87 éves korában április 30-án elhunyt Herczeg János, a Magyar Rádió több tudományos ismeretterjesztő műsorának egykori szerkesztője, a Gordiusz szerkesztőség vezetője, az Élet és Tudomány volt főszerkesztője.
Herczeg János 1979-től volt a Magyar Rádió Iskolarádiójának szerkesztője, majd a rendszerváltáskor a Gordiusz Műhely főszerkesztője lett. Számos tudományos ismeretterjesztő műsor alkotásában vett részt, a legfontosabbak: a Gordiusz magazin, a Tanakodó, a Gordiusz Játék-tér, a Kerengő. Nagy szerepe volt az élő, interaktív rádiós ismeretterjesztés, a rádiós fejtörő műsorok műfajának meghonosításában.
A matematika volt a speciális szakterülete. 1956-ban végzett az ELTE matematika-fizika tanár szakán. Tanított a budapesti Berzsenyi Gimnáziumban speciális matematika tagozaton és az ELTE Geometria Tanszékén is. Olyan matematikai könyvek fűződtek a nevéhez, mint a Játék és logika 85 feladatban, vagy a Sokszínű logika.
Országos ismertséget akkor szerzett, amikor 1954-től Bizám Györggyel közösen szerkesztette az Élet és Tudomány hetilap rejtvénysorozatait. A hetilapnak 1994 és 2004 között, nyugdíjba vonulásáig főszerkesztője is volt.
Az Élet és Tudomány búcsúja szerint Herczeg egészen haláláig, április 30-ig még rovatszerkesztőként és aktív szerkesztőbizottsági tagként segítette a munkájukat:
Szerkesztőségünk és tudományos tanácsadó testületünk meghatározó alakjától búcsúzunk: 87 éves korában elhunyt Herczeg János, aki 1994-2004. között főszerkesztőként vezette az Élet és Tudományt, majd miután leköszönt e tisztéről, haláláig, április 30-áig rovatszerkesztőként és aktív szerkesztőbizottsági tagként segítette lapunk munkáját.
Kapcsolata szellemi műhelyünkkel azonban jóval korábban kezdődött: 1954-től Bizám Györggyel közösen szerkesztette az Élet és Tudomány rejtvénysorozatait, a Logar Miska feladatait, illetve a Gondolkodás iskoláját. Mindkét fejtörő sikerében nagy szerepet játszott kivételes matematikatanári és egyben ismeretterjesztői tudása, készsége. 1956-ban végezte el az ELTE matematika-fizika tanár szakát. Ócsán, a Bolyai Gimnáziumban tanított 1956-59-ig, aztán Kispesten, a MüM Kísérleti Iskolában, majd 1964-től a szívéhez talán legközelebb álló budapesti Berzsenyi Gimnáziumban, a speciális matematika tagozaton, melynek országos hírűvé válásában jelentős pedagógiai érdemeket szerzett. Közben az ELTE Geometria Tanszékén is oktatott két évig. Olyan matematikai könyvek fűződtek a nevéhez, mint a Játék és logika 85 feladatban, vagy a Sokszínű logika.
Tudománynépszerűsítő tevékenységének – a nyomtatott sajtó mellett – másik fő terepe a rádiós ismeretterjesztés volt. 1979-től a Magyar Rádió Iskolarádiójának szerkesztője, majd a rendszerváltáskor a Gordiusz Műhely főszerkesztője lett. Számos olyan tudományos ismeretterjesztő műsor alkotásában vett részt, amelyek címe máig ismerősen cseng (jóllehet évtizedek óta nincsenek már), ezek sorában a legfontosabbak: a Gordiusz magazin, a Tanakodó, a Gordiusz Játéktér, a Kerengő. Legendás rádiós és nyomtatott ismeretterjesztő szellemi párost alkottak évtizedeken át Vekerdi László könyvtáros-tudománytörténésszel, akivel a Véges végtelen című rádiósorozatuk könyv alakban is megjelent, illetve kiegészült a Csillagórák kötettel.
Tanórái, sőt, még szerkesztőségi értekezletei is az ókori görög iskolákhoz hasonlítottak: előbbin a tanulók, utóbbin a szerkesztő kollégák számítottak mindig egyenrangú szellemi félnek, gondolkodó- és alkotótársnak a szemében. Lételeme volt az okos disputa, vezetőként mindig utat mutatott, soha nem utasított. Felfedeztetett — aztán pedig honorált minden elegáns ötletet, szép megoldást.
Számos szakmai elismerése közül kiemelkedő az 1974-ben kapott Beke Manó Emlékdíj, az Enciklopédia Díj (1991), a Prométheusz érem (1993), Táncsics Díj (1994), az Akadémiai Újságíró Díj (1196), a Jedlik Ányos Díj (2000), vagy a Rátz Tanár Úr Díj 2005.
A Gordiusz műhely a Magyar Rádió Petőfi és Bartók adójának tudományos ismeretterjesztő műhelye volt, az akkor még valóban közszolgálati rádió szétveréséig. Éveken át volt a főnököm, vezetése alatt erősödött meg a zöld vonal is. A mind emberileg, mind szakmailag kiváló – nagy tudású – ismeretterjesztőt, a „tanár urat” mindenki kedvelte, és tisztelte. ( Sarkadi Péter)
