A világon közel kétmilliárd ember használ ivóvízként ürülékkel szennyezett vizet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) napokban nyilvánosságra hozott éves jelentése szerint. Az ilyen víz használata ivóvízként különböző fertőzések, például kolera, vérhas, tífusz vagy gyermekbénulás veszélyével jár.
Maria Neira, a WHO közegészségügyi igazgatója a genfi sajtótájékoztatóján azt is elmondta, hogy a szennyezett ivóvíz miatt évente több mint 500 ezer ember hal meg.
Az ENSZ tagországai 2015-ben kitűztek maguk elé 17 olyan tartós fejlesztési célt, amelyet 2030-ig el kellene érni. Ezek egyike az ivóvízforrások tartós biztosítása minden embernek. Ehhez viszont megfelelő mennyiségű pénzügyi források kellenek, amelyeket részben még fel kell kutatni – például új adókat kell kivetni –, illetve nem ártana ezeket hatékonyan felhasználni.
A világ országai az utóbbi három évben átlagosan 4,9 százalékkal növelték a vízgazdálkodásra és -tisztításra fordított összegeket, de az országok 80 százaléka jelezte, hogy e költségvetési ráfordítások még mindig kevesek az ENSZ céljainak eléréséhez.
A Világbank szerint a ráfordításokat a jelenlegiek háromszorosára, évi 107 milliárd euróra (33 ezer milliárd forintra) kellene növelni. (MTI)
Már a kék arany korszakában élünk
Az ivóvíz a 21. század olaja, a nyersanyag, amiért már ma háborúk folynak. Évente 5-8 millió ember hal meg és körülbelül 250 millió ember kap súlyos betegséget szennyezett, fertőzött víz fogyasztása vagy használata miatt. Míg a 20. század elején körülbelül 25 ezer köbméter víz jutott egy főre, mára ez kevesebb, mint negyedére, hatezer köbméterre csökkent a népességnövekedés következtében. 2025-re pedig az emberiség ötöde, több mint másfél milliárd ember él majd olyan területen, ami vízhiánnyal küszködik.
Az ivóvíz jelentette kihívással még mindig nem vagyunk tisztában: azokon a területeken, ahol a vízhez könnyen hozzá lehet férni, ott az ember mértéktelenül használja, miközben még szennyezi is azt. Míg Európában átlagosan 250 liter tiszta vizet használ el egy fő egyetlen nap alatt, Amerikában ennek a kétszerese, Afrikában pedig több órát gyalogol az ott élők legalább negyede, hogy vízhez érjen, a víz minőségéről mit sem sejtve.
Kapcsolódó anyagok:
