A rovat kizárólagos támogatója

90 éves korában, 2024. december 20-án kercaszomori otthonában elhunyt dr. Győry Jenő, a Környzetvédelmi és Vízügyi Minisztérum nyugalmazott főtanácsosa, a Madártani Intézet harmadik generációjának utolsó tagja. Búcsúztatása 2024. január 16-án volt Szombathelyen.Kispesten született 1934. július 12-én. Középiskolai tanulmányait követően a Soproni Erdőmérnöki Főiskolára iratkozott be, ahol 1957-ben szerzett erdőmérnöki oklevelet. Diplomamunkája madártani témájú volt, mely munkahelyválasztását is predesztinálta: 1957–1964 között a Magyar Madártani Intézet gyakornoka, majd tudományos munkatársa lett. Itt együtt dolgozott többek között Keve Andrással, Schmidt Egonnal, Sterbetz Istvánnal és Vertse Alberttel.
A Madártani Intézetnek a Növényvédelmi Kutatóintézetből az Országos Természetvédelmi Hivatalhoz kerülésével utóbbinak lett a munkatársa, így a szervezeti átalakulásokkal 1994. évi nyugállományba vonulásáig megszakítás nélkül az állami természetvédelem központi szervezetében dolgozott mint a jogutód Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, majd a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium főmérnöke, főzoológusa, főmunkatársa, a Madártani Intézet megbízott vezetője, későbbiekben a KVM osztályvezető-helyettese, minisztériumi főtanácsosa.

Résztvevője volt olyan jelentős természetvédelmi fejlesztési programoknak, mint például az első nemzeti parkok létrehozása, veszélyeztetett természeti élőhelyek országos felmérése, védelem alá vonása, a zoológiai természetvédelem erősítése, a természetvédelem társadalmi bázisának szélesítése. 1965-ben egyetemi doktori címet szerzett „Néhány kocsánytalan tölgyerdőtípus madártani vizsgálata” című dolgozatával.

A madártan és a természetvédelem témakörében hét könyv társszerzője volt, további negyven tudományos és ismeretterjesztő cikket, tanulmányt publikált.
Az MME választmányának is a tagja volt.
2007-ben arany, 2017-ben gyémánt, 2022-ben vasdiplomával tüntették ki alma materében.
Megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát,
Az Emberi Környezetért érdemérmet,
1994-ben a Pro Natura díjat;
2004-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
2024-ben az Életfa emlékplakett arany fokozatával tüntették ki.
Nyugdíjas éveire feleségével – gondos tervezést és előkészületeket követően – Budapestről az Őrségbe költöztek. Először Őriszentpéteren építtettek maguknak házat, majd néhány éve átköltöztek Kercaszomorra.
Barátságos természetére, precíz munkavégzésére szeretettel emlékezünk vissza.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás