A rovat kizárólagos támogatója

A győri kekszgyár története 1900-ban kezdődött, mikor Köstlin Lajos megvásárolta a Győr-szigeten lévő néhai malmot. Bevégeztetett 2009-ben. Ostyát rá – Ámen. Kizoomolva a nézőpontot, holisztikus ökopolitikai nézőpontből így áll a helyzet Győrben.

A győri kekszgyár sorsa január elején végleg megpecsételődött. A kekszgyár tulajdonosa aláírta a szerződést a vevőjével – az ingatlant egy éven belül kiürítik és átadják. A vevő nem óhajt a nyilvánosság elé állni, a vételárat sem árulják el. Megbízható forrás szerint egy ingatlanfejlesztő cégről van szó, aki – mily meglepő- az épületek eldózerolásában és a terület más irányú hasznosításában gondolkodik.

Beteljesült az, amit annak idején – mikor a gyárat a Danone megvette – mi is jósoltunk. A vevő célja az ígérgetésekkel ellentétben nem a gyártmányfejlesztés, hanem a jó adottságú terület megszerzése volt. A szitán átláttunk és akkori szórólapunkban -Kekszgyári kapriccsó- azt jósoltuk, hogy öt éven belül az egész (maradék) gyár eltűnik. Ezúton kérünk elnézést, hogy majdnem egy évet tévedtünk. Ennek oka feltehetően az, hogy a Danone két éve a Kraft Foods-nak passzolta tovább a céget. Márpedig az ilyen aktus átvezetése nyilván időigényes és nagy gondosságot igényel.  A gyárban valaha 2500 fő dolgozott, de a létszám gond nélkül leépült.  Kekszet, nápolyit, ostyát már rég nem gyártanak, a Negro-gyártással még foglalkozó 50-60 fős maradék brigád az ipari parkba költözik majd ki.

A kekszgyár története 1900-ban kezdődött, mikor Köstlin Lajos győri polgár megvásárolta a Győr-szigeten lévő néhai malmot a korábbi tulajdonosától. Bevégeztetett 2009-ben. Ostyát rá – Ámen.en.
Reflex Egyesület


 

A kekszgyár (“Kóstold meg a csodát!”) Győr-sziget városrészben áll. A terület egységesen ingatlanfejlesztési célpont, mert a Belváros és az egyetlen városi zöldterület (Püspökerdő) között fekszik, jó helyen. Győr-szigetben ezért zárják be a gyárakat (pl. növényolajgyár), ahogyan Győr-gyárváros kerületben se találni már jószerével gyárakat. Karácsonykor láttam, hogy a Vágóhíd utcai óvodám (“vágóhídi óvoda” : ) melletti vágóhíd (utolsó tulaj: Ringa) is le van bontva már félig.

Az ipari funkció a város növekedésével egyre keletebbre költözik az új ipari parkokba. Győr-szigetből nem csak a kekszgyár megy, hanem a II. világháború alatt az utolsó szálig kiírtott 5000 zsidó polgári házaiba 1945 után beköltöztetett romák is, mivel rontanák az ingatlanfejlesztők profitját, ha maradnak. Őket alacsonyabb értékű városrészekbe, lakótelepekre irányítják.

A Győr-szigetben megnövekedő autóforgalom állítólag, remélem nem igaz, a gyalogoshíd (Kis-Erzsébet híd, vagy “Bözsi híd” a Mosoni Duna fölött) átépítésével fogja elérni a Belvárost, pontosabban a Belváros túlsó szélén lévő Árkád nevű plázát, mert a Belvárosba már nem sokan mennek vásárolni, max. cukrászdázni. Az autósítandó gyalogoshíd körül az alábbi területek vannak, mind élvezni fogja az autókat: folyóparti park, ami a közeli szabadstrandhoz vezet, és egy másik park, ami a Belváros felé húzódi, a fizetős strand (a Rába és a Mosoni Duna összefolyásánál), a felújított termálfürdő, csónakházak a Mosoni Duna partján, és az egyetemi épületek.

A kekszgyár nem volt egy nagy méretű gyár, nem sok vizet zavart, sőt, sokan szerették a vanília illatát. A gyárkapu előtti boltban vásároltunk nagyanyámmal hibás, kicsit túlsütött, törött kekszeket és speciált (ahogyan győrben hívják a nápolyit). És tényleg a magyar és a győri ipari kultúra része volt. 2001-ben vagy mikor még a szoci Balogh polgármester is tüntetett érte mikkulás ruhában. A tüntetések miatt megmaradt márkákat évek óta már nem Győrben gyártották. Kíváncsi vagyok meddig maradnak meg, hiszen az európai piacon sokkal nagyobb profitot lehet elérni, ha néhány cseh, vagy lengyel márkát (gagyibbak) terít a néhány megmaradt forgalmazó. 

Vida Viktor viktor.vida@zofi.hu

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás