Félreértés ne essék: az, ami természetes alapanyagú, az még nem öko.
Egy ismerősöm, amikor említettem neki, hogy szívesen írnék bővebben az ökoházakról, annyit mondott: „akkor itt egy téma, ugyanis egy kollégám gerendaházat épített.” Mivel éppen az ismerősöm munkahelyén voltunk, hamar előkerült egy-két kép az ominózus épületről. A hatalmas rönkökből épített ház tényleg lenyűgöző látványt nyújtott. „És honnan hozták hozzá a fát?” – kérdeztem rosszat sejtve. – „Kárpát-Ukrajnából” – hangzott a válasz.
Egyből a tiszai árvizek ugrottak be, és az a szakvélemény, miszerint a túlzott folyószabályozások mellett a Felső-Tisza vízgyűjtőterületén zajló gátlástalan fakivágás okozza évről-évre a nagy árvizeket, amelyek még olyan területekre is kiterjednek, ahol évszázadokon keresztül háborítatlanul éltek az emberek. Akármilyen szép is az a gerendaház, ezeknek tudatában mégsem nevezném öko-nak.
Folyóiratokban, weboldalakon is számtalan helyen találkozunk az ökoház elnevezéssel, többnyire fa alapanyagú, sokszor könnyűszerkezetű házak esetében. Ezek a házak sokszor tartalmaznak különféle műanyagokat, egészségre ártalmas ragasztóanyagokat, festékeket. Természetesen olyan is van, amelynél tényleg odafigyeltek a természetes alapanyagokra és a különlegesen jó hőszigetelési mutatókra.
Félreértés ne essék: az, ami természetes alapanyagú, az még nem öko. Az sem feltétlenül, ami az átlagosnál jobb hőszigetelésű. Több kell hozzá: a természettel való harmónia. Ehhez pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül a házat körülvevő természetet.
Nem véletlen, hogy Magyarországon nem terjedtek el tömegesen a faházak (a mai határokon kívül eső magas hegyvidékek kivételével). Hiszen ott volt a tökéletes vetélytársuk: a vályog, amely a meleg nyarakon hűvösséget tartott, a hideg teleken pedig a meleget tárolta. A kontinentális éghajlathoz jobbat a mai napig nem tudtak kitalálni, mint a vályog, a nád, a szalma különféle kombinációit. Ott voltak mindenütt, évről-évre újratermelődtek, és ha a ház az enyészeté lett, hamarosan csak egy domb mutatta valamikori helyét. Ez a tökéletes harmónia az öko.
2004. február
