15 éve dolgozik a Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesületnél Bojtos Ferenc. A 37 éves irodavezetőnek alig van ideje a pihenésre. Számos túrát és tábort szervez, fotózik, verset ír, rajzol és búvárkodik. Ha kell, sebet varr, máskor a miniszterrel tárgyal. Nemrég Pro Natura emlékplakettel jutalmazták.
– Mennyire érdekli a mai fiatalokat a természet- és a környezetvédelem?
– 15 éve dolgozom a Csemeténél: ennyi idő alatt sokat haladtunk abban, hogy a fiatalok tisztában legyenek a fő problémákkal. Sajnos még mindig nagyon keveset tesznek a környezetvédelemért: tudják, hogy mi lenne a helyes, de nem akarnak eltérni a megszokásoktól. Ha a szülőtől rossz példát lát a gyerek mondjuk a hulladékkezelésben, az benne is így rögzül majd. A kortársaik is nagy hatással vannak rájuk: azt a trendet követik, mint a többiek, csak nagyon kevesen mernek ettől eltérni.
– Hogyan lett természetvédő?
– Úgy, hogy én el mertem térni. Persze a mostani életvitelemben is egy csomó olyan dolog van, amelyen szívesen változtatnék: ilyen a gépkocsihasználat. Mi is kampányolunk, hogy minél kevesebbet használják járműveiket az emberek, de sajnos mi sem tudjuk nélkülözni az autót, hiszen állandóan rohangálunk az országban, mint pók a falon. A környezetvédelem nálunk családi hagyomány: gyerekkoromban sokat kirándultunk, pecáztunk és túráztunk a Bükkben. A mezőgazdagsági szakközépiskola, majd a főiskola biológia–környezetvédelem szak elvégzése csak megerősítette addigi nézeteimet.
– Mennyire normális a mostani időjárás? Március végén még havazott, április végén már 30 fokot is mértek. Az ember teszi tönkre a természetet?
– Sajnos igen. Az átlagember mindig azzal védekezik, hogy saját kis környezetében nem tud hatni az egészre. Csakhogy a sok kicsi összeadódik, az emberek globális felelőssége megkérdőjelezhetetlen. A környezetvédelem egyik mottója: Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan. A legnagyobb probléma az energiafelhasználás mértéke és módja, valamint a közlekedés. De hétköznapi példát is hozhatunk: más a környezetterhelése egy repülőgépes útnak és egy bakonyi sátrazásnak. Pedig az élményszerző jellege mindkettőnek ugyanaz. A globális felmelegedés legelső szakaszán már túl vagyunk: az időjárási szélsőségek megjelentek.
– Sok túrát és tábort szervez fiataloknak és idősebbeknek.
– A Kék túrát már 12. éve csináljuk: minden évben egy-egy hegységet fedezünk fel. Idén érjük el Kőszeget, amivel teljesítettük a keleti országhatártól a nyugati felé haladva a teljes távot olyan társasággal, amelyet még az általános iskolai 5–6. osztályos korukban kezdtünk el táboroztatni. Ők ma már diplomás fiatal felnőttek. A kör szerencsére folyamatosan bővül: 21-en indultunk a Kék túrán, mára a résztvevők száma meghaladja a 60-at. Bugaci oktatóközpontunkban rendszeresen tartunk természetismereti tábort, máshol meteorológiai mérőállomást üzemeltetünk.
– Mi pontosan a Csemete feladata? Mi a dolga egy irodavezetőnek?
– A kútásástól a sebvarráson át a miniszterrel való tárgyalásig minden a feladataim közé tartozik: szerencsére nem lehet belesavanyodni ebbe a munkába. A pályázatokat saját magunk írjuk: éves átlagban 20–70 pályázati projektet futtat az egyesület. 4 fő profilunk van: oktatói munka, környezetvédelmi akciók, természetvédelmi munka, mint a békamentő akció, illetve koordináció a régió zöldügyekkel foglalkozó civilszervezetei között.
Pro Natura Emlékplakett Bojtos Ferencnek
– A Föld napja alkalmából nemrég Pro Natura emlékplakettet vehetett át a vidékfejlesztési minisztertől. Mit jelent önnek ez az elismerés?
– Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hiszen sokan csinálják ugyanazt, mint én, és sokkal régebben. A hivatalos indok szerint a díjat a két oktatóközpont és a gyermektáborok szervezéséért kaptam. A díjra fel kell terjeszteni a jelöltet, a felterjesztő neve nem ismert. Tagjaink közül már többen elnyerték a plakettet és a nagydíjat is. Azoknak, akik a környezetvédelem területén tevékenykednek, fontos ez a szakmai elismerés.
– 37 éves, és rengeteg dolga van. Ennyi munka mellett azért marad idő a lazításra?
– A szabadidő eltöltése összepárosítható a munkámmal: ha kiviszünk egy terepre egy diákcsoportot, az nemcsak nekik, nekünk is érdekes. Egyébként rengeteg hobbim van: utazok, fotózok, néha írok és rajzolok, könnyűbúvár vagyok. A legemlékezetesebb merülésem Jordániában volt a Vörös-tengeren, a korallszigeteknél. Igaz, hogy repülővel mentünk nyaralni, amiről korábban említettem, hogy jobban terheli a környezetet, de az ottani gazdag életvilágot egy búvárnak egyszer látnia kell. Van egy tank a tenger fenekén, amelyről azt hittük, hogy a háború alatt hajtott bele véletlenül a tengerbe. De nem: a volt jordán király süllyesztette el a vízbe azért, hogy legyen elég látnivaló. Rövid a tengerpartjuk, és a korallzátony csak kis szakaszon nyúlik be hozzájuk. Hogy a homokon meg tudjanak telepedni a korallok, szilárd aljzatokat telepítenek: a kis bokrok már az elsüllyesztett tankon is megjelentek.
– Melyik a kedvenc állata és növénye?
– A grillcsirke kakukkfűvel. Komolyra fordítva a szót: az állatok közül mindet szeretem, még a bütykös csótányt is, amiből az irodánkban is van kettő. A növények közül a fák állnak legközelebb a szívemhez: masszívak, többnyire sokkal idősebbek az embernél, és olyan erőt sugároznak, ami a természetből néha hiányzik – amikor azt látjuk, hogy milyen törékeny.
Bojtos Ferenc főcsemete – a nagy organizátorTiszta víz a pohárban
Bojtos Ferenc 1975. november 6-án született Orosházán. Kedvenc városa Szeged, kedvenc országa Magyarország. – Egyszer elhatároztuk, hogy hazánk összes templomát végigfotózzuk. Amikor kiszámoltuk, hogy valóban mennyit is kellene megfotózni, kiderült: egy emberélet is kevés lenne rá – mondta a Csemete irodavezetője. Bojtos Ferenc kedvenc étele nagymamájának főztje, kedvenc itala a tiszta víz. Zenében mindenevő: nem stílust vagy albumokat kedvel, hanem a különböző előadók legjobb számait. Kedvenc filmje A legyek ura. Általános és középiskolába Orosházára járt, főiskolai tanulmányait a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végezte. Általános iskolai osztályfőnökére szívesen emlékszik. – Tanítónő végzettsége volt, és mi voltunk a második osztálya. Annyira megszeretett minket, hogy csak miattunk elvégezte a tanárképzőt, hogy 8 évig vihessen minket. Ez az élmény meghatározó volt számomra ahhoz, hogy később én is diákokkal és gyerekekkel foglalkozzak.
