A rovat kizárólagos támogatója

Úgy tűnik, árcédulát kell rakni a természetre ahhoz, hogy ne pusztítsuk el. Miközben az emberiség létszáma épp átlépte a nyolcmilliárdos határt, drámai mértékben zuhan a biodiverzitás, azaz a Föld biológiai sokfélesége az emberi tevékenység miatt. Mindez szorosan összefügg a gazdaság és civilizáció eddigi fejlődésével.

A vállalatok, a gazdasági fejlődés úgy haszonélvezői a biodiverzitás adta számtalan lehetőségnek, hogy közben aktívan hozzájárulnak annak csökkenéséhez többek között az erdőirtásokon, a mezőgazdasági, élelmiszeripari, építőipari tevékenységeken keresztül. Miközben a biodiverzitás elengedhetetlenül fontos a bolygó ökoszisztémájának egészséges működéséhez és végső soron az emberiség túléléséhez, a Földön rajtunk kívül élő mintegy kétmillió faj felét a kihalás veszélyezteti. Az ember a bolygó felszínének háromnegyedét már radikálisan megváltoztatta. A biológiai sokszínűség és változatosság szorosan összefügg a bolygó klímájával. Törékeny egyensúly jellemzi az ökoszisztémát, ami bonyolultsága miatt egyáltalán nem biztos, hogy emberi munkával visszaállítható lenne, ha megbillenne.

Bár eddig talán háttérbe szorult, sok jel mutat arra, hogy a biodiverzitás megőrzése lesz a mindenkit érdeklő fő téma, ha a következő időszakban a fenntarthatóság – és a vele szorosan összefüggő éghajlatváltozás – kerül szóba.

Éppen az idei katari futball-világbajnoksággal egyszerre zajlik majd decemberben Montrealban a biológiai sokféleség globális védelmére összehívott ENSZ-konferenciasorozat, a COP15* újabb találkozója. A 2015-ös Párizsi klímamegállapodás szellemiségét folytatva az összes mostani résztvevő ország által támogatott, jogi kötelezettségeket is tartalmazó globális biodiverzitási keretrendszert szeretnének elfogadni.
Kiemelt cél a földfelszín 30 százalékának érintetlen állapotában történő megőrzése, a növényvédőszerek használatának jelentős, legalább kétharmaddal való csökkentése, a műanyaghulladék felszámolása, és az is, hogy a gazdasági szereplők ezentúl biodiverzitási jelentést és keretrendszert is készítsenek működésük környezeti hatásairól és azok csökkentéséről.

Aminek nincs ára, annak nincs értéke

A társadalmi, gazdasági rendszer szereplői nemcsak erőforrásként használják a Föld készleteit, de működésük közvetetten is visszahat azokra. A pazarló felhasználás és az emberi élet járulékos negatív hatásai felbecsülhetetlen károkat okoznak a környezetben. Szó szerint felbecsülhetetlen, mivel pénzben nagyon nehéz kifejezni azt az értéket, amit nem pénzben mérünk. Talán, ha pénzben ki lehetne fejezni a gazdasági folyamatok környezetromboló hatásait, a sok nulla már felhívná a figyelmet a kockázatokra és a gazdasági szektor működésének környezetkárosító hatásaira.

Tiszta ivóvíz és levegő, érintetlen természet. Ha van, akkor természetesnek és ingyenesnek vesszük. És ha fogyóban/romlóban van? Mennyit fizetünk/fizetnénk érte? Pénzesíthetőek-e az ökoszisztéma szolgáltatások? Mi az a posztnormál, és civil tudomány? Podcastunkban aki válaszol: Dr. Kelemen Eszter, ökológiai közgazdász, MTA Bolyai ösztöndíjas kutató, a Szent István Egyetem, a Corvinus Egyetem, és az ELTE volt oktatója, a Környezeti Társadalomkutatók Csoportjának (ESSRG) vezető kutatója, az ENSZ hátterű IPBES szakértője. Szerkesztő: Sarkadi Péter.

Nem csak brit tudósok mutatták ki

A végtelen komplexitás miatt a természet valódi értékét megmérni lehetetlen, de közelítő becslést lehet, vagyis inkább kellene adni az alapján, hogy mennyibe kerül a gazdaságnak és ezen keresztül az emberiségnek a pazarló erőforrás-felhasználás – így végül is egy-egy faj kihalása vagy magának az ökoszisztémának a felbomlása.

Sokan Einsteinnek tulajdonították a mondást, amely szerint, ha eltűnnének a méhek, két éven belül eltűnne az emberiség is, de mint tudjuk, ez csak egy a sok mém közül. Sajnos azonban a valóság nem sokkal szebb.

A beporzó rovarok eltűnése az ökoszisztémából a mezőgazdasági termelés 75 százalékos visszaesésével járna, és bár a visszaesés különböző technológiákkal néhány éven belül mérsékelhető lenne, ez is katasztrofális globális feszültségekkel járna.

Egyre több közgazdász is szorgalmazza a természet által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások beárazását. Jelenleg a természeti erőforrásoknak és folyamatoknak nincs igazi gazdájuk, felelősük, képviselőjük a gazdasági és politikai döntéshozatali folyamatok során. Edward Barbier, a coloradói állami egyetem közgazdásza szerint, ha ezeket az ökoszisztéma-szolgáltatásokat beáraznánk, az nagyban segítené a befektetőket és a gazdasági szereplőket a környezeti és pénzügyi költségek és kockázatok jobb, pontosabb felmérésében és kezelésében. Partha Dasgupta, a Cambridge-i Egyetem közgazdásza szerint az államoknak leltárt kellene vezetniük a területükön fellelhető természeti erőforrásokról, azaz a természeti tőkéjükről. Ennek a természeti tőkének a tőkeköltségét is figyelembe kellene venni a befektetési projektek és a gazdasági programok tervezésekor, illetve a megtérülési számításokban.

Folytatás: Nem a világvége, csak egy életmód vége

 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek