A rovat kizárólagos támogatója

A gőzerővel zajló német Energiewende a közhiedelemmel ellentétben nem egy újkeletű hóbort. Németországban már a hetvenes években elindult a gondolkodás arról, hogy ki kéne szállni az atomenergiából. Az ex NDK-ban a greifswald-i szovjet típusú erőművet 1990-ben leállították – úgy, hogy az utolsó blokk éppen akkor épült fel, tehát egy percet sem üzemelt. A leszerelés azóta is tart, és egyelőre nem látni a végét.

Az 1986-os csernobili katasztrófa, amikor Németország nagy része a radioaktív felhő alá került, végképp az atom ellen fordította a német társadalmat. Az antinukleáris mozgalomból kinőtt a zöld párt, amelyik később, kormányra kerülésekor a szociáldemokratákkal koalícióban 2000-ben átvitte a parlamenten az atomerőművek leállításáról szóló törvényt.

Ugyanakkor a folyamat már korábban elindult: 1990-ben leállították az NDK két, szovjet típusú erőművét, részben mert nem tartották biztonságosnak, részben mert az NDK megszűnésével a korábbi tulajdonos (a Kelet-Német állam) is megszűnt, magánbefektetők pedig nem tolongtak az erőművek átvételéért.

A greifswald-i volt az egyik ilyen szovjet típusú erőmű, amit ’90-ben leállítottak – úgy, hogy az utolsó blokk éppen akkor épült fel, tehát egy percet sem üzemelt. A leszerelés azóta is tart, és egyelőre nem látni a végét.  Jelenleg nagyjából 2000 milliárd forintnyi összegre becsülik az öt blokk (összesen 2200 MW) leszerelésének és ártalmatlanításának költségét, de szakértők szerint ennek inkább a duplája valószínű. A nemzetközi tapasztalatok szerint az atomerőművek leszerelése közel annyiba kerül, mint ugyanekkora kapacitást felépíteni (mai árakon). Egy greifswaldi méretű atomerőmű felépítése, ahogy a Paks II példájából tudjuk, alsó hangon is 4000 milliárd forint.

            

Az mindenesetre már most egyértelmű a németek számára, hogy nem lesz elég az atomerőművek leszerelésére az a pénz, amit korábban erre a célra tartalékoltak az erőművek üzemeltetői. Vagyis egészen biztosan szükség lesz az adófizetők hozzájárulására. És a hulladékok végleges tárolása ebben nincsen benne, az egy teljesen külön sztori.

Egész Európában gond a nukleáris alapuk alacsony szintje.

Optimista feltételezések szerint 2022-ben készül el a radioaktív hulladékok végleges tárolására alkalmas tároló. A kemény valóság az, hogy még a tároló lehetséges helyszínét sem sikerült megtalálni – egyrészt nagyon kevés geológiai formáció alkalmas erre, másrészt a német állampolgárok sem akarnak radioaktív hulladékot tárolni a kertjeik alatt.

Mindaddig, amíg nem találnak végleges megoldást, a hulladékot ideiglenes tárolókban tárolják, aminek természetesen súlyos költségei vannak – minél tovább húzódik a folyamat, annál több. Márpedig várhatóan még sokáig, akár évtizedekig fog húzódni, hiszen a világon eddig sehol nem sikerült megoldani ezt a problémát.

Magyarországon jelen pillanatban 900 milliárd forintra becsülik a Paksi Atomerőműben keletkezett hulladék kezelésének költségeit.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás