Ezer bíbic, hatszáz daru, ötszáz füsti fecske Csongrádban

Az október elejei szokatlanul meleg idő maradásra, valamint korai megérkezésre csábított sok madarat a Dél-Alföldön, így egyes területeken igen nagy mostanában a madárforgalom. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei csoportjának helyettes titkára, Kókai Károly szerint folyamatos a késői vonulók és a téli vendégek érkezése. A gólyaalakúak rendjét nyolc batla képviseli Sándorfalva mellett egy belvizes területen. A batla sötétbarna, lefelé görbülő csőrű íbiszféle, ebben a madárrendben a legritkább fészkelő madár Magyarországon, s általában már szeptember elején elvonul. Néhány fekete gólyát figyeltek meg a szakemberek ugyancsak Sándorfalvánál, valamint a szegedi Fertő és a Fehértó halastavain. Ez a félénk madár öreg ártéri és nedves hegyvidéki erdőkben fészkel, a magyarországi költő párok száma alig éri el a 250-et. Október eleji előfordulásuk nem számít ritkaságnak, ugyanis a fekete gólya korábban érkezik és később vonul el, mint fehér rokona. A meleget kedvelő kis kócsag és az üstökös gém felbukkanása ilyenkor, október elején a szegedi Fertőn viszont egyáltalán nem szokványos. A szürke gém ezúttal nagy számú megjelenésével hívta fel magára a figyelmet: mintegy négyszázan gyülekeznek a szegedi Fehértavon. A ragadozó madarak típusos vonuló faja a karcsú, hosszú szárnyú, enyhén villás farkú barna kánya, amely Magyarországon kis számban fészkel. A szegedi repülőtér rágcsálóira ezekben a napokban három kánya – valószínűleg egy család – vadászgat. A szegedi Fertő és a Fehértó halastavain megpihen három halászsas, a Csanádi pusztákra pedig megérkeztek az első kékes réti héják, Magyarország igazi téli vendégei. A darvak első csapatai is feltűntek: hatszáz a kardoskúti Fehér-tóra tér éjszakázni. A vonuló parti madarak zömét két faj alkotja, az egyik a hosszú lábú és csőrű füstös cankó, amelynek északi fészkelő helye az erdős tundra és az attól délre lévő tajga övezet. A szegedi Fehértavon pihenő füstös cankók száma mostanában megközelíti a háromezret. A másik faj a Magyarországon is fészkelő, kerek szárnyú, fehér-fekete mintázatú bíbic, amelyből ezer példányt figyelhető meg ebben az időszakban a Fehértavon. A galamb nagyságú, ezüstszürke színű ujjas lile általában csak néhány példánnyal képviselteti magát október elején a déli országrészben, most azonban a szegedi Fehértavon számuk meghaladja a hatvanat, s velük tart pár aranylile is. Az énekesmadarak közül is maradtak a megszokottnál tovább példányok, közülük a rozsdás csuk keltette fel leginkább a szakemberek érdeklődését. Ez a kistestű rigóféle nedves réteken fészkel, s jellemzően az ősz első hónapjában elvonul. Egy rozsdás csuk érdekes módon a búbos pacsirtákkal egy csapatban keresgélte táplálékát a minap a szegedi Fehértó egyik gátján. Ugyanott még vadászgat a nádasok felett ötszáz füsti fecske, a szegedi Fertőn pedig egy korán érkezett téli énekes, a nagy őrgébics keresi táplálékát.