A lápvidékek és puszták kritikus fontosságú megállóhelyei az Európát átszelő madaraknak. Az észak-afrikai sivatagoktól Észak-Európa mérsékelt égövéig a vonuló madarak pihenés, táplálék és költőhely szempontjából az ősi pusztákra támaszkodnak. A magasra emelkedő hőmérséklet és a hosszan tartó hőhullámok azonban visszafordíthatatlan károkat okoznak ezekben a kényes ökoszisztémákban és a tőlük függő madarakban.
A BirdLife International és az Európai Bizottság szerint az erdei pityerhez hasonló fajok különösen érintettek, amelyek a szubszaharai Afrikából induló hosszú vándorlásaik után a megérkezéskor tapasztalt szuboptimális körülmények miatt küzdenek a túlélésért – írja az Euronews.
Idén 15%-kal kevesebb madár használja megállóhelyként az európai pusztákat.
A jelenlegi európai hőhullám az egyik leghosszabb és legintenzívebb, amit valaha feljegyeztek. A hőmérséklet több mint két hónapja folyamatosan meghaladja a történelmi átlagot, egyes területeken pedig soha nem látott magasságokat mértek. Ez az elhúzódó hőség jelentős ökológiai stresszhez vezetett, különösen a lápvidékeken, amelyek kritikus megállóhelyet és költőhelyet jelentenek a vonuló madarak számára.
Mik azok a lápvidékek, és miért fontosak a vadon élő állatok számára?
A lápvidékek az egyesült királyságbeli Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) jótékonysági szervezete szerint az alacsonyan növő növényekből álló nyílt területek, amelyeket az emberek a bronzkorban hoztak létre.
Németországban, Hollandiában, Dániában, Spanyolországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban található puszták, amelyeket a homokos, savanyú talajon növő pázsitfűfélék és fűfélék jellemeznek.
Az elmúlt évtizedben a lápvidékek Európa-szerte jelentős pusztulással szembesültek. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint 2000 és 2018 között a puszták és cserjések kiterjedése 1,2%-kal csökkent, elsősorban az erdősítés, a tüzek és a városi terjeszkedés miatt, amit a globális felmelegedés is súlyosbított.
Spanyolország északnyugati részén 2003 és 2011 között több mint 7000 hektárnyi száraz puszta veszett el, ami 20,3%-os csökkenést jelent az MDPI szerint.
A Brexit után nehezebb vigyázni a brit pusztákra
Neil Lister hangsúlyozta a közös természetvédelmi erőfeszítések fontosságát: „Nincs értelme egyedül dolgozni, ha máshol nem tesznek semmit a puszták védelme érdekében. Folyamatosan tartanunk kell a kapcsolatot az európai puszták karbantartóival. Továbbra is együtt kell dolgoznunk. A madarak is európaiak.” A Brexit előtt Neil Lister társvezetője volt egy, az EU által finanszírozott, a határokon átnyúló természetvédelemre összpontosító európai partnerségnek.
Kiemelte a kommunikációs csatornák és a következetes természetvédelmi gyakorlat fenntartásának fontosságát, függetlenül attól, hogy mi történik a politikában. „Megnyugtató tudni, hogy a kapcsolat megmarad, a kommunikációs csatornák továbbra is nyitva állnak, és ez az együttműködő munkamódszer nem veszett el teljesen” – mondja Lister.
Az ökoszisztémák védelme nemcsak a biológiai sokféleség megőrzése, hanem az életet fenntartó ökológiai egyensúly fenntartása szempontjából is létfontosságú. Mivel az éghajlatváltozás továbbra is hatással van ezekre a régiókra, e kritikus pihenőterületek és az általuk támogatott biológiai sokféleség megőrzése továbbra is a természetvédők egyik legfontosabb feladata marad Európa-szerte.
Mely európai vidékek érintettek még?
A dániai Jütland-félszigeten a lápok számos madárfaj számára létfontosságú megállóhelyként és költőhelyként szolgálnak.
A holland puszták hasonló nyomással szembesülnek, mivel a megnövekedett hőmérséklet a növényfajok összetételének megváltozásához és a rovarpopulációk – a vonuló madarak alapvető táplálékforrásai – csökkenéséhez vezet.
A francia puszták szintén veszélyben vannak, és hasonló nyomásnak vannak kitéve az emelkedő hőmérséklet és az élőhelyek degradációja miatt, ami hatással van a helyi és a vándormadárfajokra – olvasható a Research and Innovation közleményében.
A lápvidékek létfontosságú szén-dioxid-elnyelők
Nemcsak a madarak szenvednek a puszták károsodásától. A lápvidékek kritikus szén-dioxid-nyelők is, amelyek a szén-dioxid elnyelésével és tárolásával hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez.
A biológiai sokféleség széles skáláját tartják fenn, beleértve a ritka és veszélyeztetett fajokat is. A Heart of England Forest szerint a lápvidékek sűrű gyökérrendszere megakadályozza a talajeróziót, fenntartja a vízminőséget, és szabályozza a víz áramlását, csökkentve az áradások kockázatát heves esőzések idején, és fenntartva a vízellátást a szárazság idején.
Nyitókép: Depositphotos