Lengyel és brit kutatók az egyik legkedveltebb díszfát, a tulipánfát vizsgálva azonosítottak egy új faszerkezetet, amely jelentős szénmegkötő potenciállal rendelkezik, így nemcsak a szemet gyönyörködteti, hanem hozzájárulhat a klímaváltozást előidéző hatások enyhítéséhez.
A tulipánfák igencsak egyediek, ugyanis nem sorolhatók sem a keményfa, sem a puhafa kategóriába. Ezért is keltette fel a krakkói Jagello Egyetem és a Cambridge-i Egyetem kutatóinak érdeklődését, akik alacsony hőmérsékletű pásztázó elektronmikroszkóppal (krio-SEM-mel) vizsgálták a másodlagos sejtfalak nanoméretű felépítését a Cambridge-i Egyetem Botanikus Kertjének élő gyűjteményében található 33 fafaj ultrastruktúrájának evolúciós felmérése során.
Feltűnt nekik, hogy az ősi Liriodendron nemzetség két ma is élő fajának, a Tulipánfában (Liriodendron tulipifera) és a Kínai Tulipánfában (Liriodendron chinense) másmilyenek a másodlagos sejtrétegekben elhelyezkedő rostok, a makrofibrillumok, mint akár a puha-, akár a keményfákban.
Ez az új fafaj, amelyet „középfának” vagy „akkumulátorfának” neveznek, közepes méretű, 20 nanométeres makrofibrillákat tartalmaz, ellentétben a keményfák 15 nanométeres makroszálaival és a gyorsan növekvő puhafák 25 nanométeres makroszálaival.
A tulipánfákról ismert, hogy rendkívül hatékonyan kötik meg a szenet, és a kutatók éppen a megnagyobbodott makrofibrilláris szerkezettel magyarázzák ezt. Az evolúció során a liriodendronok mintegy 30–50 millió évvel ezelőtt váltak el rokonaiktól, a magnóliafáktól, és abban az időben gyorsan csökkent a légköri szén-dioxid. Különleges faszerkezetük azért alakulhatott ki, hogy képesek legyenek nagyobb mennyiségű szenet megkötni és tárolni.
Ami akkor a túlélést jelentette számukra, az ma bevethető a klímaváltozással szemben. A felfedezés új lehetőségeket nyithat meg az ültetvényes erdőkben a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás javítására egy díszkertekben gyakran előforduló, gyorsan növekvő fa ültetésével, vagy a tulipánfaszerű fa más fafajtákba történő nemesítésével.
Jan Łyczakowski, a Jagelló Egyetem munkatársa, a kutatás vezető szerzője hangsúlyozta, hogy mennyire jelentős a fa-ultrastruktúra sokféleségének megértése a szén-dioxid-leválasztási stratégiák javításában. Úgy véli, hogy fontossága ellenére egyelőre keveset tudni arról, hogyan alakul és alkalmazkodik a külső környezethez a fa szerkezete. Jelen kutatásban néhány kulcsfontosságú új felfedezést tettek, többek között a fa ultrastruktúrájának egy teljesen új formájára bukkantak, amit korábban még soha nem figyeltek meg. A most szerzett tudás döntő fontos a faalapú szén-dioxid-tárolás javításához, és így az éghajlatváltozás mérsékléséhez is.
