Nem hitelesítette a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) az MSZP egyik népszavazási kérdését sem. A szocialisták szabadstrandokat szerettek volna, illetve azt, hogy ne lehessen beépíteni a partmenti területeket.
Az MSZP első kérdésének lényege az volt, hogy a természetes tavak melletti köztulajdonban álló strandok ingyenesek legyenek. Az NVB 6:5 arányban azonban úgy döntött, hogy a kérdés nem hitelesíthető. Arra hivatkoztak, hogy ehhez alaptörvényt kellene módosítani, hiszen az önkormányzatok alaptörvényben biztosított tulajdonosi joggyakorlását korlátozná. Márpedig az alaptörvény módosításáról nem lehet népszavazást tartani.
A második kérdés azt célozta, hogy az Országgyűlés rendeljen el a természetes tavak melletti köztulajdonban álló strandokra 2020. augusztus 1. napján fennálló állapothoz képest építési és változtatási tilalmat. Az NVB ezt már 7:4 arányban utasította el. Itt az volt az indok, hogy a változtatási tilalomról az önkormányzatok, az építési tilalomról pedig a kormányhatározat alapján az önkormányzatok és állami hatóságok dönthetnek, nem pedig az Országgyűlés. Márpedig országos népszavazást csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésben lehet tartani.
A harmadik kérdés arra vonatkozott, hogy az Országgyűlés rendeljen el a természetes tavak melletti köztulajdonban álló strandokra elidegenítési és változtatási tilalmat. Az NVB 6:5 arányban itt is a a hitelesítés ellen döntött, részben a korábbi érvek miatt.
kép: Győrffy Árpád balatontipp.hu
Molnár Zsolt, az MSZP pártigazgatója a döntések után úgy fogalmazott, hogy „politikai színjáték zajlott” az ülésen, a hatalom fél attól, hogy a magyar nép véleményt nyilvánítson. A szocialisták viszont – mit mondta – nem állnak meg félúton, folytatják a munkát és minden jogorvoslattal élni fognak. Egészen addig, míg nem lesz népszavazás vagy a kormány magától eleget nem tesz a követeléseiknek.
Az, hogy egy a fizetésből élő magyar embernek lassan már esélye sincs itt nyaralni a családjával, persze nem zavarja a Fideszt. De sajátosan még azt sem látják, hogy az intézkedéseikkel már saját maguk alatt is vágják a fát. Mert mitől Balaton a Balaton? Orbán gazdasági érdekei felülírják a Balaton ökológiáját.
Miközben az „aranytojást jelentő tónál” az átlag-ember számára megfizethetetlen szállodák és lakóparkok gomba módjára nőnek ki a földből, a balatoni tájról, a Balaton természeti értékeiről teljesen megfeledkeztek, és így épp a fejlesztések alapjául szolgáló vonzerőt semmisítik meg. Pedig a Balaton ugyanúgy egy élő, összetett rendszer, mint a társadalom. Ha a Kormány igazán akarná, figyelne a maga okozta pusztulás jeleire és a hosszú távú védelem feladataira. De egyik esetben sem ezt teszi. Minden évben ilyenkor ünnepeljük a balatoni halak napját. Ezt még az egykor létező Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kezdeményezte 2004-ben.
De van-e okunk ma az ünneplésre?
Nem igazán. Ha csak a halaknál maradunk: az itt nyaralók joggal várhatnák el például, hogy a tóból fogott, egészséges helyi halételeket, specialitásokat fogyaszthassanak. De ezzel is van egy kis baj: A balatoni halászatot a kormány már 2015-ben betiltotta. Ezzel együtt a halállomány szabályozását is ellehetetlenítette vagy piacosította. Milliárdos biznisz lett a horgászat, miközben a horgászok leginkább csak halastavakban előnevelt és évente a tóba telepített kölyök-pontyokat foghatnak ki, miközben a ponty nem is honos a Balatonban.
A honos fajok, mint pl. a keszeg (dévér és vörös szárnyú), a fogas (süllő), a csuka, harcsa visszaszorultak, állományuk csökken, létfeltételük romlik. Az ízletes balatoni halak helyett az emberek csak hekket kapnak a tó partján. A helyzet odáig fajult, hogy az Argentínában honos halat sokan már balatoninak hiszik.
Ez a probléma nem csak a „tányéron” jelentkezik. A természetes partok beépítése, a nádasok leromlása, a fokozódó külső és belső tápanyagterhelés szélsőséges változásokat okozott a tó anyagforgalmában. Ennek szélsőséges biológiai válaszreakciók lettek a következményei.
A nem átgondolt emberi beavatkozás hatására a halak élőhelye fokozatosan, mintegy az 1/3-ára zsugorodott. Az eddig megismert 47 balatoni halfajból az utóbbi évtizedekben már csak 31 halfaj fennmaradását jegyezték fel, miközben jelentős mértékben megnőtt a betelepített/behurcolt fajok száma és aránya, melyek veszélyeztetik a honosak életfeltételeit. A kormány legutóbbi döntései csak súlyosbítják a helyzetet, ahelyett, hogy orvosolnák.
A balatoni halgazdálkodás összeomlásának veszélyére az LMP már 2015-ben felhívta a figyelmet. A halászat felszámolása azzal a káros következménnyel is járt, hogy megszűnt a korábban betelepített, idegenhonos fajok, elsősorban az amur és busa fajok állományszabályozása is, aminek gyászos következményeivel – bűzlő haltetemek formájában – a nyaralók is többször szembesülhettek.
A kormány balatoni intézkedései következtében a tó élővilága olyan állapotba került, ami cselekvésért kiált. Csak éppen az egészséges ökoszisztéma és halállomány feltételeinek biztosítása helyett az agrárminiszter büszkén évente 1300 hektárnyi tógazdaságban nevelt ponty betelepítésével kívánja elfedni a tó ökológiai állapotának és a honos halállomány önfenntartó és szaporodó képességének a hiányát.
Az MTA balatoni kutatóintézetének egyik összegző jelentése szerint a tavat és élővilágát a múltban egészséges működés, a jelenben törékeny és rohamosan változó struktúra jellemzik, a tó jövőbeli sorsa viszont „sötét” és előre nem jelezhető.
A tó épségét, természeti értékeit csak kellő hozzáértéssel lehet megóvni és helyreállítani. De nem olyan, megint mutyi-gyanús beavatkozásokkal, mint pl. az, hogy félmilliárdos költséggel mintegy 10 ezer köbméter követ hordat a Balatonba a Tihanyi-félsziget délnyugati oldala mellett a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. és konzorciumi társai. Tovább a korábbi cikkünkhöz >>>
