A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: MME

A Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. FŐKERT Divízió kérésére a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei rendszeresen vizsgálják a fővárosi parkok – elsősorban – kivágásra kijelölt fáit. Ezek a gyakran idős, sérült, esetenként balesetveszélyes fák számos állatnak, köztük nem egy védett madár- és rovarfajnak is otthont adnak, ezért szükséges, hogy zoológiai szempontból megvizsgálhassuk azokat.

A fán fészkelő madarakat távcsővel, az üreges, rovarlárvák által lakott fatestet pedig az úgynevezett kopogtató segítségével észlelhetjük. Az elhalt fában fejlődő rovar- és bogárfajokat gyakran kirepülőnyílásaik alapján lehet meghatározni. Ez egy igen hatékony módja az egyes fajok jelenlétének kimutatására, hiszen ezek az életnyomok sokáig láthatóak – a kifejlett rovarok csak pár hónapig élnek általában -, évszaktól függetlenül mutatják, milyen faj él, vagy élt a fában.

Hársfa tarkadíszbogár és életnyomai  Fotó Németh Tamás

A különféle őshonos hársfajokat, a fehér nyarat vagy akár a tájidegen fehér akácot és krisztustövist kifejezetten kedvelik az egyes holtfához kötődő, szaproxilofág bogarak. A lombkoronában repkedő hársfa-tarkadíszbogár (Lamprodila rutilans) és a nagyméretű, nyári éjszakákon aktív diófacincér (Aegosoma scabricorne) kirepülőnyílásai gyakran láthatóak a városi környezetben legyengült, idősebb kislevelű hársak kérgein. Mindkét bogárfaj természetvédelmi oltalom alatt áll, noha elterjedt fajok még a fővárosban is.

Parkok és idősebb fasorok fáinak odvaiban számos védett bogár fordulhat elő.

A gyakran nagyméretű, hosszú évek alatt összegyűlt szerves korhadékot tartalmazó üregek igazi mini-ökoszisztémák, pattanóbogarak, gyászbogarak, virágbogarak fejlődnek bennük. A kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus) és a pompás virágbogár (Protaetia aeruginosa), védett fajok, lárváik gyakran együtt találhatóak faodvakban. A Natura 2000-es jelölőfajok közül is több ismert a városi környezetből. Egyik ilyen a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), mely elhalt, de általában még lábon álló fák laza kérge alatt él.

A TÉL BOGARA, FAGYÁLLÓVAL A TESTÉBEN

Skarlátbogár Cucujus cinnaberinus lárvája Németh Tamás felvétele

Fejlődéséhez – csakúgy, mint a korábban említett fajoknak – több év szükséges, ezért fontos, hogy amennyiben lehetőség van rá, a kertészeti szempontból nem egészséges fák lehetőleg minél tovább érintetlenül a helyükön maradjanak. Amennyiben egy balesetveszélyesnek gondolt fa kivágása elkerülhetetlen, akkor köztes megoldáskánt ajánlott minél magasabb, minimum két méter magas facsonk meghagyása, így van esélye a benne fejlődő fajoknak a túlélésre, legalább részben. Odvas fa esetében a csonkolást célszerű az odú fölött elvégezni, lehetőleg úgy, hogy ne nyíljon meg felülről az üreg, mivel a csapadék kipusztíthatja az üreg faunáját.

Bogarak mellett a leginkább különféle madárfajok lakják az idősebb fákat. Kevesen gondolnák, de több mint 250 madárfajt figyeltek már meg a Fővárosban, ebből nagyjából 100 faj fészkel is. A fakopáncsok gyakran a budapesti parkok idősebb fáit választják fészkelőhelyül. A következő években ezekben a harkályok által vájt odúkban fészkelnek a másodlagos odúköltő fajok, leggyakrabban cinegék vagy csuszkák. Fészkelési időszakban, ha éppen költő madarat figyelünk meg a kivágandó fán, javasoljuk a Főkert felé, hogy néhány héttel tolják ki a kivágási időt, ameddig a madarak biztonságosan el nem hagyják a fészket.

Szöveg: Sarlós Dávid, Németh Tamás és Lendvai Csaba

Nyitókép: skarlátbogár Cucujus cinnaberinus Németh Tamás felvétele

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek