Franciaország, Olaszország és Németország is aggódhat amiatt, hogy több, az energiatermelés szempontjából kritikusan fontos gát Svájc területén van. Az alpesi államra egyre nagyobb nyomás helyeződik, hogy a vízügyi döntéseibe vonja be a partnereit, de egyelőre nem adnának beleszólást a szomszédoknak. A helyzet miatt a térség atom- és vízerőművei is bajba kerülhetnek, ami diplomáciai háborúhoz vezethet Európában.
A Genfi-tó nyugati partján egy diplomáciai baklövés több száz év után kőbe vésődött, és egyszerre négy ország is most fizetheti meg a mulasztás árát: a tó vízszintjét szabályozó, három svájci kanton közötti 1884-es megállapodásban Franciaország nem vett részt, annak ellenére, hogy a tó mintegy 40 százaléka francia terület. A Seujet-gát, amely szabályozza a Rhône folyó lefolyását, stratégiai fontosságú Franciaország számára, de az országnak korlátozottan van rá ráhatása, pedig a klímaváltozás miatt az állam keleti területei vízhiánnyal, pusztító szárazsággal és a hőség hatásaitól küzdenek.
A párizsi kormány egyre inkább aggódik amiatt, hogy nem tudja befolyásolni a gát működését, ami kihathat fél Nyugat-Európa áramellátására, mivel a Rhône több atomerőmű hűtésében is kulcsfontosságú, és ezek nyáron nettó villamosenergia-exportőrök Németország felé – számolt be a Politico.
Vonakodó svájciak, jajgató nukleáris erőművek
A svájci hatóságok általában eleget tettek a francia kéréseknek, de erre nem kötelezi őket semmit, mivel a megállapodáshoz nincs köze Franciaországnak. Ez a helyzet fokozódó feszültségeket és vízügyi konfliktusokat okozhat Európa-szerte. Párizs tárgyalásokat kezdeményezett Bernnel és a kantonokkal a közös vízgazdálkodásról, de Svájc vonakodik attól, hogy Franciaországnak bármilyen befolyást biztosítson arra, hogy mennyi víz hagyja el a Genfi tavat.
A Rhône folyó, amely a svájci Alpokban ered és a Genfi-tóba ömlik, emberek milliói számára létfontosságú erőforrás. Csapvizet szolgáltat, támogatja a mezőgazdaságot, hűti az atomreaktorokat, és vízenergiát termel. Az éghajlatváltozás azonban a folyó vízhozamának csökkenését okozza, különösen a nyári hónapokban. Svájcban, amely Nyugat-Európa víztározójaként működik, gyors gleccserolvadás zajlik, és a Rhône-gleccser az évszázad végére várhatóan gyakorlatilag eltűnik.
Ahogy a folyó vízhozama csökken, úgy fokozódik a verseny a vízért. A súlyos aszályokkal és vízhiánnyal küzdő Franciaország bele akar szólni a Rhône jövőjébe. A svájci tisztviselők és vízgazdálkodók azonban nem tartják sürgetőnek a cselekvést, egyesek szerint az olvadékvíz-áradat még évtizedekig fokozza a vízenergiát.
CSAKHOGY MINDENNEK A VALÓDI NAGY VESZTESE NÉMETORSZÁG LEHET.
A francia atomerőművek ugyanis nettó áramexportőrök, főként a nyári időszakban. A reaktorok hűtéséhez viszont viszonylag magas vízállás szükséges a Rhône folyó mellett működő hat blokknak. Tavaly az aszályos időszak miatt csökkenteni kellett a termelést a két blokkban, ami felhajtotta az exportáram árát, amit a németek fizettek meg.
A Franciaország és Svájc közötti nézeteltérés rávilágít arra, hogy a klímaváltozás miatt a vízgazdálkodás egyre nagyobb kihívást jelent. Míg Svájc vonakodik konkrét attól, hogy konkrét vízmennyiségek leengedését vállalja a Rhône-on, addig a francia politikusok, mint például Anne Grosperrin, aki Lyon vízkészleteit felügyeli, úgy vélik, hogy a fenntartható vízbázis kezelésének biztosításához hivatalos megállapodásra van szükség.
A helyzet nem csak Franciaországban és Svájcban áll fenn, mivel más európai országok is küzdenek a vízügyi feszültségekkel. Olaszország és Svájc a Lago Maggiore vízszintje miatt vitatkozik, és Róma szeretné megemelni a tó vízszintjét, hogy nagyobb víztározóként működjön, ami tervezhetőbbé tenné az olasz vízerőművek áramtermelését is.
MIVEL AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS TOVÁBBRA IS HATÁSSAL VAN A VÍZKÉSZLETEKRE, A KÖZÖS MEGOLDÁSOK MEGTALÁLÁSA ÉS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ERŐSÍTÉSE ALAPVETŐ FONTOSSÁGÚ LESZ A VÍZÜGYI KONFLIKTUSOK ELKERÜLÉSE ÉRDEKÉBEN AZ EGÉSZ KONTINENSEN.
Most jó évünk van, de jöhet a nagy válság
Az Independent Commodity Intelligence Services (ICIS) jelentéséből kiderül, hogy idén talán különösebb konfliktusok nélkül folyhat a francia–svájci és az olasz–svájci vita. Az olaszországi Alpokban februárban és márciusban bőséges hómennyisége esett le, ami jelentősen javította a takaró vastágsát kedvező kilátásokat eredményezve az idei nyári vízenergia-termelés szempontjából. Ez a fejlemény hatással lehet az olasz áram- és gázárakra is.
AZ OLASZ ALPOKBAN A HÓVÍZ-EGYENÉRTÉK (SWE) MENNYISÉGE MEGHALADTA AZ ELMÚLT 12 ÉV ÁTLAGÁT, KÜLÖNÖSEN A PÓ VÍZGYŰJTŐJÉBEN, AMELY OLASZORSZÁG LEGNAGYOBB FOLYÓJA.
A februári hótöbblet pont jókor érkezett, mert a tél korábbi szakaszaiban nagyon kevés csapadék hullott a területen. A SWE-mennyiség többlete előnyös Olaszország víztározói és vízerőművei számára, amelyek elsősorban az alpesi régió közelében találhatók. A középső és déli medencékben azonban még mindig hiány van, de ezek csak szerény mértékben járulnak hozzá az áramtermeléshez.
Francesco Avanzi, a CIMA Alapítvány hidrológusa az Alpok és az Appenninek közötti különbségeket a csapadéknak és a hőmérsékletnek tulajdonítja. Márciusban több csapadék hullott Olaszország északi és középső régióiban, de az Appenninekben az elmúlt évtized átlagánál több mint 2,5 °C-kal magasabb hőmérsékletet tapasztaltak, ami kevesebb hóesést és korai olvadást eredményezett. Ha szokatlanul meleg lenne a nyár az Alpokban, akkor újra a svájci víztározók és gátak kezelőin múlhat, hogy Olaszország, Franciaország és Németország áramárai hogyan alakulnak majd.
