A rovat kizárólagos támogatója

A tavaly tavaszi, tömegeket megmozgató tüntetésekkel szembesülve a szerb elnöknek le kellett mondania egy jelentős lítiumlelőhely kiaknázásáról. Az Európai Unió nyomására azonban Aleksandar Vučić újraindíthatja a Rio Tinto bányászati óriásvállalat projektjét, hiszen az Unió az elektromos autók tömeges fejlesztését tervezi… a szennyezés kihelyezésével.

A nyugat-szerbiai Loznica városának közelében a sátortetős, üres házak és a kihalt utakon kóborló állatok egy westernfilm jeleneteit idézik. Gornje Nedeljice falu lakóinak többsége már eladta ingatlanjait az angol-ausztrál Rio Tinto multinacionális vállalatnak. 2004-ben a bányászati óriáscég kutatói a Jadar folyó partjainál egy új ásványt fedeztek fel, amit gyorsan el is neveztek a „jadaritnak”. Kivételesen  nagy lítium- és bórtartalma azt sejteti, hogy kielégítheti az egyre növekvő igényeket ezekre az elektromotorok akkumulátoraihoz szükséges elemekre.

Június 8-án az Európai Parlament megszavazta, hogy 2035-től tiltsák be a belsőégésű motorral hajtott új személygépkocsik értékesítését. Az Európai Bizottság jövőtervezésért felelős alelnöke, a szlovák Maroš Šefčovič pedig azt a célt tűzte ki, hogy az EU 2025-re Kína után a világ második legnagyobb lítiumakkumulátor-gyártójává váljon. Ma azonban Európa szinte a teljes lítiumszükségletét importálja, és diverzifikálnia kell a beszerzéseit. Ezért könnyen érthető, hogy a brüsszeli Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás-és Kkv-politikai Főigazgatóság miért támogatja a Rio Tinto szerbiai beruházását.

kutatófúrás a szerbiai Jadar folyó völgyében tervezett lítiumbányánál.

A multinacionális vállalat – amelynek tőketulajdonosai az Egyesült Királyságból (42%), Ausztráliából (16%) és az Egyesült Államokból (18%) származnak –, mióta 2001-ben bejegyezték az első belgrádi leányvállalatát, az egyik legaktívabb a Balkánon. 2017-ben a Jadar-projekt megvalósításáról egyetértési megállapodást írt alá a szerb kormánnyal. A munkacsoportban, amely ezt előkészítette, részt vett a multinacionális vállalat és a kormány képviselői mellett Mike Shirat, az ausztrál nagykövetség másodtitkára és az amerikai-kenyai Stephen Ndegwa, a Világbank akkori szerbiai igazgatója is. Több, 2021-ben kiszivárgott dokumentumból kiderül, hogy a nyugati nagykövetségek részéről erős nyomás nehezedett a szerb kormányra az üzlet megvalósítása érdekében, és hogy a környezeti hatásvizsgálatok csupán formalitásnak számítottak.

Amerikai és német nyomásgyakorlás

2018 májusában a brit Alan Duncan, az Európáért és Amerikáért felelős akkori brit államtitkár tárgyalt a Rio Tinto több tisztviselőjével a Jadar-projektről. „A megbeszélés jó hangulatban zajlott, és a Rio Tinto képviselője a brit minisztert Szerbia uniós tagságának esélyeiről kérdezte, amit a Rio Tinto fontosnak tart a projekt szempontjából” – olvasható a találkozóról készült jegyzőkönyvben, amelyet a Balkan Investigative Reporting Network (BIRN) tett közzé. Több ellenzéki tisztségviselő is beszámolt arról, hogy Matthew Palmer, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja (2021-ig) nyomást gyakorolt rájuk, hogy a Rio Tinto ügyében „ne támadják a [szerb] kormányt”. Végül búcsúkörútja során az Aleksandar Vučić szerb elnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján Angela Merkel is rámutatott, hogy Németországot érdekli a szerbiai lítium: „Ha az egész világot érdekli, minket is érdekel. Nagy összegeket fektettünk be az autóiparba, többek között Szerbiában is, és mindannyian tudjuk, hogy a lítium milyen fontos a jövő mobilitása és az akkumulátorcellák szempontjából.” A Szerb Köztársaság Európai Uniós Képviseletének dokumentumából kiderül, hogy a Rio Tinto három nagy német autóipari vállalattal – a Daimlerrel, a Volkswagennel és a BMW-vel – vette fel a kapcsolatot.

Szerbia az elkövetkező 15 évben Európa legnagyobb lítiumforrásává válhat – mondta Marnie Finlayson, a Rio Tinto vezérigazgatója 2021 májusában, amikor aláírta az InoBat akkumulátorgyártóval közös szándéknyilatkozatot. De miért Szerbiára összpontosítunk, amikor olyan uniós országokban is jelentős lelőhelyeket fedeztek fel, mint Németország, a Cseh Köztársaság, és kisebb mértékben Spanyolország, Portugália, Ausztria, Franciaország és Finnország? Az Amerikai Földtani Intézet (USGS) legutóbbi jelentése szerint Szerbia a világ lítiumkészleteinek mindössze 1,3%-ával rendelkezik, míg Bolívia a 23,5%-ával, Argentína a 21%-ával és Németország a 3%-ával. A Bázel és Frankfurt közötti Rajna-völgyi lelőhelyeken a termálforrásokból történő lítiumkinyerés sokkal kevesebb szén-dioxidot termelne, mint a bányászat és feldolgozás Szerbiában. A berlini kormány környezetvédő tagjai azonban ellenzik az ottani kitermelést.

Azáltal, hogy a károkat kitolják Európa perifériájára, a szennyező termelés kiszervezése lehetővé teszi a multinacionális vállalatok számára a profit maximalizálását és ugyanakkor a központi államok számára a kockázatok minimalizálását. „A lítiumbányászat ügye messze túlmutat a környezetvédelmi napirenden – mutat rá Nebojša Katić szerb közgazdász, független londoni tanácsadó. – A környezeti hatások itt még világosabban mutatják a szerbiai posztszocialista fejlődési modell abszurditását. Ez Szerbia gyarmati státuszának újabb illusztrációja vagy szimbóluma.”

Több mint négyezer ember él a Jadar folyó környékén, ahol a jadarit bányászatát tervezik. Szerbiának ez a része gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik: 140 növény- és állatfaj él a szerb vagy európai törvények által védett területen, valamint 50 hivatalosan is besorolt kulturális és történelmi örökségi helyszín található itt. A Rio Tinto tagadja, hogy a bányászatnak bármilyen negatív hatása lenne. A vállalat által a belgrádi Biológia Karon megrendelt és nyilvánosságra nem hozott tanulmány szerint azonban „több mint 45 hektár őserdő, 37 hektár természetes erdő, 3 hektár rét és 703 hektár mezőgazdasági terület kerülne veszélybe” – mondta Vladimir Stevanović egyetemi tanár, a Szerb Tudományos Akadémia tagja.

„Kísérleti nyulak vagyunk – közli Marijana Trbović Petković, a loznicai gimnázium tanára, a Ne Damo Jadar (Nem adjuk a Jadart) helyi mozgalom tagja. – Nem hiszünk az állami ellenőröknek, mert a legtöbbjük még a helyszínen sem járt. A mezőgazdasági területeket már a korábbi, még csak előzetes fúrások is tönkretették. A folyóban mérgező anyagok találhatók. Ez itt egy zárt ökoszisztéma; a föld és a víz mérgezése az egész táplálékláncot elszennyezi.”

A lítium kitermelése, valamint elválasztása a bórtól több mérgező környezeti hatást okoz, mint a sós vízből történő kitermelés, ami az Andok sóstavaiban vagy a Rajna medencéjében alkalmazott gyakorlat. A bányászat sok vizet és energiát igényel (ami üvegházhatású gázok kibocsátását eredményezi), és komoly szennyezést okozhat. A kitermelés és a szivattyúzás során a feltárások és a mélyben lévő lelőhelyek kémiai egyensúlyát hirtelen oxidáló körülmények zavarják meg, ami savas bányavizet okoz. Ez komoly veszélyt jelent: több tonna káros fémvegyület (réz, ólom, nikkel, cink vagy arzén) kerül a vízrendszerbe.

A Drina folyó völgye Bosznia-Hercegovina és Szerbia határvidéken

Figyelembe véve a mezőgazdasági földek, az állatállomány és a termények jelenlegi értékét és a jövőbeli potenciálját, a lítium- és bórbányászat haszna több szakértő szerint sokkal kisebb, mint a várható károk. Nem hivatalos előrejelzések szerint a Rio Tinto a működés első tíz évében mintegy 4 milliárd euró nyereséget termelne, míg a bányászati engedélyek 300 millió eurót hoznának a szerb államnak. A projekt ellenzői pedig azt hangsúlyozzák, hogy a régió mezőgazdasági termeléséből származó bevételek minimális állami beruházás mellett is – jelenleg az állam nem költ a területre – elérhetnék az évi 80 millió eurót. Még ha figyelmen kívül is hagyjuk a projekttel együtt járó lehetséges környezeti károkat, a lakosság gazdasági érdekeinek védelme továbbra is fontos szempont kell maradjon.

A berlini fal leomlása óta a legtöbb közép- és kelet-európai államhoz hasonlóan Szerbia is elvesztette az ellenőrzést saját gazdasági fejlődése felett, mivel függővé vált a nyugati befektetésektől. Ilyen körülmények között minden külső forrás eleve üdvözlendő, függetlenül azok hosszú távú hatásaitól. A Rio Tinto elleni mozgósítás is csak akkor kezdődött el, amikor előtérbe került a korrupció gyanúja. A lakosságot nem is annyira a pénzek eredete, mint inkább azok rendeltetése háborította fel, amikor oknyomozó újságírók felfedezték, hogy a multinacionális vállalat alvállalkozóként a szerb bányaügyi miniszter nagybátyjának tulajdonában lévő vállalatnak adott megbízást. „Ha egy kicsit cinikusak akarunk lenni, azt mondhatnánk, hogy azok a projektek, amelyek az ország számára károsak lehetnek, valójában nagyon is előnyösek lehetnek a helyi döntéshozók és családjaik számára – mutat rá Nebojša Katić. – Ez nemcsak a politikai hatalmat érinti, hanem minden olyan szakértőt is, aki részt vesz a döntéshozatali folyamatban, és akinek a közérdeket kellene védenie, de csak a saját érdekeit védi.” (Milyen ismerős napi gyakorlat ez Orbán Magyarországán – a szerk.)


Egy fiatal, a környezetvédelem iránt elkötelezett filmes csapat Climate Chronicles című sorozatának nyitódarabja a Telexen debütált. A Kihasználva című dokumentumfilm Szerbiába visz minket, ahol egy vidéki térség lakosai némileg eszköztelenül próbálják megakadályozni, hogy egy lítiumbányát nyissanak a közelükben.

 


Amikor a gazdák nem voltak hajlandóak a tulajdonukat eladni a Rio Tintónak, a kormányon lévő Szerb Haladó Párt (SNS) úgy gondolta, hogy kikényszerítheti és felgyorsíthatja a döntést, ha a Jadar-projektet nemzeti érdeknek nyilvánítja. Törvényjavaslatot terjesztett elő a kisajátítási eljárásra: nemzeti érdek esetén a határidő ötnapos lett volna. Ez a posztszocialista Szerbiában a társadalom és a zöld csoportok példátlan mozgósításához vezetett (hidakat és utakat zártak le), és tíz év óta először megingatta a kormányt. Olyannyira, hogy Vučić elnöknek nyilvánosan meg kellett ígérnie a kisajátításokról szóló törvény visszavonását, valamint egy új törvény elfogadását a hatástanulmányok készítéséről, és ráadásul meg kellett szüntetnie az együttműködést a Rio Tintóval. „A tüntetések megmutatták, hogyan működik a hatalom: csak a nyomásgyakorlás, főleg, ha zavarja a tőkemozgásokat, volt képes reakciót kiváltani, valamint az, hogy sikerült az ökológiai csoportokon túl is megszervezni a lakossági ellenállást” – hangsúlyozza a környezetvédők egyik vezető személyisége, Iva Marković.

A megmozdulás azt is bebizonyította, hogy Szerbia végre ki tudott törni abból az ördögi körből, amely a háború után alakult ki és megosztotta a lakosságot a nacionalisták és a liberálisok közötti ellentéttel. Ez eddig a munkásosztály elszegényedésére, az ipar leépítésére és a természeti erőforrások tönkretételére vezetett, valamint arra, hogy a jól képzett szakemberek tömegesen vándorolnak ki a nyugati országokba. A koszovói kérdéssel ellentétben az ökológiai téma lehetővé teszi emancipációs problémák felvetését, mivel a társadalmi prioritások felé tereli a nyilvános vitát. Amikor tiszta vízről, termőföldről, mindenkit megillető nemzeti erőforrások igazságos megosztásáról beszélünk, újra megjelennek az osztályérdekek. Emiatt, bár megtartotta relatív parlamenti többségét, az SNS a 2022. áprilisi parlamenti választásokon visszaesett, ugyanakkor létrejött a baloldal és a zöldek koalíciója, a „Nekünk kellene” nevű összefogás. Egy baloldali szövetségnek 1990 óta először lesz képviselője a Nemzetgyűlésben és a belgrádi Városi Tanácsban, ahol a szavazatok 11%-át kapta.

A Rio Tintóhoz kapcsolódó vállalatok több tisztviselője szerint azonban a Jadar-projekt még messze nem ért véget. „A két fél találkozni fog, és megpróbál kölcsönösen előnyös megállapodást kötni” – mondta egy tárgyalópartner, aki egy, a Bányászati Minisztériummal együttműködő vállalatnál dolgozik. Hasonlóan nyilatkoznak a multinacionális vállalat képviselői is: „Nagyon reméljük, hogy most, hogy vége a választásoknak, minden lehetőséget meg tudunk vitatni a szerb kormánnyal” – mondta Simon Thompson, a Rio Tinto elnöke a vállalat éves közgyűlésén Ausztráliában. „Természetesen nem mondtunk le a Jadarról, mert őszintén szólva ez egy tökéletes projekt” – tette hozzá Jakob Stausholm vezérigazgató. „Bújkálnak, és nem hiszem, hogy elmennek” – véli Trbović Petković asszony, aki jól ismeri a konkrét helyzetet. A helyi szervezetek nem hiszik el a politikusok televíziós ígéreteit, és továbbra is résen vannak.

Szerb aktivisták 2021 decemberi tiltakozása a Rio Tinto lítiumbánya ellen kép: AP

„Az ukrajnai háború következtében, a projekt kevésbé van most szem előtt – mondja Aleksandar Jovanović Ćuta, a Baloldaliak és a Zöldek Szövetségének listavezetője. – A polgároknak azonban most már képviselőik vannak a Nemzetgyűlésben (Parlamentben), és mi közvetlenül az utcáról jövünk. A Nemzetgyűlés meg kell hallgassa a Gornje Nedeljice-i emberek tanúskodását. Célunk, hogy a bór- és lítiumbányászat illegális legyen Szerbia-szerte. Ha a kormány »baráti európai nyomásra« megpróbálja újjáéleszteni a Jadar-projektet, ellenállásba fog ütközni.”

Szerzők: 

Saša Dragojlo politológus és oknyomozó újságíró a Balkan Investigative Reporting Network
Ivica Mladenović pedig szociológus és politológus, a Le Monde diplomatique szerbiai kiadásának szerkesztője

Fordította: Morva Judit

Nyitókép: A szerbiai Jadar folyó völgyében tervez lítiumbányát nyitni a Rio Tinto – kutatófúrás.

Kapcsolódó anyagok:

Climate Chronicles1: Kihasználva

Befékezheti a világ elektromos autóit a szerbiai népszavazás

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek