A rovat kizárólagos támogatója

Tudták, hogy Indiában ellopták az egyik legszentebb folyót, s a medrében ma már csak szennyvíz csobog? Tudták, hogy emiatt a gyerekek 23%-a szenved és hal meg arzén- és ólommérgezésben, és egyéb vízszennyezettséghez kötődő betegségekben? És azt tudták, hogy ehhez az ökológiai katasztrófához a tudtukun kívül Önök is hozzájárulnak? Danka Krisztina „Az ellopott folyó nyomában” című oknyomozó dokumentumfilmje rámutat, hogy a globalizált világunban ma már tényleg „senki sem különálló sziget”, mindennapi szokásainkkal, választásainkkal tőlünk sok ezer kilometerre élők sorsát is befolyásolhatjuk.

A Víz Világnapja alkalmából március 21-én a budapesti Toldi Moziban bemutatásra kerülő filmet megnézve hat fiatal izgalmas útját követhetjük nyomon, akik Delhi melletti kis falujukból elindulnak, hogy kiderítsék, miért pusztul el a környékükön egyre több állat, s miért betegszik meg egyre több ember. A szent Jamuna folyó mentén felfelé haladva egészen a Himalája lábáig, gyerekekkel, orvosokkal, szakértőkkel, gazdákkal és politikusokkal beszélgetve fokozatosan rájönnek arra, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint hitték, a világ egyik legnagyobb környezeti katasztrófája tárul a szemük elé. A fiatalok elhatározzák, hogy cselekedni fognak. De vajon sikerrel járnak?

Dr. Danka Krisztina, a fim rendezője egyszerre több kalapot visel: édesanya, feleség, irodalmár, aktivista, kulturális diplomata és filmrendező is egyben, aki doktori címet Budapesten szerzett, de a filmrendezést New Yorkban sajátította el, ahol családjával jelenleg is ideje nagy részében él. Vele készítettünk interjút.

– Filmjeid közül több is kapcsolódik Indiához, vagy legalábbis India kultúrájához. Honnan a kötődés?

– Nagy rajongója vagyok az indiai kultúrának. Az elmúlt húsz évben körülbelül 25 alkalommal látogattam el Indiába, ahol tanulmányoztam a művészetet, az irodalmat, és erős barátságokat kötöttem helybéliekkel. Éppúgy otthon érzem magam rádzsasztháni városokban, vagy bengáli falvakban, mint a szent Vrindávan falujának zarándokai, vagy a himalájai jógik között. Sokat köszönhetek Indiának, hiszen úgy érzem, ősi bölcsessége és kedves népe érzékenyebb, toleránsabb, törődőbb emberré változtatott, ezért mindig is kerestem a lehetőséget, hogy legjobb képességeim szerint viszonozzam mindezt.

– Honnan ered az ihlet, hogy éppen a Jamunáról és az ott élő gyermekekről készíts filmet?

Ez a dokumentumfilm pusztán egy szerény próbálkozás, hogy valamilyen módon szolgálhassam India gyermekeit, akik közül sokan személyes barátaim. A film segítségével hallatni szeretném a hangjukat egy olyan fontos üggyel kapcsolatosan, ami 80 millió ember életét érinti. Az elmúlt két évtized során több ízben hallottam arról, hogy probléma van a szent Jamuná vizével. Néhány éve, miután Vrindávanban megfürödtem benne, magam is megbetegedtem. Némi kutatómunka után megtudtam, hogy az ENSZ nemrég hivatalosan is “halottnak” minősítette a Jamunát, ami annyit jelent, hogy a szennyezés már olyan mértéket öltött, hogy néhány baktériumon kívül nincs olyan élőlény, ami életben tudna maradni benne. Több tíz millió ember issza, főzi, gazdálkodik úgy a Jamuna vizével, hogy mit sem tud a probléma súlyosságáról. A WHO kimutatásai szerint a folyó környékén élő gyermekek 23%-a szenved arzén- és ólommérgezésben, vagy valamilyen másfajta víz okozta betegségben. Sokukkal magam is találkoztam, és egy négyéves gyermek anyjaként mélyen megérintettek ezek a találkozások. Ilyen véget egyetlen gyermekélet sem érhet. Elsősorban róluk szól, értük van ez a film.

Ugyanakkor, amikor nekivágtam, még nem is sejtettem, hogy a film legalább annyira fog szólni rólunk, Indián kívül élőkről is. A forgatás alatt megdöbbenve jöttem rá, hogy a Jamuna folyó katasztrófájának, s milliók szenvedésének, más Nyugati emberekkel együtt én magam is okozója vagyok. A globalizált világ úgy működik, hogy – noha nem feltétlenül vagyunk tudatosak róla, – a döntéseinkkel, választásainkkal közvetve vagy közvetlenül befolyásolhatjuk a tőlünk többezer kilométerre élők sorsát.

Aktivistaként és szóvivőként már több nemzetközi kampányban vettél részt. Küzdöttél többek között emberi, kisebbségi és vallási szabadságjogokért, kezdeményeztél vallásközi párbeszédeket, szerveztél nemzetközi jótékonysági akciókat. Ugye nem tévedek, ha azt gondolom, hogy a gyermeksorsokon keresztül a film egy mélyebb, globális üzenetet is hordoz, illetve hogy most egy konkrét célért küzdesz?

Ez így igaz. Megindító élmény volt részt venni a Jamunáért rendezett békés tüntetésen, ahol még a legkisebbek és leggyengébbek is erősnek érezték magukat, és ahol a különböző csoportok között elhallgattak az előítéletek és az évszázados viták. A Jamuna ügyében együtt sorakoztak fel hinduk, muszlimok, szikhek és agnosztikusok, – valamennyi korosztályhoz, különböző társadalmi csoportokhoz és nemzetiségekhez tartozó emberek, és együtt harcoltak azért, hogy mind a természet, mind az összes élőlény megkapja a neki járó tiszteletet.

Ennek bemutatásával szeretnék rávilágítani arra az egyszerű bölcsességre, hogy szükséghelyzetben mindannyian rá kell jöjjünk, hogy mindegy, kik vagyunk, honnan jöttünk, mi a hátterünk, emberként mindannyian Földanya gyermekei vagyunk, egy globális közösség részei, és hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt.

Számomra a filmkészítés, vagy bármiféle művészet lényege az, hogy nemcsak informál, hanem transzformál is. Az a mű jó, amikor alkotók az alkotás folyamata alatt, illetve a befogadók a művel való találkozás során valamiféle ihletett állapotba kerülnek, amely közelebb vonzza őket legbensőbb énjükhöz, a hamis büszkeségtől, gőgtől, arroganciától mentes, tiszta lélekhez, s ez által egy kicsit jobb emberekké válnak.

A film megalkotása során a stáb tagjaival, és a barátaimmal nekünk nagyon sok ilyen katartikus pillanatunk volt. Reméljük, a filmnek a nézők egy részéből is sikerül majd hasonló élményt kiváltania.

 A film előzetese:

 

A film szakmai előadásokkal egybekötött magyarországi bemutatójára a Víz Világnapja alkalmából március 21-én, hétfőn 19 órától a budapesti Toldi Moziban kerül sor.

Helyszín: Toldi Mozi (Bp. V. Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.)
Időpont: 2016. március 21. 19 óra
A film hossza:  83 perc
Jegyek korlátozott számban a helyszínen vagy elővételben, ezen a webcímen kaphatók >>>>>

A bemutató utáni szakmai fórum résztvevői:
Dr. Danka Krisztina (a film rendezője)
Dr. Hajósy Adrienne (MTA Szigetközi Munkacsoport, geofizikus mérnök)
Pőcze Vilmos (Krisna-völgy, környezetgazdálkodási igazgató)
A szakmai fórum szervezője a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége.

 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás