban Charles Digges, a norvégiai székhelyű, Bellona néven futó civil szervezet kutatója megjegyzi, hogy a vállalat a kereskedelmi és gazdasági érdemek sorba vételével próbálja feledtetni azt a tényt, hogy kiveszik a részüket az ukrajnai háborúból, és Oroszország geopolitikai törekvéseiből szerte a világon.
Kilövés
Fentebbiekből úgy tűnhet, hogy a Roszatom egy civil vállalat, mely világszerte a köz érdekében végzi a tevékenységét, sőt otthon is a közérdek reflektorfényében tündököl, csak éppen a közérdek jelenthet mást mindenütt: a Kreml narratívája szerint az ukrajnai háború (szerintük különleges katonai művelet) és Kijev „nácitlanítása” közérdek, tehát ebben a relációban a fegyvergyártásban való részvétel is annak számít. A Roszatom jelenleg is fejleszt és gyárt olyan fegyveralkatrészeket, melyekhez a nyugati szankciók miatt Oroszország nem juthat hozzá. A fentebb is idézett Digges szerint a Roszatom jelentős részt vállalt az Oreshnik ballisztikus rakéták fejlesztésében. A rakétát (hivatalosan) először 2024 novemberében vetették be az ukrajnai Dnyipro elleni támadásban, sőt előszeretettel dicsekedtek vele, hogy csúcstechnikáról van szó, mígnem nyugati szakértők megállapították, hogy a rakéta 90 százaléka régi rendszerekből összeeszkábált tákolmány, és nagyjából a 10 százaléka lehet új fejlesztés.
A Roszatom háborús tevékenysége nem áll meg az Oreshniknél, a vállalat a Jeges-tengeren húzódó Novaja Zemlja szigetcsoporton is aktív. A szigetcsoport neve ismerős lehet a hidegháború idejéből, 1954 után ugyanis több kísérleti atomrobbanást hajtott végre itt a Szovjetunió. Noha a nukleáris teszteknek vége, a terület az ukrajnai háború kezdete óta pezseg a rakétatesztektől. Cikkében a Moscow Times azt írja, hogy legutóbb éppen a Roszatom technikusai által kifejlesztett Burevesztnyik néven futó, nukleáris meghajtású cirkálórakéta tesztelését végezték a régióban.
A tesztekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy Oroszország éppen azok kezdetekor szállt ki az átfogó atomcsend szerződésként ismert CTBTO-szerződésből (melynek lényege, hogy véget vessenek a nukleáris teszteknek) és a stratégiai fegyverek mennyiségének csökkentését célzó START programból is. Szakértők sora állapította meg ezzel kapcsolatban, hogy Moszkva feltehetően ismét a nukleáris tesztek felé halad, és hogy a tesztekben kiemelt szerep juthat a Roszatomnak. És ha már háború és Roszatom: érdemes megemlíteni az Európa legnagyobb atomerőműveként ismert Zaporizzsjai atomerőművet, melyet az orosz haderő az ukrajnai háború legelején foglalt el, és azóta is a kezében tart. A Kreml hivatalos nyilatkozataiból egyértelműen látható, hogy a Roszatom szándéka az erőmű bekebelezése, így az oroszok egyik legnagyobb hadizsákmánya lehet, már amennyiben a 2022 szeptemberében annektált négy ukrán területet hivatalosan is megkaparintják egy esetleges békeszerződést követően.
Az öregedő reaktorok esete
A vállalati jelentés értelemszerűen magasztalja a Roszatom eredményeit, csakhogy nem tér ki arra, hogy a 36 reaktorból álló hazai flotta elöregedett, és hogy a legtöbb reaktort legkésőbb 2065-ig úgy kell lecserélni, hogy az ehhez szükséges pénzeszközök jó része hiányzik a büdzséből.
A fentebb is idézett civil szervezet az információira hivatkozva azt írja, hogy az elöregedett, csernobili típusú reaktorok üzemidejét rendre meghosszabbítják, ami egyértelmű jele annak, hogy a cserét egyhamar nem képesek megoldani. Emlékezetes, hogy a Roszatom az szovjet nukleáris örökség eltakarítására tett korábbi erőfeszítéseiről is lemondott, és az ezért felelős vállalatait átpozicionálta más tevékenységekre. Ezt a lépést a Nyugat is kritizálta, mivel a nukleáris szemét eltakarítására számos szerződést írtak alá, és félő, hogy a vállalat nem tartja be ezeket.
Szintén gyanús, hogy a Roszatom egyre inkább elzárkózik a nyugati és a hazai ellenőrzés alól, pedig a háború előtt ezzel nem volt különösebb probléma, sőt létezett a vállalaton belül egy nyilvános tanács, melynek például a norvég Bellona is tagja volt, és számos környezetvédelmi javaslattal éltek, élhettek, sőt egyeseket el is fogadott tőlük a vezetőség. “Tanács még mindig van, csak éppen Putyin haverjaiból áll” – állítja a Bellona, és hozzáteszi, hogy az említett tanácsból nemcsak ők estek ki, hanem számos másik független szervezet is, így a Roszatom egykori átláthatósága végképp ködössé vált.
Menekvés nincs
Elemzésében a Bellona a Roszatomot félelmetes politikai eszközként írja le, mely egy-egy nemzetállam esetében függőségi viszonyt képes kialakítani Oroszországgal. A függőség egyik oka a vállalat által kínált, de az orosz állam támogatásával létrejött kölcsönszerződés, melyből a megrendelők felhúzzák az erőműveket. A létesítményeket általában az üzembe helyezés után is a Roszatom szolgálja ki (sok esetben még a személyzetet is biztosítva), minek köszönhetően a vállalat magához láncolhat egy-egy államot bárhol a világban.
A látható befolyásért nem is kell a távolba mennünk, elég felhozni a paksi atomerőmű Paks II-ként ismert bővítését. Az erről szóló szerződést Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök írta alá 2014. január 14-én, a szerződés magában foglalja két új atomerőművi blokk megépítését. A beruházást akkor 12 milliárd euróra taksálták, de hamar kiderült, hogy ez kevés lesz, és ebbe az összegbe bele sem számolták a radioaktív hulladék későbbi kezelési költségét. A szerződés 10 milliárd eurós orosz hitelt, és 2 milliárd eurós magyar befektetést tartalmazott, az orosz hitel futamidejét 30 évben állapították meg. A szerződést számos kritika érte, például Sólyom László volt köztársasági elnök is megszólta a kormányt a szerződésekkel kapcsolatos társadalmi egyeztetés és a transzparencia hiánya miatt.
Ködös a paksi jövőkép
Pakson az építkezés folyik, de a Roszatom arról nem nyilatkozik, hogy mikor adnák át a blokkokat. “Oroszország nem képes megépíteni, Magyarország pedig nem tudja megépíttetni Paks II.-t, ráadásul az egész beruházás szembemegy a nemzetközi energiapiaccal, amely már rég túllépett a nemzetállami kereteken” – jelentette ki Vígh Zoltán külpolitikai szakértő a Magyar Hang Kompország című műsorában április közepén, és hozzátette, hogy szerinte ez a hiány nagyban befolyásolja majd Magyarország jövőbeni gazdálkodását.
A Paks II honlapja aktív, legutóbbi posztjuk május 9-i, aznap töltötték fel az Atomszféra elnevezésű online magazinjuk legújabb számát. Az újságban azt írják, hogy “miközben a beruházási területen jelentős építési folyamatok értek véget, Oroszországban és Franciaországban is fontos berendezések gyártása zajlik”, illetve készült interjú Gali-Mikóczi Szilviával, a Paks II. Zrt. junior üzemfelkészítési szakértőjével, egyben a Women in Nuclear Magyarország elnökségének tagjával; könnyed témának pedig a kertészkedésnek szántak pár oldalt. A lapban arról nem írnak, hogy mikor állhat üzembe a létesítmény, ami a Roszatom nemzetközi projektjeit nagyobb látószöggel nézve nem meglepő.
Törölt, és halogatott projektek sora
Tekintsünk ki egy pillanatra Oroszországra, ahol 15 reaktor építése látszik a vállalat jövőképében, és nyissuk ki a látómezőt globálisan: a Roszatom 2027 végéig tizenhárom reaktort adhat át olyan országokban, mint Törökország, Irán, India, Banglades és Kína.
Az utóbbi években a cég négy reaktor építését törölte a naptárából, ebből kettő épült volna Vietnámban, egy Finnországban, egy pedig Ukrajnában. Az ukrajnai reaktort a Hmelnickiji atomerőműben építették volna, de Ukrajna a Krím 2014-es, oroszok általi annektálása miatt kiszállt az üzletből. A finnek a Hanhikivi Atomerőművel építtették volna meg a Roszatommal, a létesítmény 2029-től termelt volna áramot, de a finnek felmondták az oroszokkal kötött szerződést azok után, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Paks II efféle visszamondásáról a magyar kormány köreiben nem esett szó (legalábbis nem tudunk róla), a kormány pedig általában ellenzi, és nem támogatja az Oroszország ellen bevezetett uniós szankciókat, miközben éppen a szankciók miatt vált kacifántossá Paks II építése: az ukrajnai háború 2022 februári kitörése óta 17 szankciós csomagot fogadott el az Európai Unió, de a magyar kormány többször sikeresen lobbizott Brüsszelben, és elérték, hogy Paks II mentesüljön egyes rendelkezések alól. Május 20-án érkezett a hír, hogy törvényben hirdették ki a paksi bővítés finanszírozását módosító jegyzőkönyvet, mely azt tartalmazza, hogy a paksi atomerőmű 5. és 6. blokkjához nyújtandó 10 milliárd euró összegű orosz állami hitel folyósításában csak olyan szervezetek vehetnek részt, amelyekre nem vonatkoznak a szankciók, így viszont a Roszatom és a körülötte lévő cégháló továbbra is játékban marad Magyarországon.
Barátságos és barátságtalan országok
Május 21-én a Roszatom közleményt adott ki, melyben azt írják, hogy a külföldi projektekből származó bevételei 2024-ben összesen 18 milliárd dollárra rúgnak, és hogy ezekből mintegy 20 százalék barátságtalan országokból származik. Alekszej Lihacsov, a vállalat főigazgatója a TASZSZ orosz hírügynökség szerint azt mondta az orosz parlamentben, hogy a múlt évben a cég keveset vesztett nyugati érdekeltségeiből, miközben vállalati partnereit tekintve a baráti országok aránya növekszik. Közölte, hogy az orosz nukleáris ipar ellen számos szankciót vezettek be, és mintegy 150 orosz vállalat szerepel a legszigorúbb szankciós listákon, de szerinte ezek nem állítják meg a cég fejlődését. A finn erőmű építésének leállításával kapcsolatban azt mondta, hogy az ügy már a bíróságon van, Finnország pedig kártérítést kell fizessen a Roszatom veszteségeiért.
