Kiket terhel vajon a felelősség azért, ha a Magyar Köztársaság alig néhány héttel a csatlakozása után az Európai Unió szégyentáblájára kerül, mert még saját törvényeinket sem tartjuk be, azaz nem hajtjuk végre a „Természet védelméről” szóló 1996. évi LIII. törvény 30. § előírásait, amely szerint az országos természetvédelmi területeket a törvény hatálybalépését követő 2 éven belül védőövezetekkel kell ellátni.
A törvény által megszabott határidő óta (1999. január 1.) 5 és fél év telt el, de az országban erre még sehol sem került sor. E mulasztásos jogsértést az egymást követő kormányok környezetvédelmi tárcái és a területileg illetékes nemzeti parkok igazgatóságai együttesen követték el azzal, hogy egymásra várva halogatták a védőövezetek kijelölését.
A debreceni Nagyerdő – ahol 65 évvel ezelőtt hazánk első természetvédelmi területét kijelölték- lehetne az a hely, ahol első ízben kerülhetne kijelölésre a törvény által előírt védőövezet. Mindez annál is sürgetőbb lenne, mert Debrecen városában a társasház építő lobbi egyre erőszakosabb nyomására a Nagyerdő közvetlen közelében 16 lakásos társasházak épülhetnek fel a természetvédelmi törvény által előírt védőövezet hiányában. Arról a 22 méter széles autóútról már nem is beszélve, amely a Kartács utca kiszélesítésével jönne létre. Ennek az útnak az „ideája” a Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Területtől néhány méterre az ökológiai szemlélet katasztrofális hiányának klasszikus iskolapéldája.
A történet azzal kezdődik, hogy a Debrecen észak-nyugati, kertvárosi részén élő lakosok tudomást szereztek arról, hogy közvetlenül a Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület mellett elhelyezkedő utcát, melynek egyik oldala határos az 1992. óta országos jelentőségű természetvédelmi területtel, a másik oldala pedig részben családi házas beépítésű, részben zártkert jellegű – nos, ezt az utcát és a tőle délre elhelyezkedő területet társasházakkal akarják beépíteni. A lakók egy maroknyi csoportja 2003. márciusában levelet küldött előbb a város főépítészének, majd az illetékes természetvédelmi hatóságnak (HNP Igazgatósága), kifejezve aggodalmukat a beépítési tervvel kapcsolatban. Válasz csak a természetvédelmi hatóságtól érkezett, amely szerint: „… a már beépített terület átminősítését lakóterületté nem találtuk aggályosnak természetvédelmi szempontból…”
A lakókat ez a válasz nem igazán nyugtatta meg, ezért háromfős küldöttséget alkotva áprilisban felkeresték választókörzetük önkormányzati képviselőjét, Pajna Zoltánt, aki egyben az építési ügyekért felelős alpolgármestere is a városnak. Az alpolgármester megnyugtatta őket, hogy társasházak építéséről szó sincs, azt ő és a város vezetése határozottan ellenezné, hiszen a Nagyerdő megóvását mindannyian a szívükön viselik. A lakók hitelt adtak az alpolgármester szavainak és megnyugodtak. Időközben május 28-án elfogadásra került a város szabályozási terve. A lakók, mivel hittek képviselőjükben, nem is éltek azzal, hogy megtekintsék és véleményezzék a Polgármesteri Hivatalban kifüggesztett terveket. Június 28-án a város szabályozási terve életbe lépett. A gyanútlan lakók aztán június 30-án (!), azaz két nappal a szabályozási terv hatálybalépése után végre megkapták a választ március 7-én elküldött levelükre a város főépítészétől, ami arról szólt, hogy a szabályozási terv már életbe lépett, és hogy a Nagyerdő szomszédságában bizony 16 lakásos társasházak fognak felépülni. Az érintett helyi lakosok a Tiszántúli Természetvédők Társulatához fordultak segítségért, akik már nyakig benne voltak a Nagyerdő körbeépítése elleni küzdelemben, így közösen vették fel a harcot a társasházépítő lobbi és a hivatalok ellen. A helyi megyei lap riportot is közölt valamennyi érdekelt fél megszólításával, a riportban a HNP igazgatósága úgy nyilatkozott, hogy „…szakhatóságként csupán véleményezési jogkörük van. Védőövezet kellene, de a vonatkozó törvény végrehajtási rendeletének hiánya miatt, még sehol az országban nem alakítottak ki ilyet. Tájvédelmi szempontból mi egy laza, magánházas beépítést tartanánk jónak.”
A természetvédők és a tiltakozó lakosok aztán egy lakossági fórum után mégiscsak elérték azt, hogy a város közgyűlése ez év április 8-án felfüggesztette a Kartács utcai beépítéseket június közepéig, ám két telekre egy-egy 16 lakásos társasháznak ekkor már kiadta az építési engedélyt a Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztálya. Ezen építési engedélyek ellen mind a helyi lakosok, mind a Tiszántúli Természetvédők Társulata fellebbezéseket nyújtottak be, a természetvédők ráadásul törvényességi felülvizsgálatot is kértek a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivataltól, továbbá egy beadványban szakhatósági állásfoglalást kértek a KVM Természetvédelmi Hivatalától. A Természetvédelmi Hivatalt személyesen is felkeresték, miután a H-B Megyei Közigazgatási Hivataltól azt az információt kapták, hogy ők szakhatósági állásfoglalást kértek a Természetvédelmi Hivataltól. A Természetvédelmi Hivatalban a debreceni Nagyerdő védőövezetének kijelölését kezdeményező 1430 állampolgári aláírást tartalmazó gyűjtőívet adtak át, majd egyeztető tárgyalást is folytattak az Erdőügyi és Birtokügyi Főosztály vezetőjével, aki szó szerint „gyalázatosnak” nevezte a HNP igazgatósága azon álláspontját, miszerint nekik csak véleményezési jogkörük van a természetvédelmi területeken kívül eső építési ügyekben. Az igazság az, hogy a törvény felhatalmazása alapján a természetvédelmi szakhatóság vétójoggal rendelkezik. A főosztályvezető úr minden tekintetben egyetértett a Nagyerdőért harcolók kezdeményezésével, a védőövezet szükségességével és azzal, hogy a Nagyerdő körüli városrészek családias beépítésű, kertvárosi övezetek legyenek Debrecen szabályozási tervében. A Természetvédelmi Hivatalban azonban kiderült, hogy hozzájuk semmiféle átirat nem érkezett a H-B Megyei Közigazgatási Hivataltól. Másnap kiderült, hogy ilyen átirat a KVM-be sem érkezett. Újabb rákérdezésre a H-B megyei Közigazgatási Hivatal azt állította, hogy ők pedig elküldték az átiratot. A KVM iktatójától viszont határozottan azt jelezték vissza, hogy oda semmi ilyen nem érkezett. Május 11-én a természetvédők és a választópolgárok képviselői petíciót adtak át a Városházán 2775 debreceni polgár aláírásával, melyben védőövezetet, a természetvédelmi törvény betartását, a helyi lakosok érdekeinek érvényesülését kérték Debrecen polgármesterétől. Petíciójukat Pajna Zoltán alpolgármester vette át a médiák és a sajtó jelenlétében, mivel Kósa Lajos polgármester úr titkárságával többszöri próbálkozásuk ellenére sem tudtak időpontot egyeztetni. A polgármesteri titkárságon azt javasolták nekik, hogy vigyék be és hagyják a titkárságon a petíciót és az aláírásokat. Végül a természetvédők és a debreceni polgárok képviselői úgy döntöttek, hogy május 11-én, a Madarak és Fák Napján adják át petíciójukat még akkor is, ha a polgármester „távollétével tündököl”. Az alpolgármesterrel való több, mint egy órás eszmecserét igen éles pengeváltások tették emlékezetessé. A Debrecen Televízió az eseményen nem volt jelen, a megyei lap újságírója az események végére érkezett meg és bár még bőven volt idő összegyűjteni az információkat és megírni a történteket, másnap egyetlen sor sem jelent meg a 2775 debreceni polgár által aláírt követelés és petíció átadásáról a megyei lapban. A TV2, az MTV1, a Kossuth rádió és a Cívis rádió tudósított az eseményekről, a Népszabadság helyi tudósítója, aki szintén jelen volt a petíció átadásán, később részletesebb információt is kért a természetvédők képviselőjétől és a HNP igazgatójától, megírta és el is küldte a riportját, de az valamilyen rejtélyes ok miatt nem jelent meg a Népszabadságban.
A T.T.T. és az érintett polgárok március vége óta folyamatosan benyújtott beadványaikra semmilyen érdemi választ nem kaptak egyetlen felelős hivataltól sem, de nem adták fel a hivatalok sokfejű sárkányával folytatott harcot, és újabb levelet írtak a Természetvédelmi Hivatal vezetőjének, kérve, hogy az egyeztető tárgyaláson elhangzott ígéret alapján a hivatal adja ki szakhatósági állásfoglalását. Ezt követően Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter úrnak írtak levelet, majd ezt újfent megismételték, de ezúttal részletesen leírva kálváriájukat immár levelet küldtek Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak, Kovács László külügyminiszter úrnak, Kuncze Gábornak, az SZDSZ frakcióvezetőjének és (a debreceni illetőségű) Lendvai Ildikónak, az MSZP parlamenti frakcióvezetőjének is. Természetesen tovább folytatják az aláírások gyűjtését a Nagyerdő megóvásáért, ezenkívül látványos demonstrációt kívánnak rendezni június 5-én a Környezetvédelmi Világnapon a Polgármesteri Hivatal előtt. Ám ez sem megy minden akadály nélkül, hiszen közterületfoglalási engedélyt kellett kérniük a Polgármesteri Hivatal Közterületfelügyeletétől, ahol azt kérték tőlük, hogy pontosan írják le, milyen feliratok fognak szerepelni azokon a demonstrációs táblákon, melyek a rendezvényen lesznek láthatók.
A T.T.T. célja, hogy a debreceni polgárok, az egészséges környezet és a Nagyerdő természeti értékeinek megóvása érdekében minden lehetséges fórumon és törvényes eszközt igénybe véve érvényt szerezzen a hatályos természetvédelmi törvény rendelkezéseinek. Ha másként nem megy, legvégső jogi lehetőségként akár úgy is, hogy mint európai uniós civil szervezet előzetes normakontrollt kérjen a strassbourgi Európai Bíróságtól. Ámde még mindig reménykednek abban, hogy ez utóbbira nem fog sor kerülni, hiszen az igen komoly presztízsveszteséget jelentene környezetvédelemből korántsem jeles osztályzattal rendelkező hazánknak, mind pedig Debrecen városának (támogatás megvonása, szégyentábla, egyéb büntetések). Civil kezdeményezésükkel azt szeretnék elérni, hogy végre megszülessen az országban az első védőövezet annak a híres debreceni Nagyerdőnek a védelmére, amely 65 évvel ezelőtt hazánk első természetvédelmi területeként született meg, s amelyet Debrecen polgáraival közösen meg akarnak őrizni a jövő nemzedékei számára. Valójában azt teszik és azt várják el a hivatalok vezetőitől, mint ami a természetvédelmi törvény preambulumában áll: „a Magyar Köztársaság valamennyi állampolgárának a tőle levárható módok mindent meg kell tennie a természeti környezet megóvása érdekében.”
Tiszántúli Természetvédők Társulata
