Az Ukrajnában zajló véres háború és a koronavírus-járvány sok politikust alapvető dolgok újragondolására kényszerített Európa nyugati felén is. Belgiumban például olyan, eddig érinthetetlennek tartott szent tehenekhez nyúlt hozzá az elmúlt hetekben Alexander De Croo miniszterelnök kormánya, mint a nukleáris erőműveinek jövője és a munka törvénykönyve.
A háború kapcsán üstökös sebeséggel emelkedő energiaárak és az energiabiztonság látványos megkérdőjeleződése alig három hónappal az ország nukleáris erőműveinek 2025-ös, végleges leállításáról kötött koalíciós megállapodás után arra kényszerítette a brüsszeli kormányt, hogy 180 fokos politikai fordulatát hajtson végre.
A miniszterek tanácsának március 18-i ülése után a kormányfő bejelentette, hogy a belga nukleáris erőművek mégsem állnak le három év múlva, hanem egészen 2035-ig szolgálatban maradnak. De Croo miniszterelnök az „elkövetkező évek bizonytalanságával” és az ország energiafüggetlenségének biztosításával indokolta a váratlan döntést.
2025-ben leállhatnak a belga atomerőművek
A nukleáris energia jelenleg Belgium energiaellátásnak mintegy 40 százalékát biztosítja. Belgium két atomerőművében jelenleg hét nukleáris reaktor működik. A francia tulajdonú Engie áramszolgáltató az ország keleti felében, Tihange mellett, (nyitóképünkön) valamint Észak-Belgiumban, Doel közelében üzemeltet erőműveket. Korábbi tervek szerint a doeli 3-as blokkot 2022-ben, a tihange-i 2-es blokkot 2023-ban tervezik végleg leállítani, a többi reaktort pedig 2025-ben kapcsolnák le – írtuk korábban.
Azt várta volna az ember, hogy a környezetvédők, a nukleáris energia használatát ellenző csoportok zajos utcai tüntetésekkel reagálnak majd a hírre. De az ukrajnai háború ebben az ügyben is sok mindent megváltoztatott. A zöldpárti energiaügyi miniszterasszony, Tinne Van Der Straeten – akinek pártja korábban hevesen érvelt az atomerőművek azonnali bezárása mellett – a pálfordulást most igyekezett a megújulóenergia-politika kontextusába ágyazni, mondván: mindez egyáltalán nem a zöldenergia további térnyerésének rovására történik majd. Sőt: a tervezettnél tovább termelő nukleáris reaktorok épp e hosszú távú célok megvalósítását szolgálják – mondta –, hiszen az atomerőművek fölös kapacitását az elektrolízis útján mind nagyobb mennyiségben előállítható hidrogén termelésére lehet majd felhasználni. Márpedig Belgium fennen hangoztatott ambíciója az, hogy az újrahasznosítható, környezetbarát hidrogén 2030-ra számottevő részt hasítson ki magának a belga energiamixből.
Az atomerőművek továbbfuttatásáról hozott döntés hallatán a belga háztartási és ipari energiafogyasztók most egy kissé fellélegezhetnek. A nukleáris energia jelenleg csaknem 40 százalékát teszi ki az ország energiatermelésének, és nemigen látszott, hogy – az orosz gáz importjának jelentős megnövelését leszámítva – milyen megújuló energiaforrásból lehetett volna az erőművek leállítása után ezt a kiesést pótolni. A brüsszeli kormány – sok nyugat-európai kormánnyal egyetemben – így, a nukleáris energia jövőjének tekintetében kényszerpályára került. De ugyanez történt a munkaerőpiaci reform ügyében is, és ezt az átlag belga munkavállalók csak ünnepelni tudják.
A koronavírus-járvány elmúlt két évében bevezetett – mára ugyan már feloldott – kötelező otthonról dolgozás nem igazolta azokat félelmeket, hogy ettől majd igen gyorsan padlóra kerül a gazdaság. Valami egészen más történt: a munkaidő és a magánélet rugalmasabb összehangolásával új munkarendformák alakultak ki.
Mivel az emberek jó része otthonról is el tudta végezni szokásos munkáját és jórészt maga oszthatta be azt, hogy ezt mikor teszi, még a járvány-okozta bezártságból eredő mentális kiégettség dacára is több idő maradt a családra, a magánéletre.
Magyarán: Belgiumban is kezdett elmosódni a munka és a magánélet közti határ és kiderült, hogy nem a hagyományos, nyolctól-ötig vagy kilenctől-hatig tartó, a munkahelyen való „ha-kell-ha-nem” fizikai jelenlét az egyedül üdvözítő munkarend.
Jónéhány gazdagabb nyugat-európai országban egyes – elsősorban liberális-baloldali – pártok elkezdtek gondolkodni azon, mi lenne, ha a jövőben már a péntek is szabadnap lenne, vagyis, ha áttérnének a négynapos munkahétre.
Belgiumban a Nyitott Flamand Liberálisok és Demokraták (Open Vld) párt lett a munkaidő rugalmasabbá tételének élharcosa. A brüsszeli kormány most a munka világában történt változásokra új munka törvénykönyv-tervezettel reagált. Ezt szociális partnereivel, a munkavállalókat és a munkaadókat képviselő szervezetekkel kell még megvitatnia, mielőtt az elképzelés majd a szövetségi parlament elé kerül.
Folytatás: Valóban soha nem látott változások lógnak a levegőben >>>
