A rovat kizárólagos támogatója

Normális esetben mindenki ügyfél lehet, ha akar, az őt érintő ügyekben. Az utóbbi években azonban világra jöttek olyan jogszabályok, amelyek kimondják, hogy ami eddig evidencia volt, az többé már nem az. Gyorsforgalmi utak építési engedélyezési eljárásában ugyanis ügyfél csak az —mondja ki a törvény— akinek ingatlanán az út keresztül halad, továbbá az ingatlan közvetlenül határos vele, esetleg a kapubejárója az útépítéssel közvetlenül érintett útszakaszhoz csatlakozik.

Ha egy éjszaka ballonkabátos, kalapjukat mélyen szemükbe húzó, hivatalos férfiak csengetnek be otthonunkba és nyoszolyánkból kirángatva felszólítás nélkül egy lefüggönyözött autóba tuszkolnak, majd ismeretlen helyre hurcolnak, biztosak lehetünk benne, hogy ez egy rossz álom. Polgári nevén: diktatúra.
Ugyanakkor, ha békeidőben felfüggesztik becsületes, törvénytisztelő, büntetlen előéletű állampolgárok alkotmányos jogait, sajnos ez a szikár valóság. Napjainkban, a Magyar Köztársaság területén tudniillik bármikor, bárkivel előfordulhat, hogy bár nincs hadiállapot, törvénnyel szentesítve felfüggesztik alapvető állampolgári jogait. Az ok: a közhasznúság, ami jelen esetben nem takar mást, mint az autópálya- vagy szakszerűbben gyorsforgalmiút-építést.

Normális esetben mindenki ügyfél lehet, ha akar, az őt érintő ügyekben. Az utóbbi években azonban világra jöttek olyan jogszabályok, amelyek kimondják, hogy ami eddig evidencia volt, az többé már nem az. Gyorsforgalmi utak építési engedélyezési eljárásában ugyanis ügyfél csak az —mondja ki a törvény— akinek ingatlanán az út keresztül halad, továbbá az ingatlan közvetlenül határos vele, esetleg a kapubejárója az útépítéssel közvetlenül érintett útszakaszhoz csatlakozik. Aki tehát ingatlana kisajátítása folytán pénzhez jut; azzal szóba állnak a hatóságok, aki viszont néhány méterrel odébb az összes káros hatást elszenvedi, mint Hamlet apjának szelleme, látszólagossá lényegül. Ráadásul ezek a jogfosztott honfitársaink még elmenekülni sem tudnak a katasztrófa helyszínéről, hiszen ki az az eszement, aki lakóingatlant óhajtana egy autópálya közvetlen közelében vásárolni. Szinte hallom a „hatásos” érvet: ez csak néhány embert érint. Nos mielőtt végleg leírnánk a mindenkori kisebbséget, jusson eszünkbe a klasszikus mondás: előbb-utóbb mindenki sorra kerül!

Az M0 Csömör és Árpádföld közötti szakaszával kapcsolatos perpatvar kapcsán ki kell emelni a hatóságok jelentős felelőségét. A híradásokból ugyanis éppen a legfontosabb nem derül ki. Az, hogy ez az út nem elkerülő, hanem úgynevezett feltáró jellegű lenne, amely nem elviszi, hanem oda vonzza a forgalmat. Már ugrásra készen állnak a beruházók a kereskedelemi, logisztikai központok építésében érintett cégek, hogy rátelepüljenek az út mindkét oldalára, a kertvárosi jellegű településrészek tőszomszédságába. A valódi elkerülő út a leánykori nevén Gödöllői átkötésnek nevezett, valójában az M0 tényleges funkcióját ellátó útvonal lenne, amely amúgy lakott területektől távol, a vitatott útszakasztól függetlenül is megépül.

Ugyanakkor már régóta nem csupán egy autópálya-szakasz megépítéséről van szó, sokkal inkább a 70 milliárd forintról. Az utóbbi idők jogalkotási gyakorlata egyértelmű tendenciát jelez. Az Európai Unió támogatási forrásainak minél „hatékonyabb” megszerzése érdekében fel kell gyorsítani az ezekkel kapcsolatos eljárásokat. Igazságügyi, államigazgatási berkekben közszájon forog, hogy a kormányzati politika miképpen igyekszik lebontani a különböző engedélyezési eljárások jogi és környezeti garanciáit. Vegyük például a szinte megjegyezhetetlen nevű Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításról és egyszerűsítéséről szóló minap elfogadott törvényt. A Legfelsőbb Bíróságnak és az alsóbb fokú bíróságoknak véleményezésre elküldött törvényjavaslattal szemben számtalan alkotmányossági kifogás fogalmazódott meg. Végül az utolsó ülésnapon mégis sikerült nagy sebbel-lobbal a parlamenti gépezeten áthajszolni.

Minden ellenkező hír dacára tavaly december óta gőzerővel folyik az Európai Bizottság M0-al kapcsolatos vizsgálata. Ennek lényege éppen az, hogy Magyarországon menyire tartják tiszteletben az állampolgári jogokat. Pontosabban a közösségi jogban lefektetett állampolgári részvétel jogi garanciái beépültek-e a hazai jogrendszerbe és azokat valóban betartják-e az egyik tagállamban. Az egyesületeknek a napokban küldött európai bizottsági levél szerint rövidesen tájékoztatást adnak arról, hogy a probléma rendezése érdekében milyen lépéseket látnak Brüsszelben szükségesnek. Eközben idehaza a közhasznúság zászlaja alatt tovább őrölnek az igazságszolgáltatás malmai. Az elsőfokú bíróságok a szóban forgó szakasszal kapcsolatban sorra utasítják el az egyesületek, az állampolgárok ügyféli, jogorvoslati jogainak elismerését, az építkezés elkezdésének felfüggesztését. Az uniós vizsgálat valószínűsíthetően arra is ki fog terjedni, hogy a magyar igazságszolgáltatás mennyire képes az uniós normáknak eleget tenni. A hazai bírák ugyanis a csatlakozás óta a közösség bírái is egyben

Pedig elég, ha felütjük az Alkotmányt, ott az élethez, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, az ezt biztosító tiszta környezethez fűződő elidegeníthetetlen jogokról elegendő muníciót találunk. Hogy a jogalkotók üres óráikban szokták-e az alaptörvényt böngészni, nem tudni. A törvényhozók biztosan nem, hiszen az autópálya törvény annak idején, 2003. végén szinte „csont nélkül” átment a parlamenten (mellesleg a Levegő Munkacsoport már bő másfél éve az Alkotmánybíróságnál támadta meg a törvényt). Az aktuális kormányok tagjainak sem ártana olykor elmélyedni a veretes sorok tanulmányozásában. Valakinek például illett volna az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter figyelmébe ajánlani a hatalmi ágak szétválasztásáról szóló alapelveket. Főleg mielőtt a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez fordul. A tudósítás szerint ugyanis arra kérte az LB elnökét; segítsen abban, hogy soronkívüliséget élvezzen az M0-s építést hátráltató per. Ezzel az —egyébként jogszerű— kéréssel egy füst alatt legalább érzékeltette, mi is lenne a kívánatos döntés.

A politika ingoványos útra tévedt. A harmadik Magyar Köztársaság letérni látszik a deklarált jogállami útról és „közérdekből” sutba dobja az alkotmányos állam minden jogi garanciáját. Hiszen csupán egy szavazás kérdése és számtalan érdekre kerülhet parlamenti pecsét.
A lendületesen szárnyaló törvénykezési gyakorlat mellett szinte érthetetlen, hogyhogy nem született még az Alkotmány módosítására vonatkozó olyan javaslat, amely az európai pénzek megszerzésének mindent felülíró igényét kívánja az alaptörvényben is rögzíteni. De félre a tréfával; nehogy valaki komolyan vegye! Továbbra is jó lesz tehát félni. Hiszen az alkotmányos jogokat manapság veszélyes ám hangoztatni. Hozzá kell szokni például, hogy a kereskedelmi csatorna tényfeltárónak álcázott riportere a többek jogaiért kiállni merészelő, megszeppent riportalanynak bármikor nekiszegezheti a vészjósló kérdést: mondták már önnek, hogy bátor ember?!

2006. február
Gellért Miklós elnök
SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás