A rovat kizárólagos támogatója

A legkritikusabb témakörökben egyelőre a helyzet változatlan, azaz a tárgyaló felek álláspontjai nagyon távol vannak egymástól – dr. Faragó Tibor jelentése a párizsi klímacsúcs félidejében. Második felvonás Párizsban. A COP elnökségét adó franciák örülhetnek: az első héten minden a tervek szerint zajlott -írta Párizsban Bart István.

Nemzetközi klímatárgyalások Párizsban
 

December 7-én hivatalosan a párizsi ülésszak „magasszintű” (=miniszteri szintű) szakasza vette kezdetét: a plenáris ülésen a kormányzati delegációkat vezető miniszterek és más vezetők mondhatták el beszédeiket. Eközben az új Megállapodás („Paris Agreement”) december 5-én közreadott tervezetének számtalan „nyitott” részéről folytak a tárgyalások a „Párizsi Bizottság” égisze alatt négy informális munkacsoport keretében (ld.alul a  tegnapi összefoglalót).  A munkacsoportokat vezető miniszterek (az ülésszak elnökétől, L. Fabius francia külügyminisztertől kapott mandátum szerint) az egyes országokkal, országcsoportokkal együttes és kétoldalú megbeszéléseket folytattak, ill. folytatnak majd holnap annak érdekében, hogy felmérhessék, miként lehet kompromisszumokat ajánlani az egyes országcsoportok által eddig képviselt és támogatott – egymásnak ellentmondó – szövegváltozatok áthidalására. A delegációk általában elégedettségüket fejezték ki a francia elnökség minden félre kiterjedő egyeztetési készségével, de mielőbb látni akarják azt, hogy az egyeztetések alapján milyen konkrét megszövegezést fognak ajánlani, közzétenni a munkacsoportok vezetői. Márpedig nagyon kevés idő maradt, hiszen a ma elhangzott menetrend szerint az újabb, „tisztább” (sokkal kevesebb nyitott opciót tartalmazó) teljes szövegváltozattal szerda estig kell(ene) elkészülni.

Mint eddig, továbbra is a legnehezebben feloldhatónak látszó ellentétes álláspontok a fejlett és fejlődő országok kibocsátás-szabályozási céljaival, feladataival és ezek nemzetközi jogi státuszával, a nemzetközi finanszírozási (és ahhoz is kapcsolódó technológiai együttműködési, valamint kapacitásépítési) ügyekkel, az éghajlatváltozásnak tulajdonított „veszteségek és károk” elismertetésével, a vállalások végrehajtásának átláthatóságával; a 2020-ig a fejlettek által vállalt kötelezettségek helyzetével kapcsolatosak. Ezek sorában a fejlett és a fejlődő ország feladatainak megkülönböztetése volt és maradt talán a legkényesebb kérdés: legyen szó akár a kibocsátás-szabályozásról és a finanszírozásról, akár a vállalt feladatok teljesítéséről szóló beszámolási, adatszolgáltatási teendőkről, s ezen információk ellenőrizhetőségéről. Az említett témakörökön túlmenően néhány delegáció hiányolta, hogy nincs a mostani egyeztetések napirendjén a „megfelelési eljárások” kérdése (azaz annak kezelési módja, ha valamely fél majd nem tenne eleget vállalt kötelezettségeinek, feladatainak). 
A francia elnökség tehát nagyon diplomatikusan, nagyon együttműködően szervezi napról-napra az egyeztetéseket (okulva bizonyos korábbi problémákból), de az igazság pillanata újra akkor jöhet el, amikor papíron kell feketén-fehéren közreadniuk az e napokban folyó megbeszélések alapján a Megállapodás és a kapcsolódó Határozat újabb szövegváltozatait. Ha erre valóban szerda este kerül sor, akkor egy nap marad arra, hogy az egyes szövegrészek közötti koherenciát is figyelembe vegyék és a továbbra is nyitott részekkel kapcsolatban „csomag-alkuk” születhessenek. Remélhetően a végül elért számtalan kompromisszum nem azt fogja eredményezni, hogy lesz egy konszenzussal ugyan talán elfogadható, de minden lényegesebb konkrétumot mellőző Megállapodás-tervezet. Ennek veszélyére utalt ma a „Párizsi Bizottság” esti ülésének végén az Európai Bizottság témáért felelős tagja (M.A. Cañete), aki az EU nevében szólalt fel.
 

COP 21 Párizs 2015 december Greenpeace demonstrációCOP 21 Párizs 2015 december Greenpeace demonstráció


Nemzetközi klímatárgyalások Párizsban
   2015-12-06  

Az új megállapodást előkészítő tárgyalások formálisan új szakaszba lépnek a mai naptól, de a legkritikusabb témakörökben egyelőre a helyzet változatlan, azaz a tárgyaló felek álláspontjai nagyon távol vannak egymástól. A további egyeztetések alapjául szolgáló újabb szövegtervezet is ezt tükrözi többek között az olyan témakörökben, mint: a kibocsátás-csökkentési vállalások eltérő mértéke és módja; az alkalmazkodáshoz kapcsolódóan elsősorban a „veszteségek és károk” ügye; a fejlődő országok számára biztosítandó támogatások; a vállalások végrehajtásának átláthatósága; a 2020 utáni időszakra tervezett új megállapodásig vállalt kötelezettségek érvényességének, „emelésének”, végrehajtásának helyzete.

A tárgyalások keretei

A tervezett új megállapodás előkészítésének intézményes keretet adó, 2011-ben létrehozott kormányközi munkacsoport (ADP) tegnap befejezte működését és a leendő megállapodás új szövegtervezetét átadta az 1992. évi ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) legfőbb döntéshozó szervezetének, a Részes Felek Konferenciájának (COP). Ettől kezdve a tárgyalások szervezéséért, koordinálásáért a COP mostani elnöke, a francia külügyminiszter (Laurent Fabius), ill. az általa vezetett 11-tagú COP-elnökség felel.

A mai naptól a tárgyalások a „Párizsi Bizottság” és az annak égisze alatt működő négy informális munkacsoport (WG) keretében folytatódnak a köv. témakörökben: (1) a végrehajtással kapcsolatos támogatási eszközök (finanszírozás stb.); (2) az országok eltérő vállalásai a kibocsátások, a beszámolási feladatok és a finanszírozás tárgyában (differentiation), (3) a hosszútávú célok és a vállalások rendszeres értékelése (review); (4) a 2020-ig tett vállalások végrehajtása, „megemelése”. Minden munkacsoportban az egyeztetések vezetésére két minisztert kértek fel. A kompromisszum-keresés mostantól csütörtökig (dec. 10.) tarthat ahhoz, hogy az ülésszak pénteki zárónapján elfogadásra beterjeszthető legyen a nemzetközi jogi szempontból ellenőrzött és az ENSZ hat hivatalos nyelvére lefordított végső megállapodás-tervezet.

 A tervezet

A tervezett Megállapodás („Paris Agreement”, PA) első szövegváltozata 2015 februárjában készült el. Az azóta eltelt időben számtalan nemzetközi fórum volt és ezek nyomán kikristályosodott, hogy milyen főbb tartalmi elemei lesznek az eredeti egyezmény hatálya alatt létrejövő PA-nak és melyek azok a rendelkezések, amelyeket célszerűbb egy kapcsolódó Határozatba (PD) foglalni. Ha a Megállapodás (PA) nemzetközi jogi értelemben kötelező eszköz lesz, akkor szövegét ugyan el kell fogadni a mostani ülésszakon, de hatálybalépéséhez a feleknek utólag meg kell erősíteniük, hogy magukra (államukra) nézve azt érvényesnek fogadják el, azaz hogy Részesei e Megállapodásnak. Ezzel szemben a Határozat hatályos lesz, ha elfogadják (konszenzussal) az ezen az ülésszakon résztvevő kormánydelegációk; egyúttal egy ilyen Határozat később egyszerűbben módosítható is. A tervezett megállapodás jelen változatában továbbra is nyitott minden kritikusabb témakör, azaz mindezeknél az egyes országok, országcsoportok nézeteit megjelenítő különféle szövegváltozatok (opciók) szerepelnek és ezeket kellene közös nevezőre hozni, tehát olyan kompromisszumos szövegben megállapodni, melyet minden fél el tud fogadni. 

Néhány kritikus „függő” témakör

Közös kibocsátás-csökkentés (3.1). A jelen tervezet nem tartalmaz semmilyen konkrétabb számszerű közös célt 2030-ra. Emellett egyelőre nyitott még annak lehetősége, hogy legyen ilyen hosszabbtávú cél (pl. 2050-re), ill. annak rögzítése, hogy a globálisan összesített kibocsátásoknak először „tetőzniük” kellene mielőbb (emlékeztetőül a szakértői becslések szerint ennek már 2020-ig meg kellene történnie, ezt követően pedig a globális kibocsátásoknak 10-15%-kal kellene elmaradniuk a 2010. évi szinthez képest.) A közös kibocsátás-szabályozáshoz a „vezérfonalat” az adja (a korábbiakhoz hasonlóan), hogy el kellene kerülni globális szinten +2°C hőmérséklet-emelkedés átlépését. Sok fejlődő ország ragaszkodik ahhoz, hogy a 1.5°C-os küszöbérték is szerepeljen.

Országonkénti kibocsátás-csökkentés (3.2-3.3). A közös cél elérésében való részvételként minden félnek meghatározott időközönként nyilatkoznia kellene pl. arról, hogy mit tesz majd: ez lenne a Nemzetileg Meghatározott Kibocsátás-szabályozási Hozzájárulás vagy Vállalás (NDC). A jelen tervezet egyik opciója szerint: ezt először a Megállapodáshoz való csatlakozáskor kell közölni, ezt követően pedig ötévenként. E nemzeti dokumentumok vagy majd a Megállapodás (utólagos vagy módosítandó) mellékletei lennének, vagy azokat „csak” közétennék egy külön internetes honlapon. Tehát a készülő Megállapodás most nem tartalmaz majd a Felek (államok) részéről semmilyen konkrét számot. E téren némi támpontot csak a majdnem minden ország részéről előre benyújtott és a „szándékaikat” tartalmazó dokumentumok nyújtanak (INDC). A leendő dokumentumok (NDC) elvárt/ajánlott szerkezetéről, tartalmáról majd az elkövetkező évek során határozhatnak. Az 1992. évi Egyezményre és az eltérő felelősségre hivatkozva továbbra is különböző jellegű, „erősségű” lenne a fejlett és a fejlődő országok feladata: ez a fejlettek kötelező vállalásait (quantified economy-wide absolute emission reduction and limitation commitments/targets), ill. a fejlődők erőfeszítéseit (diversified enhanced mitigation actions/efforts) jelentené. A fejlődők – köztük a gyors gazdasági növekedést felmutató fejlődő országok is – szigorúan ragaszkodnak ehhez, a fejlettek többsége valamiképpen oldani szeretné e megkülönböztetést.

Alkalmazkodás: veszteségek és károk (5.1-5.4). Az alkalmazkodási képességek megerősítésének jelentősége és a fejlődők – elsősorban a különösen sérülékenyek – ezzel kapcsolatos támogatásának fontossága már lényegében nem vita tárgya, de e témakörben „érzékeny” kérdés maradt a „veszteségek és károk” ügye. Sok fejlődő szerint már a globális éghajlatváltozással vannak összefüggésben az országukat érő bizonyos természeti szélsőségek, s az emiatt keletkezett károkért a fejletteknek kellene helytállniuk. Az ezzel foglalkozó, korábban elfogadott nemzetközi együttműködési rendszert – a fejlettek által képviselt kompromisszumként – az alkalmazkodási teendőkhöz kapcsolták. A fejlődők most is ahhoz ragaszkodnak, hogy ennek az ügynek nincs köze az alkalmazkodási intézkedésekhez és ezt teljességgel külön nemzetközi intézményként (mechanizmusként) kell szerepeltetni az új Megállapodásban. Egyelőre nem látszik, hogy milyen kompromisszum születhet.

Finanszírozás (6). Mind a kibocsátásokkal, mind az alkalmazkodással összefüggésben ezúttal is nagyon nehéz lesz megfelelő kompromisszumot elérni arra vonatkozóan, hogy milyen mértékű, milyen forrású, milyen célú és milyen feltételű támogatást kapjanak a fejlődők évenként a 2020. évet követően. Jelenleg ez a tervezet egyik legnyitottabb, legtöbb eltérő opciót tartalmazó része, s e téren egy „köztes” megoldásban való megegyezés nyilván pl. a kibocsátás-szabályozási erőfeszítéseknek is a függvénye.

A 2020-ig tett vállalások. Az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyvben a fejlettek által tett, eredetileg 2012-ig tartó vállalásokat „felváltják” azok, amelyeket a Jegyzőkönyv 2012. évi „meghosszabbítása” (Dohai Módosítás) tartalmaz: ennek alapján 2020-ig számos fejlett ország a korábbinál nagyobb mértékű kibocsátás-csökkentést vállal – bár mind a mai napig e módosítás nem lépett hatályba. A tervezett új Megállapodás ugyan nem szól erről a 2020-ig terjedő időszakról, de a kapcsolódó Határozat egyik lényeges pontja lehet az, hogy az érintett fejlett országok ne csak betartsák az említett vállalást, hanem emeljék meg annak a szintjét (az EU esetében pl. 20%-ról 30%-ra), s egyúttal tegyenek eleget a 2020-ig szóló finanszírozási vállalásuknak (100 Mlrd$/év). Érzékelhetően a fejlődők számára ez is az egyik kulcskérdés a jelenlegi tárgyalási szakaszban.

dr. Faragó Tibor, Paris/Le Bourget
(A szerzőt a párizsi ülésszakra a Magyar Természetvédők Szövetsége, a „Föld Barátai” nemzetközi civil szervezet delegálta)

Második felvonás Párizsban

 A COP elnökségét adó franciák örülhetnek: az első héten minden a tervek szerint zajlott, a szakértők vasárnap hajnalra megszültek egy 48 oldalas rövidített tárgyalási szöveget. Ez fontos eredmény, de még egy csomó nyitott kérdés van. Olyanok, hogy az EU szerint a fejlődők csak akkor kaphatnak több klímafinanszírozást, ha nagyobb csökkentéseket vállalnak, illetve beleegyeznek a vállalások ötévenkénti felülvizsgálatába. A kínaiak és indiaiak viszont nem igazán akarnak ötévente új terveket csinálni, nekik pont jó az, amit mostanáig vállaltak. 

Idevág az idei év egyik klíma-slágere, Naomi Klein “This Changes Everything” (Ez mindent megváltoztat) című könyve. Idősebbek még emlékeznek rá: ő volt az antiglobalista mozgalom egyik főszereplője még a World Trade Center felrobbantása előtti boldog békeidőkben. No, időközben ő is átállt a klímaváltozásra, és írt egy nagyon hosszú könyvet, amiben van egy nagyon érdekes gondolat arról, hogy milyen lesz a jövő. Tudjuk, hogy a klímaváltozás elleni sikeres fellépéshez nem csak az energiatermelést kell átalakítani, hanem az egész társadalmi-termelési  rendszert, a javak globális elosztását, és a kapitalizmust is. És itt az érdekes meglátás: Klein szerint a klímaszkeptikusok azért küzdenek a klímaváltozás elismerése ellen, mert tudják, hogy ha ezt elismerik, a világ a felismerhetetlenségig meg fog változni. Több szabályozás és korlát lesz az emberek életében (végül is ez egy teljesen belakott bolygón normális), véget ér a monstre energiacégek dominanciája, és a tőkések sem tehetnek meg majd mindent.

Szerintem ebben kivételesen igazuk van: mire megfékezzük a klímaváltozást, a világ, az emberek társadalma teljesen átalakul majd. Ahogy a Párduc mondta Lampedusánál: “Ahhoz, hogy minden maradjon, ahogy volt, mindennek meg kell változnia.- írta Párizsból Bart István az Energiaklub delegáltja.

Kapcsolódó anyagok:

COP21 – valami megmozdult

COP21 – Baljós árnyak

COP21 – karbonlufi

COP21 rágjuk a gittet

COP21 – a második nap

COP21 – a második nap

Terítéken a hús a klímacsúcson

Párizsi klímacsúcs: 20 milliárd dolláros megújulóenergiás alap

A párizsi klímatárgyalások magyar szemmel

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek