A rovat kizárólagos támogatója

A hering a középkor óta meghatározó halfaj Európa életében, még történelemformáló szerepe is volt. Pl. a Hanza-városok számára a sózott hering, a só, a hordók kereskedelme alapvető fontosságú volt, egy 12. századi feljegyzés szerint pedig a hering biztosította a dánok gazdagságát.

A hering nagy mennyiségben előforduló hal, amelynek halászata, kereskedelme sok évszázada, de inkább még régebb óta meghatározó Európa életében. Egykori heringcsontok vizsgálatából tudjuk, hogy nagy távolságokon kereskedtek vele, és e kereskedelemnek köszönhetően erősödtek meg olyan városok, mint többek közt Amszterdam vagy Koppenhága.
Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben a heringek balti-tengeri múltját vizsgálta meg, genetikai nyomok segítségével, az eredményeket pedig a PNAS  folyóiratban közölték. A kutatók időszámításunk szerint 750-1600 közti régészeti lelőhelyeken talált heringcsontokat, valamint számos jelenkorit vizsgáltak meg, s a genetikai adatokat régészeti adatokkal vetették egybe. A Göteborgi Egyetem ismertette a kutatást.

Az eredmények igen meglepőek voltak: már időszámításunk szerint 800-ban kereskedtek heringgel, 400 évvel előbb, mint azt az eddigi (történelmi) adatok alapján tudtuk. A mai Lengyelország területén állt vikingkori tengeri kereskedelmi központban, Trusoban (mai nevén Janów Pomorski) talált heringcsontok arról árulkodtak, hogy nem a helyi körülményekhez, hanem annál magasabb sótartalmú tengervízhez alkalmazkodtak az itt fogyasztott halak, ez alapján a Kattegat (ez egy tengerszoros Dánia és Svédország közt) területéről érkezhettek a heringek. A kattegati hering nem kedveli a Kelet-Balti-tenger alacsonyabb sótartalmú vizeit, képtelen alkalmazkodni hozzá, így ennyire keleten sosem találták meg, és nem is halászták.

A hering meglehetősen zsíros hal, és csak speciális sózás-füstölés útján tartósítható, egyébként igen gyorsan megromlana. Ez azt jelenti, hogy a hering kereskedelméhez nagy szükség volt mind a sóra, mind pedig fára, enélkül képtelenség szállítani, ezekhez az alapanyagokhoz pedig csak kiterjedt kereskedelmi hálózat segítségével lehet folyamatosan hozzájutni. A fokozódó urbanizáció, valamint a halfogyasztás vallási okú növekedése egyaránt elősegítették azt, hogy évszázadokon át növekedjen a heringhalászat és -kereskedelem.

Heringhalászat Svédországban középkori ábrán forrás: wikimedia commons

A heringkereskedelem korai időszakán túl a modern időszakra is rávilágít a kutatás. Az egyes heringpopulációk (ezek eltérő ökotípusok) más és más helyszíneken ívnak, más sótartalomhoz adaptálódtak, emellett az ívási időszakuk is eltér. A két fő populáció egyike tavasszal, másika ősszel vonul el ívni a saját helyszíneire, így a két népesség nem nagyon tud keveredni sem. A történelmi időkben a legtöbb heringet az a népesség adta az Øresund területén, amely ősszel ívik a Baltikum nyugati részén, az 1200-as évektől e heringtípust halászták igen nagy mértékben. Azonban ez a népesség valamikor a 16. században már nem tudott elegendő halat adni, ezért az erre épülő halászat és kereskedelem is összeomlott.

„A múltban a heringet akkor halászták, amikor ívni érkezett, és könnyen ki lehetett őket juttatni a partra a korabeli hajókkal és felszerelésekkel. Ideális esetben nem halászunk ívás időszakában, mivel ezzel lehet biztosítani csak a halak regenerációját” – mondta Carl André, a kutatás egyik résztvevője.

A heringhalászat e régióban évszázadokon át nem tudott újra kereskedelmi mennyiséget nyújtani. Jelenleg a baltikumi heringek halászata a tavasszal ívó populációt célozza meg (ezek a halak kisebb termetűek, s részint eltérő táplálékékon is élnek, mint az őszi típusú társaik), az ősziekből egyszerűen nincs annyi, hogy érdemes legyen kifogni.

A kutatás megmutatta, hogy már a középkorban olyan mértékű volt a halászat, amelynek hatására egyes populációk összeomlottak, magukkal rántva a helyi iparágat is. Ráadásul az őszi heringek populációja akkor omlott össze, amikor a kis jégkorszak hidegebb vizei miatt inkább jobban kellett volna érezni magukat ezek a hideghez alkalmazkodott halak. Magyarul, a túlhalászat volt az oka a hanyatlásnak, már évszázadokkal ezelőtt!

A National Geographic szerint a kutatók megjegyzik: fontos, hogy a még egészséges méretű, tavaszi ívású populációt megőrizzék, tanulva a történelmi heringhalászat hatásaiból, s figyelembe véve a jelenlegi klímaváltozás várható hatásait.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek