A rovat kizárólagos támogatója

Nincs szaktárca, csak úgy teszünk, mintha lenne. Áder János pecázás közben helyettesíti. Megoldásunk unikum az Európai Unióban. Nem a Baja- és Pepó-féle amatőr formációkat sírom vissza, amelyek kimerültek a civilszervezetek faggatásában. Honnan vették vajon a köztisztviselők, hogy ez lenne a feladatuk, és az áldott néphang megmondja majd az e világit.Illés Zoltán a civilszervezetek kezeléséből volt egykoron az év dolgozója, bár mint kémikus az egészet ő látta át. Így lett később a mezőgazdasági tárca államtitkáraként Fazekasnál leszerelési biztos.” Élet és Irodalom (Környezet No9), 64 (39): 2. (2020. szeptember 25)

Ennyit tudok kedvcsináláshoz felkínálni. Tessék a lapban olvasni a továbbiakat. Szóval a nagy nehezen a népfront felől megkerült cuccról, majd a gyorsan elsüllyesztettről szól ez az írás. Mikor megkerült is picike volt (nem afféle Titanic; halványodó emlékeim szerint szájjal felfújható gumicsónakocska) és jól kézben tartott. Bajának még egy egész falat beborító akváriumra sem futotta. Pedig milyen jól mutatott volna előtte a frissen lakkozott frizurája. Talán csak a GMO-mentességünket köszönhetjük ennek a tárcának.
Persányi Miklós és Németh Imre sokáig hezitáló politikai dobása volt ez; Rodics Katalin (KvM, később Greenpeace) és Nemes Noémi (Greenpeace) nyomult rajta ezerrel. Illés Zoltán és Ángyán József erősítették fel az Orbán kormányban ezeket a politikai hangokat.

A vezérünknek azonban már nem kell intézményes környezetvédelem, mert lassíthatja az egyébként dübörgésre ítélt gazdaságot. A kókai Pannon Puma ismét feléledt mélységes képzavarából. Puma ugyanis nemcsak Gubbióban, de az amerikai kontinensen kívül máshol sem élt. A Pannon medencében sincs rá utaló lelet, Kókáé az egyetlen eredeti tévedés. Az eurázsiai mitikus élőlényt Kóka talán álmában, a kis piros helikopteréről láthatta (jetivel és egyszarvú vízitehénnel együtt), de hol van már az egykori látomás.

Az első Orbán-kormány nyerő embere még Illés Zoltán volt, aki a környezetvédelem ügyeit teregette országjáró körútjaikon elénk. Aztán a második Orbán-kormány idejére minden megváltozott. A Fidesz liberalizmusára jégkorszak köszöntött, a vallásosságon vihogó fülbevalós fiúk a Fővadász hatására megtértek, bár a tízparancsolatból a hetediket így sem sikerült alkalmazniuk. Nemzeti tőkésosztályt építünk – mondták. Így aztán lett nekünk ilyen is, kipipálva. A környezetvédelmi tárca elmerült hát (az EU-ban egyedülállóan) a mezőgazdaságiban, ahol rövid ideig ismeretlen eredetű tárgyként forgatták (talán az UFO-k hozták, akik megették Boncz Géza pörköltjét a zománcozott láboskából), majd elrejtették a Kossuth téri felemás tetőzetű ház egyik zárt folyószakaszán. Most zabot hegyeznek; úgy tűnik léteznek, bár érdemileg mégsem.


Áder János egyébként a hazai környezetvédelem ’legnagyobb ásza’, aki időnként tanmeséket mond, mert Sólyom Lászlónak is bevált a környezetvédelmi fogékonysága. Áder viszont inkább afféle halpaprikásra áhítozó hétvégi bográcsozó, mint az élővizek értő szerelmese, bár ez utóbbit is igyekszik elhitetni. Persze, előbb neki kellene ezen túlesni. Baráti civilszervezeti aktivitás is apportíroz mellette. A füllebegtető ugrándozástól – visszahozzák neki a kiszáradt uszadékfát – élettel telik meg a hivatali hangulat. Magyarországnak nem sikerül felfogni, hogy a környezetvédelem nem politikai issue (Baja is összeszedett valamikor egy zsák szemetet, de a mostani megfáradt Deutsch Tomi is tagja volt az egykori környezetvédelmi bizottságnak, láttam az állami tablón mosolyogni), még csak nem is szociológusi, vagy a helyét nem találó nonstop piknikre hangolt mozgalmáré.

A korszerű környezetvédelem természettudományi alapú tudomány, amelyben a környezetanalitika, ökotoxikológia, ökológia, környezet-egészségtani tudományok mutatják meg magukat. Már tőlünk szerencsésebb országokban, ahol a politikai vezetés, nem fél a környezettudományok visszajelzéseitől, ahol nem jelölik meg fekete bárányként az ezen a vonalon lévő civilszervezeteket.A civilszervezeteket, ahogy nálunk hírlik a migránsbarát Soros György pénzeli azért, hogy a vezérünk életét megkeserítse, bár korábban őt ösztöndíjjal segítette, mint egykori padtársait is. Porka miseria! És vezérünk uralkodásának első évtizede után nagyfokú lepusztulást ezeknél a civilszervezeteknél. Állami pénzt nem kapnak; annyit biztos nem, hogy hosszútávon túléljenek. Marad tehát a külső segítség, ami nemzeti tartalom elpárolgásával azonos. Ugye megmondta. Csak sose futkossanak fűhöz-fához, mert a fő sajtómunkás kiosztja őket a show-jában. Ha így haladunk talán fel is vonul a CÖF, hogy elég legyen a környezetvédelemből, micsoda marhaság, a környezet értünk van, használjuk és ’neduma’. A nemzeti konzultáció is leszögezte, hogy Magyarországnak működnie kell. Mi akkor a kérdés? Orbán és társai nem lehetnek ellenzékben, nem készültek rá, dacára hogy a vezér mondja, hogy készüljenek. Már a választási háborúra? Ide is eljuthatunk? Nem kellenek nekik az ’akadémikuskodó’ hatástanulmányok, a gúzsba kötő valószínűségszámítások. Majd a hozzájuk ’bekötött tudósok’ megmondják neki a frankót, tutit és efféléket. Addig legyen valami a kirakatban. Tegyünk úgy, mintha nálunk is lenne efféle, sőt foglalkozzon vele a Főhorgász, bár programot támogatni pénze neki sem lesz. Elég, ha a médiában (már az övéiben) tugymékol, csetvesz és pisztomál (bocs’ Frici bácsi). A többi lényegtelen részletkérdés, amit a csalfa nézésű Mariska néném sem szeretne érinteni. Impatiens noli-tangere.
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek