A rovat kizárólagos támogatója

Dimény Judittól kaptam meghívót édesapja szoboravatására. 2022. október 25. Okom volt rá, hogy elmenjek, mert bár miniszter mostanában már bármelyik pártkatona lehet ma, szakminiszter kinevezésre esély sincs. Dimény Imre 1967 és 1975 között földművelésügyi és élelmezésügyi miniszter volt.

A szobrot a gödöllői kampusz területére a vasútállomási lépcsősorról belépve jobbra az első ösvényen lehet megközelíteni, ahol a nem éppen jól gondozott parkban a kerítés mellett helyezték el (címkép). Mi tagadás, nem gondolom ezt méltó helynek. Itt mindjárt fel is vetődik a kérdés, hogy miért nem a Kertészeti Egyetem parkjában helyezték el Dimény professzor szobrát, ahol oktatott. Nos, a MATE távlati terveiben aligha játszik már szerepet a budai kampusz. Én ezt elég világos jelzésnek látom. Regisztrált részvételre volt lehetőség, mit ne mondjak. Nem hiszem, hogy sokak tudtak az eseményről. Diákokat nem láttam a közel száz fő között.

Dimény Imre (1922-2017) agrármérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1967 és 1975 között földművelésügyi és élelmezésügyi miniszter. Pályakezdőként Hódmezővásárhelyen a laborvezetőmtől Ilovai Zolitól hallottam róla. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen 1975-től egyetemi tanár és tanszékvezető volt egészen 1991-ig, 1975-1986-ig a rektori posztot is betöltötte. 1992-től a SzIE Élelmiszertudományi Kar, élelmiszeripari gazdaságtan tanszék tudományos tanácsadója és 1995-től professzor emeritus. Tárgyai: agrárgazdaságtan, vállalati gazdaságtan, műszaki fejlesztés, gépesítés gazdaságtana és agrárinnováció. Ez az a kor, amikor Magyarországon a nagyüzemi termelés kialakult és kiemelkedő termelési sikereket ért el. Ebben a korban megtiszteltetés volt agrár-, kertész- és erdőmérnöki pályát választani. Ez veszett el a rendszerváltáskor (ne tessék csak úgy gondolni rá, mint sikersztorira) és hullott szét. Úgy „privatizálták”, hogy sokan lopásnak látták, ezért süllyedt mára az akkori kiváló szakmai teljesítmény a csak támogatásokkal egybetartható szintre. (Vissza a jövőbe.) Dimény Imre mellszobra előtt kivonult a tétova Fidesz-KDNP grémiuma beszédet mondani.

Csányi Sándor beszélt először, hogy bizonyára az ő megemlékezése a legkevésbé szakmai. Kétségtelenül. A bank- és focimágus rátette a kezét a hazai egyetemekre is. Ő a MATE és Soproni Egyetem kuratóriumainak elnöke is. Bár látja a hozzá nem értését, de pártbéli felkéréseknek nem tud ellenállni. Az ÁVÜ áldozatos terméke, Csepi Lajos mesélhetne róla. Nem mellesleg ő és gyermekei hazánk legnagyobb földbirtokosai a nemzet gázszerelője mellett, vagyis szinte minden az ő kezében összpontosul. Én úgy látom, hogy ma ő az első számú – itt most fölöttébb rosszkedvűnek látszó – mezőgazdasági vezető. Rektorokat is ’csinál’, ha kell. A MATE kuratórium tagjai közül csak Putyi  (Nagy István jelenlegi agrárminiszter) jelent meg rajta kívül. Az MTA képviselői (Bedő Zoltán és Horn Péter) nem, és ez eléggé elgondolkoztató. Lázár Jánoson nem is csodálkozom.

A második megemlékező Gyuricza Csaba volt a mostani rektor, aki azt mondta, hogy itt a kerítés mellett szoborparkot tervez. Az előttem álló két emeritus közül az egyik azt súgta a másiknak, hogy te is idekerülsz majd – na nem most –, hanem 50 évvel később. A másik nem tiltakozott. Én úgy láttam egy pillanatra, hogy egész szoborpark vesz körül, csupa érdemes várományossal. GyCs elmondta, hogy egyszer együtt vettek át valami kitüntetést Dimény professzorral (már nem ugyanazt) és kölcsönösen gratuláltak egymásnak. A szerénység ma nem erény, és igen hasznos tudnivaló ez így leleplezés előtt.

Csikai Miklós következett, aki az Árpád-Agrár Zrt. vezérigazgatója. Hódmezővásárhelyi első munkahelyemről gyakorta jártam át a szentesi Árpád Tsz üvegházaiba növényvédőszer-kísérleteket beállítani. Kicsi ország ez, mindig régi ismerősökkel találkozunk. Róla is Ilovai Zoli beszélt nekem. Mondjuk akkor szoktam le az üvegházi primőrökről, látva mennyiszer kezelik.

Végül Nagy István miniszter lépett a pulpitushoz és méltatta egykori ’minisztertársát’. Az ő hanghordozásában és mondanivalójában hallottam csak őszinte tiszteletet. Ő azt mondta, hogy mikor Dimény Imre kiesett már a párt piksziséből, akkor apja azzal vigasztalta: „Miniszter akárki lehet, egyetemi tanár kevesen”. Ha Putyi mondja, akkor neki el is hiszem. Élő példa erre.

Leleplezték végül a mai négyek a szobrot és érdeklődve ’megtekintették’, ahogy ebben a mutatványos korban szokás. Aztán jött a díszteremben a pezsgős koccintás (én alkoholmentesre szavaztam) és a fasírtos-karajos svéd asztal, amit már nem vártam meg, jól laktam az olajszagtól, ami elementáris volt. Putyival egy időben távoztam. Lehet bennünk valami közös.

Dimény Imre mellszobrának avatása 2022 10 25 forrás: Darvas Béla

Az eseményen illusztris vendégek jelentek meg, így a hajdani miniszterek közül Nagy Frigyes (1996-1998, MSzP), Vonza András (FKgP, 1991-1992) és Németh Imre (2002-2005, Agrárszövetség). Mondjuk én ez utóbbiban tudok csak miniszteri minőséget tisztelni, aki a MON 810-es magyar vetési moratóriumot elrendelte. Azóta sem bántuk meg. Vele beszéltem is. Az Agrárszövetség már a múlté, és a MOSz sem túl aktív. A magyar gazda írd és mond Magosz-os lehet csak. Itt már egypártrendszer van egy ideje, amit a NAK fémjelez. Láttam Benedek Fülöp és L. Simon László vadászokat is.

Az akadémikusok közül Dudits Dénes tette tiszteletét. Ő azt kérdezte tőlem, hogy ugye már én is támogatom a géntechnológiát. Mondtam az egészségügyit igen, a mezőgazdaságinak nincsenek jól megvalósított céljai. Ő azt mondta a szárazságtűrők már ilyenek és az Egyesült Államok területének 3%-án vetik. Én úgy gondolom, hogy ezek is még megvalósulásuk útjának elején vannak, afféle átmeneti események, amelyek megváltóként jönnek, aztán eltűnnek a süllyesztőben. Ennél is nagyobb baj, hogy a nemzeti fajták leváltása örökös kiszolgáltatottságot jelentene a multiknak. Ez nekem elfogadhatatlan.
*
Végezetül Dimény Juditnak kívánok jó egészséget és köszönöm a meghívást. Engem az édesapja teljesítménye teljesen meggyőzött, de az itteni megemlékezések bizony nem. Még csak nem is csodálkozom (ritka az érdemes megemlékező), viszont sokkal többek vagyunk, mint egy szépre formált bronzdarab egy kerítés melletti talapzaton. Dimény Imre írott munkássága megtalálható annak, aki keresi, a gondolatai/üzeneteit ott vannak a könyvtárakban letétben.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek