Környezeti és társadalmi jelentőségük ellenére Európában a tőzeglápok továbbra is leromlott állapotban vannak. Kontinensünk tőzeglápjainak 50%-át lecsapolták, ilyen állapotukban pedig jelentős mértékben bocsátanak ki üvegházhatású gázokat. Cikkünk a Building the European Peatlands Initiative (Európai Tőzegláp Kezdeményezés megalapozása), a European Climate Initiative egyik projektjén keresztül tárja fel e létfontosságú ökoszisztémák védelmére és helyreállítására tett erőfeszítéseket.
Globálisan tekintve a tőzeglápok a talajban rejlő szénkészletek egyharmadát raktározzák. Bolygónk mindössze 3-4%-át borítják, mégis kétszer annyi szenet kötnek meg, mint a Föld erdői együttvéve. A tőzeglápok éghajlatváltozásra gyakorolt mérséklő hatása csak egy a számos kedvező ismérvei közül. Az állandó vízborítottság és az oxigénhiányos állapot következtében az elhalt növények nem bomlanak le teljesen, ezáltal szerves anyagban gazdag tőzegréteg keletkezik, sajátos élővilágnak adva otthont. De szerepük van a víz körforgásában és az árvízvédelemben is.
Európában a tőzeglápok 59 millió hektárnyi területének csaknem fele leromlott állapotban van. Ezzel a kontinens a második a tőzeglápok lecsapolásából eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátásoknak, amely évente mintegy 600 millió tonna CO2-egyenérték. Csak töredékük menekült meg a több mint ezer évre visszanyúló, lecsapoláson alapuló hasznosítás (mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, a tőzegkitermelésre irányuló bányászat) és az emberi infrastruktúra terjeszkedése által okozott feldarabolódás elől.
E kritikus helyzet indította el annak az európai hálózatnak a megalakulását, amely a tőzeglápokkal kapcsolatos döntéshozatalt és kutatást segíti elő. Glasgowban, a COP26-os klímacsúcson (2021) számos európai ország és érdekelt fél támogatta az Európai Tőzegláp Kezdeményezés (European Peatlands Initiative) létrehozására tett javaslatot, az ír kormány és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának vezetésével.
Ennek első lépéseként a 2022 novemberében indult „Building the European Peatlands Initiative: a strong alliance for peatland climate protection in Europe” című projekthez a Eurosite – the European Land Conservation Network és a Glasgow-ban már komoly szerepet vállaló Michael Succow Foundation mellé csatlakozott a European Landowners’ Organisation és a CEEweb a Biológiai Sokféleségért. A nemzetközi együttműködés szereplői az Európai Tőzegláp Kezdeményezés létrejöttéhez szükséges intézményi struktúra felállítását adatgyűjtéssel, országos szakpolitikák elemzésével és azokra tett javaslatokkal kívánja előmozdítani. A projekt végéhez közeledve a szövetségeseket kérdeztük.
Intézményi alapok és hálózatépítés
Egy kizárólag a tőzeglápokkal foglalkozó európai testület felállítása és az irányításához szükséges struktúra kialakítása bonyolult feladat, nem utolsósorban amiatt is, hogy kormányzati és nem kormányzati szereplőket egyaránt szeretnének bevonni.
A Globális Tőzegláp Kezdeményezés (Global Peatlands Initiative) példaként szolgálhat az európai Kezdeményezés szorgalmazóinak. ” Az Európai Tőzegláp Kezdeményezésnek van létjogosultsága. A nemzetek közötti tudásmegosztásra komoly igény mutatkozik. Az intézményi keretekbe való beágyazás, a megfelelő irányítási struktúra kialakítása jelenti a kihívást” – mutat rá Harm Schoten, a Eurosite igazgatója.
A COP26-on tett javaslatot számos műhelytalálkozó követte. 2024 májusában Bonnban tizenhárom európai állam képviselője gyűlt össze, ahol kutatókkal, környezetvédelmi szakemberekkel és gazdálkodókkal vitatták meg a meglévő vagy tervezett tőzegláp-stratégiákat és az európai tőzeglápokkal kapcsolatos aktuális teendőket. Magyarországon is tartottak nemzetközi műhelytalálkozókat Tatán, illetve Budapesten (a ford.). Egy biztos: a Kezdeményezés létrejöttéhez és hatáskörének biztosításához politikai támogatás is kell. „A következő időszakban az lesz a döntő, hogy milyen konkrét lépések születnek a bonni találkozó eredményeként, és mely kormányok csatlakoznak a nemzetközi együttműködéshez” – fogalmazott Schoten.
Tőzegláptérképek és adatok
A tőzeglápok feltérképezésének tekintetében is egyre jobban állunk. „Az első és eddigi legpontosabb átfogó európai tőzegláptérképet 2017-ben publikálták, amelyet új, főként Közép-és Kelet Európára vonatkozó térinformatikai adatokkal frissítünk.” – árulta el Moritz Kaiser, a Michael Succow Foundation tőzegláp- és klímaszakértője. Akadnak még bizonytalanságok. Az uniós tagállamok által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságához benyújtott nemzeti jelentések (National Inventory Submissions) elemzései azt mutatták, hogy a szerves talajokra vonatkozó és az azokból származó üvegházgáz kibocsátási adatok hiányosak, ennélfogva többnyire alulbecsültek. Hamarosan azonban nemcsak az európai tőzeglápokat, hanem azok mezőgazdasági hasznosítását bemutató térképeket is közzétesznek.
Szakpolitika és „paludikultúra”
Közép-és Kelet Európa számottevő tőzegláppal büszkélkedhet, jóllehet az adatok hozzáférhetőségén és a tudatosságon még van mit javítani. A CEEweb egyesület nemrég tette közzé hat közép- és kelet európai ország tőzeglápokkal kapcsolatos szakpolitikáiról szóló tanulmányát. A tanulmány rámutat, hogy a régióban a tőzeglápokra vonatkozó előírásokat döntően a tágabb környezet- és természetvédelmi stratégiákba építve találjuk meg, de egyre több kormány léptet életbe kifejezetten a tőzeglápok kezelésére vonatkozó nemzeti stratégiát vagy akciótervet – mint például Németország és Észtország. „A vizsgált országokban az uniós támogatásból származik a tőzeglápok legfőbb finanszírozási forrása, ugyanakkor Németország és Észtország kimagasló összegeket különít el ezeknek az élőhelyeknek a helyreállítására nemzeti forrásokból is” – említi Óhegyi Eliza, a CEEweb a Biológiai Sokféleségért projektkoordinátora.
Ez azonban még nem jelenti azt, hogy egy nemzeti tőzegláp-stratégia egyenes út az állami finanszírozáshoz is. A magánszektor bevonására is láthatunk már követendő példákat, mint a kibocsátáscsökkentést elősegítő karbonkredit-programok. Ilyen például a tőzeglápok helyreállítására specializálódott MoorFutures Németországban. A CO2 tanúsítványok azonban még nem terjedtek el kellőképpen a földtulajdonosok és a gazdálkodók körében, sőt, néhol még helyi ellenállásba is ütköznek.
A paludikultúra kifejezés nálunk még egyelőre nem bevett fogalom, amely az angol „paludiculture” magyar megfelelője (a ford.). Definíció szerint az olyan korábban lecsapolt tőzegláptalajokon való gazdálkodást jelenti, amelyekre visszaengedték a vizet. Elterjedése sorsdöntő lehet a közeljövőben, hiszen a tőzeg megőrzésével minimalizálja a talaj CO2-kibocsátását. Moritz Kaiser, a Michael Succow Foundation szakértője bizakodó a gazdálkodási forma kilátásait illetően: „A vizes élőhelyeken termeszthető növények, mint például a nád vagy a gyékény, fenntartható anyagokat kínálhat az építő-, a bioüzemanyag-ipar és más gazdasági ágazatok számára. Ahhoz pedig, hogy a paludikultúra vonzó legyen a gazdálkodók számára, pénzügyi támogatásokra, például az ökoszisztéma-szolgáltatások ellentételezésére van szükség”.
Tudatosság és közvélemény
A nyilvánosság és az érintett földtulajdonosok tájékoztatását a European Landowners’ Organisation vállalta: gyakorlatias tanácsokkal és esettanulmányokkal szolgálnak többféle ágazati útmutatóban a tőzeglápok helyreállításával és védelmével kapcsolatban. A magántulajdonban lévő földterületeken található tőzeglápok helyreállításáról, valamint a gazdálkodás tőzeglápos talajokon ismertető füzetek már olvashatók.
A fiatalabb generációkat a közösségi médiában bombázzák. „A #peatland, #PeatlandMatters hashtagek segítségével az X-en, a Facebookon, az Instagramon és a LinkedIn-en már most változatos tartalom böngészhető a témában” – jelenti Leonor César das Neves, a European Landowners’ Organisation biológiai sokféleséggel foglalkozó szakpolitikusa, majd hozzáteszi: „A tőzeglápok még mindig viszonylag ismeretlenek a szélesebb nyilvánosság számára, ám az ilyen jellegű kezdeményezésekkel ráirányíthatjuk a figyelmet ezekre a fontos élőhelyekre„.
Mit hozhat a jövő?
Az olyan tőzeglápok, amelyekre visszaengedték a vizet (’rewetted peatlands’) meghatározó szerepet töltenek be a 2030-as klímacélok és a 2050-re kitűzött nettó nulla kibocsátás elérésében. Nem hunyhatunk tehát szemet a tőzeglápok felett, azok az éghajlati- és környezetpolitikai diskurzus részei kell, hogy maradjanak. Jan Peters, a Michael Succow Foundation ügyvezető igazgatója szerint „Több mint ígéretes, hogy ma is egy jól működő, egész Európára kiterjedő eszmecsere zajlik a tőzeglápokról a tudomány és a civil társadalom között”. Ez a lendület az intézményi alapok lefektetése, a térinformatikai adatok frissítése és a figyelemfelkeltő kampányok folytatása révén maradhat meg. Ám a tőzeglápok kezelésére vonatkozó európai és nemzeti jogszabályok és szakpolitikák hatékony végrehajtása érdekében a kormányoktól is fokozott elkötelezettségre lesz szükség. Mindent egybevetve, a projekt partnerei tíz éven belül egy jól működő irányítási struktúrákkal és állandó titkársággal rendelkező Európai Tőzegláp Kezdeményezést szeretnének látni.
Szerző: Martin Vallejo (korábban GIZ / EUKI) Berlinben élő spanyol-német politológus. Kutatási területei ember és természet kölcsönhatásai az antropocén korban és a globális dél transznacionális politikája. A Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében és a Berlini Szabadegyetem nemzetközi környezetpolitika szakon szerzett mesterdiplomát. Az eredeti cikk itt
Fordította: Óhegyi Eliza CEEweb
Nyitókép: A dunakeszi tőzegláp 2009. októberében (Fotó: Kriska György)
