Riasztó hírek jönnek az NCA háza tájáról: a beadott- igen csekély mennyiségű pályázatnak (Csepelen a rögtönzött közvélemény kutatásom szerint az általunk ismert szervezetek alig negyede adott be nca pályázatot) -több mint 60%-a formai hibás!

Kedves civil Barátaim!
Mik az okok; hogy juthattunk ilyen helyzetbe, s egyáltalán: ez a helyzet hogyan kezelendő? Lássunk hozzá Pató Pálosan, hogy majd megbeszéljük a végén? Esetleg, ne is izgassuk magunkat: majd a Tanács, és a Kollégiumok elviszik a balhét? Szabad-e egy épp csak elkezdődött folyamat közepén civil módra tiltakoznom, a szerintem káros automatizmusok kialakulása ellen?

Meddig terjed a civil gondolkodók felelőssége, hogy elmondják tájékozatlanságukkal fűszerezett véleményüket, vagy gerjesszenek konfliktusmegelőző párbeszédet?
Tartozunk-e annyival, az általunk választott Tanács és Kollégiumi tagoknak, hogy menet közben is tájékoztassuk őket?
E kérdések nyitva állnak minden civil előtt; megválaszolásuk egyértelmű állásfoglalást kíván. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy egy gyökeresen új rendszer kiépítése, a játékszabályok kialakítása, nem fájdalommentes folyamat, s minden esetben számolnunk kell a „gyerekbetegségek” megjelenésével. Sok gyerekbetegség azonban kezelhető, sőt megelőzhető. Írásomban nem tudok megoldást adni; célom a kérdésfelvetés, a nyilvánosság erősítése.

Amikor az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága május 19.-én lezajlott, NCA meghallgatásról készült jegyzőkönyvét felraktam a netre, csupán teret adtam az információkhoz való hozzáférésnek.
Személyes véleményem szerint, az NCA testületei formálisan értelmezik (már-már hatóságként?) a nyilvánosság fogalmát. Csak az juthat a törvényben egyedülállóan megfogalmazott „nyilvánosság követelményből adódó” információkhoz, áttekintési lehetőséghez, akinek ideje és módja van részt venni az NCA testületek összejövetelein. Mindenki más, a formális logika áldozata: a közzétett emlékeztetők jelentéktelen és érdemtelen brossúra szövegek, melyek pont az érdemi információkat nem tartalmazzák. Nem tudom, és nem is akarom elfogadni, hogy az országgyűlésről szó szerinti jegyzőkönyveket kaphatok, ezzel szemben a minket közvetlenül érintő civil döntések meghozatalának körülményeit nem láthatom.
Részt vettem egyszer a Tanács ülésén és az ott tapasztaltakat összevetettem a „népnek” szóló emlékeztetővel. Meg kell hogy mondjam: a Tanács ülésének éppen a lényege nem derült ki az emlékeztetőből: az a szakmai háttérmunka, a pontosító és értelmező viták, a leszavazott javaslatok, hozzászólások, amik valóban civillé teszi a döntéshozatalt.
Milyen alapon fogják az elektorok eldönteni két év múlva, hogy melyik Tanácstag, vagy melyik Kollégiumi tag nem végezte megfelelően a küldetését, ha a tényleges munkáról semmi sem nyilvános, minden a titkolózás homályába vész?
Amiket személyesen átéltem, hallottam a Tanácsülésen, azok számomra megnyugtató szakmai dolgok voltak. Azt a következtetést vonhattam le joggal, hogy választott képviselőink felelősségteljes és úttörő jellegű munkát végeznek, érdemesek minden támogatásra. A később megjelent „Határozatuk” csak a háttér-információk és véleményütköztetések tükrében váltak elfogadhatóvá, megérthetővé.

Az NCA törvény – az én olvasatomban – hihetetlenül széles nyilvánosságot biztosított a civil szféra számára, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a szektor minden érdeklődő szervezete pontos információkkal rendelkezhessen. Számomra a törvény INFORMÁCIÓS ESÉLYEGYENLŐSÉGET biztosít.(lásd: Végjegyzet 1.) A leírt szavak ugyan nem adták vissza teljes mértékben a szándékot, de a gondolatmenet logikája világos: a nyilvánosságra hozatal egyetlen gátja az indokolt személyiségi, illetve adat jogvédelem. Nem véletlen hogy még az Országgyűlési Bizottság meghallgatási jegyzőkönyvét is az NCA munkájához kapcsolódó nyilvánosság körébe vonja!

Sajnálatos módon az NCA testületeinek ügyrendje, illetve gyakorlata formális nyilvánosságot biztosít csupán a szféra számára. Sem a valós munkát tükröző jegyzőkönyvek, sem a háttéranyagokat képező szakértői jelentések, tanulmányok nem kerültek fel a honlapra.
Felmerülhet a logikus kérdés: mitől van félnivalója, rejtegetni valója az NCA testületeinek? Van-e különös oka; vagy az egész jelenség pusztán a magyar közéletben sajnálatosan jelenlevő titkolózás, félreértelmezett személyiségi jogvédelem folyománya? Eltűrhetjük-e mindezt, mi, civilek, azon az áron, hogy ezzel elzárják előlünk a tudást?
Nem értettem, és ma sem értem, milyen ok indokolja a szó szerinti jegyzőkönyvek közzététele helyett az emlékeztetők Ügyrendbe foglalását?(lásd: Végjegyzet 2.) Meggyőződésem, hogy minden, ami látható és hozzáférhető, a testületek munkáját igazolja a bizalmatlanság és a gyanakvás ellenében.
A Tanács Ügyrendjében maga is kiemeli a nyilvánosság fontosságát, (lásd: Végjegyzet 3.) mert minden részletes információ az NCA működésével kapcsolatos megértést segíti elő. Hogy fér össze a meghirdetett, kiváló elv, a formális, látszatokra alapozó megvalósítással?

Vajon nem jelenti-e a nyilvánosság hiánya azt az egyértelmű OKOT, amely miatt az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága május 19.-én lezajlott ülése olyan vihart kavart? Az ülésen „számonkérésként” elhangzott problémák döntő többsége nem merült volna fel kérdésként, ha a döntések szakmai hátterével a képviselők is tisztában lehettek volna.
Egy nagyra becsült civil barátom azt írta a TSZB jegyzőkönyv kapcsán, hogy nem lelkesedik azért az ötletért, hogy a jegyzőkönyvet feltegyem a honlapra. Ha kommentárok nélkül kerül oda, akkor ezzel a hangulatkeltésnek adok teret, ha pedig leírom a véleményemet, akkor esetleg éppen azokat a képviselőket bánthatom meg vele, akik a legjobban szívükön viselik a civilek sorsát. Érvelése számomra teljes mértékben elfogadásra talált, ezért feladtam a jegyzőkönyv részletes elemzésére irányuló elképzelésemet.

Az elmúlt időszak szájhagyomány – hírei azonban arra sarkallnak, hogy véleményt fogalmazzak meg, provokáljam a szektor résztvevőit a problémák végiggondolására.
Tiltakoznom kell az ellen, hogy majd a megválasztott képviselőink „elviszik a balhét”, hiszen alapvető szektoriális érdekünk fűződik a lehető legjobb üzemeltetéshez.
Úgy gondolom, hogy a jelöltállítási rendszer összes hiányossága ellenére jól választottunk: olyan hiteles civil személyiségek kerültek a pozíciókba, akik képesek megfelelni a követelményeknek. Ennek ellenére, nem helyes, ha magukra hagyjuk őket: a szektornak segítenie kell Őket a legjobb út megtalálásában.

Gondolataim papírra vetése kapcsán eltűnődtem: ha a tanács helyében lennék, vajon hogyan kezdenék hozzá az új rendszer felépítéséhez? Megpróbálnék a meglévő anyagokból összeállítani valamit, vagy belekezdenék egy egészen új rendszer, lépésről – lépésre történő felépítésébe? Az első mellett az szól, hogy rengeteg pályáztató, töméntelen tapasztalata alapján gyorsan és egyszerűen összeollózható egy pályázati rendszer. Vannak példák – minták, melyekből gyorsan felépíthető az új elosztás bürokráciája. Ez megtörtént, s eredményesnek tekinthető. Nagyon rövid idő alatt elkészültek az adatlapok és felhívások.

Én azonban nem ezt az utat választanám: az induláshoz részletesen meghatároznám az új rendszer elemeit, a szabályzó körülményeket és azok hatásait, majd ezekhez igazítanám a minimalizált bürokrácia elemeket. Mit is értek ez alatt? Mindjárt a cél meghatározásánál gondokat érzek. Sokszor tiltakoztak a civilek az NCA függőség ellen: ne alapozzák a szervezetek tevékenységüket egy állami pénzalapra. Ez a jogos igény azonban további kérdéseket vet fel. Mit várunk az NCA-tól? Milyen időtávra tervezünk? Hogyan képzeljük az állami szerepvállalást a civil szférában?
Személy szerint, a szervezetek stabilizálását, a fejlődésük lehetőségének megteremtését várom a működés támogatásától. Az anyagi biztonság olyan elősegítését, mely a szervezetek európai szintűvé válását teszi lehetővé, professzionalizálódásukat segíti elő. Már ez az első kérdés felveti a biztonság kérdését: ha idén megnyerem a támogatást egy alkalmazott felvételére, jövőre vajon számíthatok-e hasonló támogatásra? Nem tartom életszerűnek a civil szférában az olyan ütemű önállóvá válást, mely biztonsággal lehetővé teszi egy – két éven belül az alkalmazott finanszírozásának megteremtését, ezért a helyzetet végiggondolatlannak érzem. Nem túlzott kockázat-e a foglalkoztatás támogatása például, ha nem tudok legalább két – három éves időtávra tervezni előre? A dologi és a foglalkoztatási célú pályázati részeket egyébként is jobb lenne a működési célon belül különválasztani, mert a két finanszírozási igény nagyságrendileg eltér egymástól.
Az éves „aprópénz támogatáson” kívül, kockáztatható-e a szervezet működése egy egyedi működési támogatás megszerzése révén? Hogyan illeszthető bele a rendszerbe a hosszabb távú, stratégiai szemléletmód kialakítása? Nem kellene elgondolkozni azon, hogy a különböző pénzügyi nagyságrendekhez eltérő feltételrendszer felállítása szükséges?

Véleményem szerint a stabilitás elősegítésében két lényeges követelménynek eleget kell tenni:

1.) Egyszerűsíteni kell a dokumentációt, hogy a fejlődésre szoruló szervezeteket ne zárja ki eleve az eltúlzott formai követelmény. A hiánypótlás intézményének elutasítása ugyan euró-kompatibilis, de erre a magyar civil szféra még nem érett, nem készült fel. Átmeneti időszakra volna szükség: egy – két évre legalább, amikor szembesülhetnek a szervezetek gyengeségeikkel. Mindemellett ésszerűsítésre szorul a bürokráciát megtestesítő adatlap és melléklet igény is, mert jócskán vannak még átgondolatlan elemek benne. Alapvető követelménynek tartom, hogy kizárólag az a pályázat kerüljön formai okok miatt elutasításra, melynek színvonala egyébként sem megfelelő. Nem helyes, ha a kincstár – mint az állami bürokrácia megtestesítője – szabja meg a feltételeket a Tanács és a Kollégiumok helyett. Nehezen magyarázható a formai okból történő elutasítás, ha a támasztott igény például csupán a szerződéskötéshez szükséges elengedhetetlenül. Például: az ÁFA nyilatkozat tökéletessége a pályázat érdemi elbírálása szempontjából lényegtelen tényező. Szerepe a szerződéskötés illetve a folyósítás elengedhetetlenül szükséges feltétele. Szerződést kötni azonban csak egy külön, önálló aktusban lehet, amikor pótolni lehet mindazt a hiányosságot, melyre a benyújtás után derült fény. Úgy gondolom: a Tanácsnak, mint elvi irányítónak, illetve a Kollégiumoknak, mint döntéshozóknak, joguk és kötelességük felülbírálni a kincstár kínos precizitása folytán eltúlzott mennyiségű formai elutasítási javaslatokat. Ha ezt nem teszik meg, a nem megfelelően kitalált formai követelmények illetve az elbírálás merevsége miatt, az egész civil szektor jogosan lehet majd elégedetlen.

2.) Létre kellene hozni egy hosszú távra szóló háttér – adatbázist. Úgy gondolom a szektor és az NCA elsőrendű érdeke az átlátható szervezetek igénye. Ennek érdekében én különválasztanám az adatszolgáltatási igényeket: más a funkciója a szervezet dokumentálásának, és más a projektének (még ha a projekt működésről szól is). Külön bonyolítanám a szervezetek regisztrálását az NCA rendszerében, így létrejöhetne egy közhiteles működő szervezet adatbázis. Ez természetesen azt is jelentené, hogy a szervezet évente egyszer adatokat szolgáltat az NCA-nak, melyben többet nem kérnék tőle a felesleges papír hegyeket. Évente egy db regisztrációs számot megszerezve, az adatlap és melléklet igény a töredékére csökkenthető, ezzel tehermentesítve a kezelő szervet is, ami az elbírálás gyorsaságát javítja. Mit kérnék a szervezetektől? A szervezetek első regisztrációja évében, a következőket: a bejegyzés végzéseit; az alapszabályt vagy alapító okiratot; a közhasznúsági jelentéseket a megelőző 5 évről; a szervezet mérlegeit a megelőző 5 évről; az APEH bejelentkezés adatait; a bankszámla adatait; valamint a szervezet elérhetőségére vonatkozó adatokat. Mindezek a szervezetek rendelkezésére KELL hogy álljanak, tehát a szervezet vezetője által hitelesített másolatok beadása nem okozhat problémát. Nem közhasznú szervezetek esetében a mérleg kellő információkat szolgáltat: túlzó lenne a közhasznúsági jelentés tartalmának megfelelő adatszolgáltatásra kötelezni őket. E módszerrel a szervezetek által őrzött dokumentumok (mérleg és KH jelentés) egy nyilvános adatbázisba kerülnének, mely más pályáztatók általi hozzáférhetőség esetén egyszerűsíthetne további pályáztatási eljárásokat is. A második évtől a szervezeteknek – az aktuális mérleg, a KH jelentés és a friss bírósági Kivonat benyújtása mellett – csupán az előző regisztrációhoz képest bekövetkezett változásokról kellene adatot szolgáltatniuk.

Sajnálatosan a pályázatok formai követelményeibe egy sor olyan tisztázatlan elem is került, mely korrekt módon sem jogilag, sem tartalmilag nem kezelhető. Felmerülhet a kérdés: igaz-e, hogy a MEH illetve a Kincstár szinte teljesen kész dokumentációt adott át a Tanácsnak, s hogy ez szinte változtatás nélkül lettek átnyomva a kollégiumokon is? Ezek a kincstár, illetve az államigazgatás profi bürokráciája által megkövetelt elemek, melyek nem feltétlenül kapcsolódnak logikailag a tartalmi elbíráláshoz. Jelentős számban vannak olyan típusú formai követelmények, melyek definiálása tisztázatlan, értelmezése több megközelítésben is lehetséges.

Néhány példa a teljesség igénye nélkül:
Mit értünk „cégszerű aláíráson”?
A fogalom nincs pontosan definiálva. Mást érthet ezen egy gazdasági társaság, és mást egy egyesület. A civil szervezetekre vonatkozó jogszabályokban nem lelhető fel sehol e fogalom pontos meghatározása: minden szervezet azt ért rajta, ami neki megfelel. Megtévesztő a „cégszerű aláírás” megkövetelése azért is, mert a pályázati útmutatóban a képviselő aláírásaként jegyeznek ilyen helyeket (lásd Közép Magyarországi Kollégium pályázati útmutatója, – ÁFA nyilatkozat).

Tartalmazza-e formálisan a KH jelentés, a pályázatban leírt elemeket?
A KH jelentés tartalmi vonatkozásait a jogszabály írja elő. A tartalom pontos meghatározása azonban sehol nem szerepel; a jogalkotó nem ad konkrét megfogalmazásokat ennek meghatározására. Ebből következően, a KH jelentés megfogalmazása a szervezet belügye, szuverenitásának része. Sok szervezet a mérlegét mellékeli a KH jelentéshez, ezzel vállalva annak nyilvánosságra hozatalát. A mérleg adatokat közöl a szervezet gazdasági helyzetéről, a vagyon felhasználásról, valamint az állami illetve önkormányzati támogatásokról is, ezáltal a KH jelentéssel szemben támasztott kötelezettségek egy részét önmagában is kielégíti. Nem elfogadható, ha egy szervezet KH jelentésének formájába belekötnek, azért sem, mert a pályázati útmutató nem azt írja elő, hogy a jelentésnek mit kell KÖTELEZŐEN tartalmaznia – a felsorolás csupán tájékoztató jellegű. (lásd Közép Magyarországi Kollégium pályázati útmutatója)

Megkövetelhető-e az aláírási címpéldány?
Az állami szervek és hatóságok erőfölényükkel visszaélve sokszor kényszerítik – jogtalanul hátrányos helyzetbe hozva – a civil szervezeteket aláírási címpéldány közjegyző általi készíttetésére, holott őket semmilyen jogszabály erre nem kényszeríti. A tévedés alapja, hogy a szervezeteket gyakran azonosítják tévesen a gazdasági társaságokkal, amelyek részére a GT jogszabály ezt kötelezően előírja.

Kötelező érvénnyel alkalmazható-e a banki aláírás minta karton, más területre?
Az aláírás-minta kizárólag a bank belső követelménye; azt más területre ráerőszakolni nem szabad. A képviseleti jog és az utalványozási jog egyébként is gyakran elválik egymástól: sokszor más alapszabályi rész, más módszert követel meg a két esetben.

Valós adatot adott-e meg az NCA jelöltállítási rendszerében az a szervezet, aki országos szervezetként regionális elektorként jelentkezett be?
Tisztázatlan kérdés, az nca jelöltállítási rendszerében történő megjelenés következménye is. Lehet olyan országos szervezet, aki a jelöltállítási rendszerben nem szakmai, hanem regionális elektorként jegyeztette be magát (ha a pályázatát regionálisként adja be, akkor nincs gond). Ezzel azonban, ha országosként pályázik, az nca működési pályázatok követelménye szerint „megtévesztő vagy valótlan adatot” szolgáltatott, s a pályázatból kizárandó. Vajon foglalkozott-e valaki ezzel a kérdéssel?

Mit érthetünk az adatlap minden pontjának kitöltésén?
A pályázati adatlap nem minden esetben jelöli egyértelműen, hogy az adott rovat kötelező jelleggel kitöltendő-e. Érdekes például, ha a pályázó a régió rovatot kitöltetlenül hagyja – akkor mi lesz az elbírálás? Egyértelműen felesleges a rovat, hiszen az adatlap fejléce meghatározza, hogy melyik régió kollégiuma, s egy szervezet csak egy helyre adhat be pályázatot.

Célszerű-e megkövetelni a pályázat elbírálásához, a szerződéskötésben, illetve a kifizetés – elszámolásban kötelezettségként felmerülő jogszabályokat?
A jogszabályi útmutatóban egy sor olyan jogszabályra hivatkoznak, ami alapesetben nem vonatkozik a civil szférára, s ennek megfelelően nem is ismertek a szektor résztvevői előtt. Nem túlzás jogász képzettséget elvárni minden magyar civil szervezettől, s mindezt akkor, amikor az nca meghirdetett célja a szektor felzárkóztatása?

Megkövetelhető-e az önkéntes munkáról aláírt szerződés csatolása, ha erre egyértelmű utasítás nem is szerepel a kiírásban, illetve az adatlapon?
Véleményem szerint nem. Minden szervezettől legfeljebb az előírt feltételek teljesítése várható el. „A pályázati kiírás elválaszthatatlan részét képezi a pályázati adatlap és a pályázati útmutató, amelyek együttesen tartalmazzák a pályázat beadásához a pályázótól várt valamennyi feltételt.” írja a Tanács. A Kincstár által megkövetelt formai jegyek hol vannak-e tájékoztatóban?

A működési adatlapokon is megkövetelik, hogy minden oldal aláírt legyen. Ez az általános jogászi gyakorlat átvétele de vajon mi a célja?

Vajon formai hibának minősíti-e a Kincstár, ha a létesítő okiratnak és a bírósági nyilvántartásba vételt elrendelő bírósági végzésnek nincsen jogerősítő záradéka?
Az APEH legutóbbi „mániája”, hogy a bejegyző végzést csak akkor fogadják el, ha külön jogerősítő záradékot is feljegyzett rá a bíróság. A régebbi szervezeteknek általában nincs jogerősített végzése. Mi a garancia, hogy a kincstár ezt nem követeli meg s nem minősít ezért formai hibásnak egy pályázatot, hiszen félkövérrel ki van emelve a jogerős szó?

Olvasom a hírt:
„Előzetesen részletes szempontsort határoztak meg a kollégium döntési kompetenciájára, milyen kritériumok alapján egyáltalán nem, melyekben „térhetnek el” a saját hatáskörben a „szabályoktól””
Kik állították fel a szempontsort, s ezeket miért nem hozták az NCA honlapján nyilvánosságra?

„A Megyei Kincstárak fogadták be a pályázatokat, a régióból 576 érkezett határidőre, összesen 671 millió forintos igénnyel (278 millió forint a szétosztható keret), majd javaslatot tettek arra, melyeket utasítanak el formahibák miatt. … Komárom-Esztergom megyéből 108 szervezet pályázatát, Fejér Megyéből 89 szervezetét, Veszprém Megyéből 86 szervezetét továbbítjuk ellenjegyzésre.”
576-ból 273 pályázat nem formai hibás, ami csupán 49%-os eredményességet jelent. Én úgy gondolom, ha ilyen nagy arányú az alkalmatlanság, akkor az már nem csupán a szervezetek hibája, s ez a pályázat kiírója által is újragondolást igényel: a menet közbeni döntés is indokolt!
Ne felejtsük el: az NCA elsődleges célja nem az erősek továbberősítése, hanem a felzárkóztatás!

„Ezt követően történik a pályázatok szakmai elbírálása, a támogatási összeg meghatározása. 20 értékelési pontban határoztuk meg a sorrendiséget, négy fő kérdéskör elbírálása alapján: az adott szervezett hátrányos helyzetének megítélése (pl. kistelepülésen működik-e, a tagjai hátrányos helyzetűek-e, nem fizetnek tagdíjat. stb.), – a szervezet bevételének növekménye, mennyire csak az NCA-tól függenek), – fejlesztésre is fordítják-e, vagy csak kizárólag a jelenlegi működés finanszírozására kapott támogatást, – kihatnak-e a szervezet szolgáltatásai más szervezetekre is (Internet, technikai eszközök). Maximálisan 20 pont adható, ebből súlyozással alakul ki egy sorrend, amely az adható támogatás nagyságrendjét befolyásolja.”
Mit értenek azon, hogy: nem fizetnek tagdíjat ? Meggyőződésem szerint ez a jelenség protekcionista működtetésre utal, mert logikusan egy szervezet alapvető működtetését lehetővé kell tennie a saját forrásainak, s ha nincsen saját forrás, akkor a szervezet nem létezhet csak másoktól (politikától, államtól, önkormányzattól vagy személytől) függve.

„Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, az NCA törvény változtatásra szorul. A hiánypótlás lehetőségét meg kellene adni (a formahibákra vonatkozóan, illetve annak súlyossága szerint).
Döbbenetes tapasztalat volt, hogy a közhasznúsági beszámolóval kapcsolatosan milyen sok probléma merült fel, ami a formai hibán túlmutató zavarokra is utal. Változatlanul indokoltnak tartjuk, hogy külön kategóriában indulhassanak eltérő feltételekkel a kisebb, és a nagyobb szervezetek.”
Kik állították fel ezeket a formai szabályokat, s miért nem hozták az NCA honlapján nyilvánosságra?

„Amennyiben a fenti feltételek az adott pályázat vonatkozásában nem teljesülnek, úgy a Kezelő szervezet a pályázat elutasítására tesz javaslatot a döntéshozó Kollégium felé.” olvashatók a Pályázati Útmutatóban.
Ki és miért döntött így, mert nem tartalmazza ezt sem a törvény, sem a Kormányrendelet.
Kerestem az NCA törvényben és a Kormányrendeletben az arra vonatkozó utasításokat, mely szerint kötelező a Tanácsra illetve a Kollégiumokra nézve a MEH illetve a Kincstár által kidolgozott pályázati dokumentáció teljes körű és megvétózhatatlan alkalmazása – ilyenre azonban nem akadtam. Ebből következően kérdezem: Jogosak lehetnek az ilyen túlzottan magas arányú formai kifogások, vagy netán szándékosság húzódik meg az ügy mögött? Milyen alapon állítja bárki is, hogy a Tanácsnak nincs joga felfüggeszteni azt a rendelkezést, miszerint hiánypótlásra nincs lehetőség azokban az esetekben sem, amikor a kizárólag a szerződéskötéshez szükséges dokumentum, aláírás, stb. pótlandó?

„Az Országos Tanács amennyiben elfogadta volna a folyamat elején adott javaslatainkat, sokkal kevesebb probléma merült volna fel. Egyébként jó szakmai kapcsolatban dolgoztunk.”
Valóban úgy gondolják a Kollégiumok, hogy nincsen döntési jogkörük? Szerintem a szabályzók meglehetősen tág játékteret engednek, csupán ki kell állni a vélemény mellett, s azt nyilvánosságra kell hozni. A szubszidiaritás általánosan elfogadott elve szerint a döntéseknek a kollégiumokban kell megszületniük! A civil szféra közvéleménye által helyeselt döntést a Tanácsnak sem lesz ésszerű oka megvétózni, ahogy a MEH illetve a Miniszter is csupán vállalva politikai felelősségét – bírálhatja felül a kollégiumi döntéshozók álláspontját.

Sok információt hallottam a formai kifogások megítéléséről, melyet a MEH illetve a Kincstár adott ki, de sajnálatomra sem a Tanács, sem a Kollégiumok nem tisztelték meg a civil szférát azzal, hogy ezeket nyilvánosságra hozzák. Nem értem ezt, s nekem hiába hivatkoznak a munkaanyag jellegre, mert az csupán annyit jelent, hogy jelezni kell az egyes dokumentumokon, a félreértés elkerülése érdekében. Nem értem hogy a nyilvánosság tekintetében miért viselkednek a választott civilek ilyen anti-civil módon? Hogyan lehet, hogy míg a kormányon számon kérjük a korrekt tájékoztatást, addig saját hatáskörükben már nem akarjuk ugyanezt?

Kérem a kollégiumokat, hogy minden egyes pályázatot, melyet a Kincstár elutasítandónak jelzett, vizsgáljanak felül annak figyelembevételével, hogy az elkövetett hiba vagy hiányosság milyen súlyú; pótolható-e a szerződéskötéskor; illetve egyáltalán egyértelműen megkövetelhető-e a szervezettől a hiányolt információ. Meggyőződésem szerint JAVÍTÁS illetve KIEGÉSZÍTÉS még a jelenlegi pályázatkiírás szerint is előírható – az adatlap csupán HIÁNYPÓTLÁSI lehetőséget tilt.

Kérem a Tanács tagjait, hogy határozatban vonják vissza a pályázatkiírás (jogszabályban sehol nem kötelezett) hiánypótlás elutasítására vonatkozó szabályukat. Kétségtelen, hogy az Uniós követelmények ilyenek, de a kis magyar civil szervezetek meg sem közelítik lehetőségekben, szaktudásban és anyagi feltételekben az európaiakat. Úgy gondolom, hogy a Tanács nyugodtan, presztízsveszteség nélkül bevallhatja, hogy SZÜKSÉG VAN ÁTMENETI IDŐSZAKRA, enyhébb szabályokkal.
Kérem, hogy egy pillanatra se veszítsék el szemük elől a valódi célt: az NCA lényege a szektor erősítése és fejlesztése.

Üdv:Menyhért Péter

Végjegyzet 1.)
A 2003. évi L. törvény
9. § (1) A Tanács és a Kollégiumok ülései nyilvánosak. Az ülések helyét, időpontját és napirendjét a (2) bekezdés szerinti honlapon a meghívók kiküldésével egyidejűleg közzé kell tenni. A Tanács, illetve a Kollégium bármely tagjának indítványára a Tanács, illetve a Kollégium kétharmados szavazati többséggel zárt ülésről vagy a napirend zárt tárgyalásáról határozhat, ha a személyiségi jogok védelme, adatvédelmi szempont vagy a Tanács, illetve a Kollégium törvényes működésének fenntartásához fűződő érdek ezt indokolja. A zárt ülésen hozott határozat kihirdetése ilyen esetben is nyilvánosan történik.
(2) Az Alapprogram működésének nyilvánosságát internetes honlap is biztosítja. A nyilvános hozzáférésű honlapon közzé kell tenni a Tanács és a Kollégiumok döntéseit, azok meghozatalától számított 30 napon belül. A honlapon hozzáférhetővé kell tenni az Alapprogram működésével kapcsolatos legfontosabb jogszabályokat, az Alapprogramra és kezelő szervének működésére vonatkozó valamennyi rendelkezést, valamint a Tanács és a Kollégiumok tagjainak nevét. A döntések nyilvánosságra hozataláról a Tanács, illetve a Kollégium elnöke gondoskodik.
(3) A pályázati felhívásokat a (2) bekezdés szerinti internetes honlapon, és legalább két országos napilapban, valamint a civil szakmai sajtóban kell közzétenni.
(4) A Tanács elnöke szükség szerint, de legalább évente egyszer, minden év április 30-áig tájékoztatja a minisztert az Alapprogram előző évi tevékenységéről és működéséről, valamint e törvény alkalmazásának tapasztalatairól.
(5) A miniszter minden év június 30-áig beszámol a Bizottság előtt az Alapprogram előző évi tevékenységéről és működéséről, valamint e törvény alkalmazásának tapasztalatairól, és megvizsgálja a törvény módosításának szükségességét. A Bizottság a miniszteri beszámolóról készült jegyzőkönyvet 30 napon belül küldi meg a Tanács elnökének, aki 30 napon belül gondoskodik a jegyzőkönyv (2) bekezdés szerinti közzétételéről.

Végjegyzet 2.)
A Tanács Ügyrendje
V. Az emlékeztető
1. A Tanács üléséről hangfelvétel és szerkesztett emlékeztető készül, amelyet az ülésen résztvevő, az elnök által kijelölt két tag hitelesít. Az emlékeztetőt annak készítője, az elnök és a két hitelesítő tag írja alá. Az emlékeztető tartalmazza az ülés helyét, időpontját, jelenlévő tagjainak, valamint a meghívott személyeknek a névsorát, az ülésen meghozott döntéseket, fontosabb eseményeket, a határozatokat, az azokra leadott szavazatok és ellenszavazatok, illetve a szavazástól tartózkodók számát.
2. A Tanács nyilvános üléséről készült emlékeztetőt a hitelesítést követően haladéktalanul közzé kell tenni az NCA honlapján. Az emlékeztetőt kinyomtatva kell átadni a Tanács bármely tagjának és a NCA Miniszteri Titkárságának – ha kérik. A zárt ülésről készült emlékeztetőt hitelesítés után haladéktalanul el kell helyezni az NCA kezelő szervénél, ahol engedély nélkül tekintheti meg az, aki a Tanács zárt ülésén részt vehet, s elnöki engedéllyel minden más érdeklődő. Az engedélyt és ennek alapján a megtekintés tényét dokumentálni kell.

Végjegyzet 3.)
A Tanács Ügyrendje
„4. A Nemzeti Civil Alapprogram www.nca.hu honlapján kell tájékoztatást adni a nyilvánosság számára a Tanács tevékenységéről, a kollégiumok határozatairól, s az NCA-val kapcsolatos minden olyan információról, amely elősegítheti az Alapprogram és szervei eredményes működését. A Tanáccsal kapcsolatos információt a honlapra feltenni az elnök vagy alelnök előzetes hozzájárulásával lehet.”