A rovat kizárólagos támogatója

Az IUCN veszélyeztetett fajokról szóló vörös listája a világon a legszélesebb körben használt adatbázis a témában, ami az egyes fajokat a kihalásuk valószínűsége szerint osztályozza. Egy friss tanulmány szerint azonban a lista alábecsüli a veszélyben lévő fajok számát.

A Science Advancesben megjelent cikk majdnem 200 olyan, az azonnali kihalás által veszélyeztetett erdei madárfajt említ, amelyek a világ hat, legnagyobb biodiverzitással rendelkező területén honosak, és az IUCN vörös listája szerint nem veszélyeztetettek. A Stuart Pimm, a tanulmány társszerzője és Doris Duke professzor által kiadott közlemény szerint „a vörös lista szigorúan vett objektív kritériumokat alkalmaz, tovább transzparens és demokratikus a fajokra vonatkozó döntések kommentárjaiban. (…) Ez pedig azt is jelenti, hogy a módszereik komolyan elavultak.”

AZ ICUN lista sokféle szempontot vesz figyelembe a fajkihalás kockázatának megállapításához. Az egyik ilyen az előfordulás kiterjedtsége, vagyis „az a folytonosan határolt legkisebb terület, ami magába foglalja egy faj összes ismert, feltételezett vagy következtetett előfordulásának helyét”. Az előfordulás kiterjedtsége, vagy elterjedési területe alapján a fajokat többféle veszélyeztetettségi kategóriákba sorolják – sebezhető (VU), veszélyeztetett (EN), súlyosan veszélyeztetett (CR).  

Az új tanulmány ezt az elterjedési területet „finomítja” mintegy 586 madárfájra vonatkozóan, szerte a világ tájain vizsgálódva: Brazília Atlanti-parti esőerdeiben, Közép-Amerikában, a kolumbiai Nyugat-Andokban, Madagaszkáron, Szumátrán és Dél-Kelet Ázsiában. A pontosított elterjedési területekhez Pimm és társai egyrészt térinformatikai adatokat használtak a madarak magassági preferenciáiról, amihez hozzáadták a madarak számára fennmaradó erdőterületek adatait, így számítva ki a tagoltságon belül a megfelelő élőhelyeket.

A Szürkefarkú kotinga a vörös lista szerint sebezhető, ám az új tanulmány szerint súlyosan veszélyeztetettA Szürkefarkú kotinga a vörös lista szerint sebezhető, ám az új tanulmány szerint súlyosan veszélyeztetett

A vizsgált 586 fajból, maga az IUCN lista csak 108 kihalástól fenyegetett határoz meg. Viszont az új kutatás során finomodott elterjedési területek szerint 210 madárfaj tartozna magasabb fenyegetettségi kategóriába, ahhoz képest ahol a vörös listán jelenleg szerepel. Például a Brazíilában talált szürkeszárnyú kotinga (Tijuca condita) a vörös listán még a sebezhető kategóriában szerepel; ám mivel a tanulmány szerint az elterjedési területének nagysága kisebb, mint 100 négyzetkilométer, ezért a fenyegetettségi kategóriája már rögtön súlyosan veszélyeztetettre változna.

A pontosított elterjedési területek alapján a tanulmányban további 189 olyan fajt jelöltek meg, amik jelenleg alacsonyabb IUCN kategóriákban szerepelnek, vagy kevésbé fenyegetettek; de az új adatoknak megfelelően már magasabb kategóriákban, sebezhetőként, veszélyeztetettként, vagy súlyosan veszélyeztetettként kellene őket újrakategorizálni. A helyzetet tovább rontja, hogy az érintett fajok elterjedési területeinek csak kevesebb, mint 10 százaléka van védett területen.

A tanulmány vezető szerzője, Natalia Ocampo-Peñuela szerint „Azon madarak jó része, amiknek az élőhelye nem védett területeken húzódik, nincs is fenyegetettként kategorizálva. (….) Találtunk olyan madárfajokat, amiknek az élőhelyeik elvesztése miatt kisebbek az elterjedési területeik, mint gondoltuk; és ezek nem is védett területek. Így a nem megfelelő fenyegetettségi kategóriába kerültek és nem fordítunk elég erőforrást a megmentésükre. A szemeink előtt pusztulhatnak ki úgy, hogy azt észre sem vesszük.”

A Kolumbiában és Észak-Nyugat Ecuadorban található zafírkolibri (Boissonneaua jardini) a vörös lista szerint nem fenyegetett (LC), de az új tanulmány szerint a sebezhető kategóriában kellene kezelniA Kolumbiában és Észak-Nyugat Ecuadorban található zafírkolibri (Boissonneaua jardini) a vörös lista szerint nem fenyegetett (LC), de az új tanulmány szerint a sebezhető kategóriában kellene kezelni

A BirdLife International feladatai közé tartozik, hogy az IUCN vörös listáján szereplő madarak kihalás általi veszélyeztetettségét felmérje. Stuart Butchart, a szervezet cambridge-i tudományos vezetője úgy véli, hogy az új tanulmány általános megközelítése – miszerint elsődlegesen nagyfelbontású térképeket és adatokat használnak a fajok elterjedési területén belül a megfelelő élőhelyek kiterjedésének vizsgálatára – helyes és ez adhatja a legtöbb elérhető adatot. „Sajnos azonban tévedés az IUCN vörös listájára is alkalmazni ezeket az eredményeket” – mondta a Mongabaynek.     

Butchart szerint a szerzők helytelenül alkalmazták a pontosított elterjedési területek becsléseit az előfordulás kiterjedtségének küszöbértékeire. Ehelyett a tanulmánynak egy másik kritérium, a területi kihasználtság határértékeire kellett volna alkalmaznia az esztimációkat. Ez nem veszi figyelembe a fajok számára nem megfelelő, vagy nem használt területeket, és csak egy részhalmaza az előfordulás kiterjedtségének. Buthcart azt is hozzátette, „ennek a jelentősége abban áll, hogy az előfordulási kiterjedtség fenyegetettségi kategóriánkénti küszöbe egy nagyságrenddel nagyobb. Így egyáltalán nem meglepő, hogy sok olyan, alacsonyabb fenyegetettségi IUCN kategóriába sorolt fajt találtak, mint ahogy az elemzésük állította”.

A csak Kolumbiában és Ecuadorban honos fekete klarinétmadár (Entomodestes coracinus) elterjedési területe lecsökkent az Andok erdőírtásainak következményekéntA csak Kolumbiában és Ecuadorban honos fekete klarinétmadár (Entomodestes coracinus) elterjedési területe lecsökkent az Andok erdőírtásainak következményeként

Ocampo-Peñuela abban egyetért, hogy a kutatásukkal létrehozott, pontosított elterjedési területek nem ugyanazok, mint a vörös lista előfordulási kiterjedései. Azt azonban szintént hozzátette, hogy ezek a területi kihasználtsággal sem egyeznek meg. „Az elterjedési területeket a fajok lehető legvalószínűbb előfordulása alapján vázoltuk fel, de azt nem mondhatjuk, hogy ott biztosan meg is találhatóak. A legideálisabb egy másfajta küszöbérték lenne, a pontosított előfordulási kiterjedésekre vonatkozóan.” Ocampo-Peñuela azt is hozzátette: tanulmányuk célja az IUCN ösztönzése a vörös lista becsléseinek finomítására a technológiai adatok beépítésével. A tanulmány következtetése szerint a jelenlegi vörös lista kritériumok szerves részét kellene képezze a fajok maradék élőhelyeinek feltérképezése.

Butchart szerint a szerzők rendkívüli elégedettségére szolgálna, ha azt hallanák, hogy ez már mind tervben van. „A megfelelő élőhelyek kiterjedését már megállapítottuk a világ 11 000-nyi erdőlakó madara, emlőse és kétéltűje esetében. A becsléseket a vörös lista kritériumainak megfelelően alkalmazzuk, az összefüggéseket beépítve abba a folyamatban lévő küldetésünkbe, hogy a következő néhány évben újra felmérjük ezeket a fajokat.”

 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek