A Dr. Zólyomi Bálintné Barna Piroska Alapítvány idén is díjat osztott, méghozzá három kiváló, a pályájukon már sokat letett, fiatal botanikusnak, Deák Balázsnak, Takács Attilának és Tölgyesi Csabának.
Zólyomi Bálint (1908-1997) a XX. század kiemelkedő botanikusa volt Magyarországon. Kutatásai elsősorban a hazai vegetáció földrajzi és történeti kérdéseit feszegették, de számos egyéb rokonítható tudományterületen jelentek meg művei, pl. a klimatológia, a paleobotanika vagy a talajtan témájában. Elkészítette Magyarország 1:1500000 léptékű vegetációtérképét, elsőként alkalmazta nálunk a pollenanalízist vegetációtörténeti kérdések megválaszolására, és az ő nevéhez fűződik olyan fontos növényföldrajzi jelenségek felismerése, mint a közép-dunai flóraválasztó (a szubmediterrán-szubatlanti és a szubkontinentális-kárpáti fajok találkozási zónája a Középhegységben) és a dolomitjelenség (a dolomit alapkőzet fizikai és kémiai sajátosságai miatt kialakuló mikroklíma, és az ennek köszönhető reliktumőrző képesség).
A Dr. Zólyomi Bálintné Barna Piroska Alapítványt anyagilag megalapozó örökhagyó Zólyomi Bálint botanikus, ökológus, a Biológiai Tudományok Osztályának egykori osztályelnök-helyettese. Az 1995-ben létrehozott Alapítvány célja elsősorban az, hogy a „Dr. Zólyomi Bálintné Barna Piroska Emlékdíj” létrehozásával jutalmazzák azokat a fiatalokat, akik Zólyomi Bálint akadémikus tudományterületein (növénytársulástan, ökológia, palinológia, florisztika, növényföldrajz, illetve természetvédelem) eredményesen tevékenykednek, ezzel is elősegítve tudományos munkájuk előrehaladását.
Az idei díjazottak:
Deák Balázs botanikus kutatónemzedékének egyik kiemelkedő tagja, aki debreceni egyetemi tanulmányai elvégzése után ökológusként és projektmenedzserként dolgozott a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságon. Az ezt követő években Németországban kutatott Marie Curie ösztöndíjasként, majd két évig tudományos munkatársi minőségben vállalt állást a Debreceni Egyetem Ökológia Tanszékén. Ezt követően az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében helyezkedett el, ahol jelenleg is tudományos tanácsadóként kutat a Lendület Vegetáció és Magbank-dinamikai Kutatócsoportban. Kutatásai számos témacsoportot ölelnek fel a gyepi biodiverzitással kapcsolatos kérdésektől a fragmentált és elszigetelt szárazgyepi élőhelyek elemzésén át a kurgánok ökológiai vizsgálatáig. Nemcsak hazánkban, hanem például Bulgáriában és Kazahsztánban is kutatott. Kutatómunkájának minőségét jól jelzik életkorához képest magas tudománymetriai mutatói. Alapkutatási cikkei mellett kutatómunkája fontos adalékokat ad a védett és veszélyeztetett gyepek fenntartásához és természetvédelmi célú kezeléséhez. A kurgánokkal kapcsolatos kutatásait egy könyvben is összefoglalta, mely mind ökológusok, mind természetvédők számára fontos olvasmány.
Takács Attila gyermekkora óta érdeklődik a természet iránt. Középiskolás korában kezdett el növényeket gyűjteni és préselve szárítani – eleinte határozás céljából, majd egyre tudatosabban építette saját gyűjteményét összehasonlító anyagokkal és előfordulási adatokat bizonyító példányokkal. Egyetemi évei első szakaszában a Taktaköz florisztikai feltárása foglalkoztatta, amiből díjnyertes TDK dolgozat is született. Részt vett a zempléni Gyertyánkúti-rétek és a Drahos védett növényeinek finom léptékű térképezésében, majd néhány hónapon át a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet és környéke botanikai értékeinek felmérését végezte. 2010-ben jelentős részt vállalt a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának orchidea-anyagának adatfeltárásában. Ezt követően a Debreceni Egyetem Soó Rezső, ill. Siroki Zoltán herbáriumainak feldolgozásába fogott. Később további gyűjtemények digitalizálásában vett részt Budapesten, Egerben és Keszthelyen (EGR, BPU, KBM, GK). 2013 és 2016 között balkáni és törökországi kutatásokhoz csatlakozott, mediterrán látonyák, ill. temetők és útszegélyek orchideái kapcsán. A látonya-nemzetség európai revíziója, ill. a magyarországi védett fajok adatgyűjtése okán számos külföldi herbáriumot meglátogatott (Kassa, Kolozsvár, Prága, Pozsony, Bécs, Halle, Berlin, Helsinki). 2016-ban védte meg „Esettanulmányok herbáriumok aktuális botanikai kutatásokban betöltött szerepéről” című doktori értekezését. 2014 óta vesz részt a Kitaibelia című folyóirat szerkesztésében. A lap ebben az időszakban vált online elérhetővé, kapott DOI azonosítót, és került be a Scopus adatbázisba.
Tölgyesi Csaba 1984-ben született, gyerekkorát a Kiskunság homokbuckáinak közvetlen közelében töltötte, és ez meghatározta pályaválasztását is. A Szegedi Tudományegyetemen végzett biológus szakon. Doktori fokozatát 2017-ben szerezte. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, ahol saját Lendület kutatócsoportját vezeti. Kiemelkedő teljesítménye elismeréseképpen elnyerte többek között a Sófi József Ösztöndíjat és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat. Érdeklődésének fókuszában az erdő-gyep mozaikok állnak. Kutatóutakon vett részt többek között Erdélyben, Szerbiában, Kazahsztánban és az Amerikai Egyesült Államokban, de szívéhez legközelebb a Kiskunság áll. Kutatásai szerteágazóak, az ökológiai restaurációtól, a másodlagos élőhelyek fontosságáig, a homokfásítástól a térbeli diverzitási mintázatokig, a ritka növények elterjedésétől az inváziós fajokig. A sokféle témát az alkalmazott természetvédelemben való hasznosíthatóság köti össze, az egyes témák mozaikdarabokként kezdenek az egész Kiskunságot átfogó képpé összeállni. A tájat és élővilágát jellemzően természetvédelmi szempontból vizsgálja arra a kérdésre keresve a válaszokat, hogy milyen módon lehet a természeti értékeket hatékonyabban megvédeni. Szakcikkei az ökológia vezető szakfolyóirataiban jelennek meg.
Nyitókép: illusztráció növényzet felmérés Fotó: Rusvai Katalin
