Hirdetés

A klipben egy lomtalanító banda vagyunk: abból indultunk ki, hogy a lomtalanítók tulajdonképpen a legmodernebb tagjai a társadalomnak, hisz a globális trend szerint mindent újrahasznosítanak, amit mások kidobálnak, hogy aztán újat vegyenek helyette. Megjelent az Ed Is On: Spontán öngyulladás c. klipje.

”Úgy aggódom a Földért, de a Föld nem aggódik értem, szemérmetlenül kering, amíg mi megmurdálunk szépen.
Pedig olyan önállóak vagyunk, nincs is szükségünk a Földre,  költözzünk el más bolygóra, őt meg hagyjuk itt mindörökre.
A környezetbarát dolgokat nem veszem meg drágábban, hogy megint valaki meggazdagodjon a kisemberek kárára.”

A szöveget az első karantén alatt írtam, akkortájt kezdett csömöröm lenni ezektől a mágikus kifejezésektől, mint a “bio” meg a “fenntartható”, amiről a mai napig nem tudom, mit jelent… Hogy a nagyvállalkozó sosem megy csődbe??
Nem élek nagylábon, azt veszem meg, amit módomban áll és röhejesnek tartom, hogy a környezettudatossághoz olykor jobban a pénztárcámba kéne nyúlnom. Egy energiaitalt fémdobozban népszerűsítő plakáton találkoztam egy ilyen lényegretörő szlogennel: látod? ez nem pet palack!
Nos, egy reklám, ami a környezettudatosság jegyében hirdet, számomra teljesen hiteltelen és álszent, mert nincs környezetudatosabb annál, ha semmit nem veszel meg azon kívül, ami az életben-maradáshoz szükséges. (Persze vehetsz, csak ne azzal enyhíts a lelkiismereteden, hogy ez környezetbarát.)

Furcsállom, hogy a környezettudatossághoz költeni kell, sőt, mi több, elengedhetetlen egy alapvető jólét ahhoz, hogy foglalkozni tudjon vele az ember. Avagy -és ezzel elérkeztünk a klip koncepciójához- egy bizonyos létminimum alatt kell élned ahhoz, hogy igazán környezetbarát legyél! Mintha azt üzenné a propaganda, hogy a legtöbbet azzal teszel a Földért, ha elpusztulsz! A vallást meghazudtoló módon igyekszik bűntudatot kelteni, helytelenítve a mi tapintatlan magatartásunkat a bolygóval szemben, pedig sokan csak azért dolgozunk, hogy egyáltalán legyen miből vennünk valamit!

Nem gondolom, hogy nekünk, átlagfogyasztóknak sürgősen változtatnunk illene. Feljebb kéne elkezdeni a tisztogatást, ha igazán égető lenne a probléma.
Az első karantén alatt, amikor a nagy közös cél érdekében pillanatok alatt megfosztottak a munkámtól, felerősödtek bennem az efféle indulatok.
Visszatértem a rap műfajához, hogy 3 verzében elférjen a felgyülemlett mondandó, a refrénekben pedig az önfeláldozás nyálasságával fakadok ki.
Ez az első olyan dalunk, ami szinte teljesen elektronikus, csak a gitársávok vannak feljátszva, illetve az énekfelvételek miatt vonultunk stúdióba.

A klipben egy lomtalanító banda vagyunk: abból indultunk ki, hogy a lomtalanítók tulajdonképpen a legmodernebb tagjai a társadalomnak, hisz a globális trend szerint mindent újrahasznosítanak, amit mások kidobálnak, hogy aztán újat vegyenek helyette. Más kérdés, hogy a lomtalanítók ezt nem a Föld iránti felelősségből teszik, hanem megélhetésből a kapitalista világrend perifériáján, illegálisan.”

Tasnádi Bence kommentárja a keletkezés körülményeiről.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás