Idén május 1-én ünnepeltük uniós csatlakozásunk 21. évfordulóját. EU-s tagságunknak számos, nehezen számszerűsíthető gazdasági előnye van: a vámmentes uniós export, a működőtőke-beáramlás és a szabad munkaerőáramlás. Ezeknél jóval könnyebben megragadhatók az pénzbeli uniós támogatások hatásai.
2004-2008 közt az uniós pénzek összege a későbbiekhez képest aránylag szerény volt, ekkor a hazai GDP 0,2-1,6%-át tették ki. 2009-ben már 2,8%-on állt a mutató, majd gyors felfutást követően 2014-ben 5,3%-on tetőzött. A csúcsév után újból csökkenő pályára állt, de még a leggyengébb 2017-es évben is a GDP közel 2,5%-ának megfelelő támogatásnak örülhettünk. 2018-tól 2023-ig évi 4,5-5 milliárd euró élénkítette hazánk gazdaságát, mely a GDP 2,4-3,7%-ának felelt meg.
Összességében az uniós csatlakozás óta eltelt időszakban nettó 67,8 milliárd euró támogatás érkezett hazánkba (21 600 milliárd forint (mindig az adott évi átlagos árfolyamon számolva). Ez az összeg a 2024-es hazai GDP 26%-ának felel meg, illetve több, mint egy teljes évnyi hazai beruházás volumene. Éves átlagban GDP arányosan 2,8% nettó forrás érkezett hazánkba 2004 után (2010 után az éves GDP 3,5%-a).
Forrás: Európai Bizottság és KSH adatai alapján GKI számítás
A GKI makromodellje segítségével kiszámolta, mindez milyen hatással bírt a hazai gazdaságra. Uniós tagságunk első négy évében a hatás a későbbiekhez képest mérsékelt volt, ekkor 0,3-0,6%-kal növelte a GDP-t. 2007-ben az uniós támogatások segítségével sikerült elkerülnünk az enyhe recessziót. 2009-ben már 1,2%-kal emelték a források a GDP-t, majd egyre növekvő ütem mellett 2014-ben már 2,7%-kal, 2015-ben 2,4%-kal járultak hozzá a hazai gazdaság bővüléséhez. Az ezt követő években 1,3-1,9% között mozgott a mutató. A 2010-es, 2011-es és a 2013-as növekedés csak az uniós forrásoknak volt betudható. A többi évben a bővülés jelentős részét az uniós források tették ki, recesszióban pedig nagymértékben tompították a gazdasági visszaesést.
Összességében 2004 és 2023 közt az éves átlagos GDP növekedés 0,7% lett volna az EU-s támogatások nélkül, míg azokkal átlagosan 2,1% volt. Az éves átlagos GDP hatás tehát 1,4% volt, duplája az önerőből származó növekedésnek.
Forrás: GKI makromodellje (GDP EU-s támogatások nélkül) és KSH (GDP)
Az EU-s források nemcsak a gazdaság bővülésére, de a költségvetésre is pozitívan hatottak. Egyrészről az uniós források kiváltottak közvetlen állami kiadásokat, például a közvetlen agrártámogatásokat (földalapú támogatás), amelyeket az EU közvetlenül fizet ki a gazdálkodóknak a Közös Agrárpolitika (KAP) keretében, így ezeket nem a magyar költségvetésnek kellett állnia. Hasonlóképp, az uniós társfinanszírozású operatív programokon keresztül megvalósuló pedagógusbér-emelés is mérsékelte az oktatási szektor hazai bérkiadásait.
Másoldalról az EU részéről érkeztek közvetett, az államkasszán átfolyó támogatások, melyek mérsékelték az állami beruházások költségvetésre rótt terheit. Példa erre az infrastruktúra-fejlesztésre érkező pénzek (utak, autópályák, vasútvonalak stb.), valamint a közintézmények energetikai korszerűsítése. Hasonlóképp, az innovációs és kutatás-fejlesztési támogatások, amelyek a versenyképesség növelését szolgálták, nagyrészt uniós programok keretében kerültek kifizetésre. A munkaerőpiaci programok (átképzések, közfoglalkoztatási projektek, ifjúsági garancia program) szintén jelentős uniós társfinanszírozással működtek, ezáltal csökkentve a szociálpolitikai kiadások hazai finanszírozási igényét. Az oktatási és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése, például iskolák, óvodák, kórházak felújítása, szintén gyakran EU-s forrásból valósult meg.
A megvalósuló projektek az adóbevételek oldaláról is támogatták a költségvetést; 2010 és 2023 közt az EU-s nettó kifizetések kb. 40%-a jelent meg az államháztartás bevételi oldalán, ami a 15%-os önerőt (hazai költségvetési kiegészítő kiadásokat) leszámítva közel 30%-os kiadás arányos nettó bevételt jelent. Ez az éves költségvetések átlagosan 2,5%-a, vagyis ennyivel javították a költségvetési egyenleget.
Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy az uniós források gyakran korlátozott hatékonysággal kerültek felhasználásra és gyakori volt a túlárazás is. Ennek ellenére az európai uniós tagságunk gazdasági előnyei vitathatatlanok, a magyar gazdasági bővülés motorjaként szolgáltak az előző másfél- két évtizedben.
