Magyarország becsukja a szemét, vesz egy nagy lélegzetet, és ugrik, amikor a nukleáris energiára tesz óriási tétet, miközben a zöldenergiás termelést nem ösztönzi, sőt akadályozza. A számok nem csalnak, ma szinte minden fejlesztés és befektetés a megújuló energiákat célozza, mi viszont csak az oroszok által hangoztatott nukleáris reneszánsz alá adjuk a lovat.
Elég az alábbi grafikonra vetni egy pillantást, és máris látszik, hogy az atomerőművi beruházások nem tudnak versenyezni a megújuló energiába szédítő iramban ömlő pénzekkel, vagyis termelőkapacitásokkal. A sokat emlegetett nukleáris ipari reneszánsz egyszerűen figyelmen kívül hagyja a valóságot – vonja le a következtetést a grafikont összeállító Greentechmedia. Bármilyen sokba is kerül egy-egy nukleáris erőmű megépítése, ma már nagyságrendekkel alatta marad a zöldenergiás beruházásoknak. (Zölddel a napenergia, kékkel a szélenergia, világoskékkel az egyéb megújuló energia, pirossal pedig a nukleáris energia adott évi beruházási összegét jelzik.)
Kína világelsőnek számít az új atomerőmű építésében, 2014-ben mintegy 9 milliárd dollárt fektetett be a nukleáris projektjeibe. Ám eközben 83 milliárdot pumpált a szél- és napenergiába, amivel máris elérte, hogy a megtermelt megújuló energia mennyisége még a vízierőművek nélkül is nagyobb legyen az atomerőművinél. Ugyanez történik számos energetikai beruházásokban aktív országban, nemcsak a „bezzeg” Németországban, hanem Brazíliában, Indiában, Mexikóban, Hollandiában, Spanyolországban és persze Japánban is, ahol a fukusimai tragédia után leállított reaktorok újraindításának ötlete újra meg újra elhal. Márpedig ezek az országok közel felét teszik ki a világ népességének, miközben hárman közülük a világgazdasági toplista élmezőnyébe tartoznak.
Nukleáris reneszánsz – idézőjelben
A nukleáris reneszánsz kifejezést leginkább Oroszország használja, de mögötte sokak szerint valójában a Roszatom reményei állnak, amelyek szerint megváltozik a kilencvenes évek óta tartó beruházási szélcsend. Az elmúlt 20 évben alig-alig épült új atomerőmű, és a legtöbb, már építés alatt álló projekt is 3-9 évet késik, miközben mindegyik sokkal-sokkal többe kerül, mint azt eredetileg tervezték.
A múlt héten publikált World Nuclear Industry Status Report 2015 (WNISR) beköszönője egyetlen globális panaszáradat. Japánban – az atomenergia egykori fellegvárában – továbbra is alig-alig pislákol az iparági „fény”, a nagy névnek számító francia Areva technikai értelemben csődben van – főként a finn és a francia projektekben való bukdácsolása miatt. Még Kína is 15 hónapos építkezési szünetet rendelt el, miközben az Egyesült Királyságban és Franciaországban is (főként pénzügyi megfontolások miatt) nő az ellenállás az egyébként szükséges új projektekkel szemben. A jelentés szerint az egyáltalán nem volna meglepő, ha a britek végül a Hinkley Point C-t soha nem építenék meg, a francia nemzetgyűlés pedig vindikálta magának a jogot arra, hogy a készülő új energiatörvényben dönthessen akár úgy is, hogy az energiamixben 2025-ig drasztikusan csökkentsék az atomerőművek részesedését.
Felülírások
A pénzügyi aggályok azért nem alaptalanok, mert nukleáris erőműépítés még sosem tartotta a határidőket és a tervezett büdzsét. Az egyetlen kivételt a dél-koreaiak által az Egyesült Arab Emírségekben épített erőmű jelenti, de ott nem vontak be semmilyen helyi erőt a projektbe. Másrészt viszont épp a dél-koreai atomipari beruházásokból lett odahaza erőmű-leállításokkal végződő, kormányzati szálakat is pengető korrupciós ügy, ráadásul tavaly decemberben épp egy dél-koreai nukleáris rendszert hekkeltek meg, és mindez aláásta az ázsiaiak iparági tekintélyét.
Az oroszok még a saját, belföldi építkezéseik során sem tudtak menetrendet tartani, kilenc projektjük most is csúszásban van. A legutóbbi három, már átadott erőművük átlagos építési ideje – szemben a dél-koreai, 4-5 éves vállalási határidővel – 24 év volt.
Az Egyesült Államok ugyanebben a cipőben jár, a Georgia állambeli Vogtle erőmű bővítése 2013-ban indult, de nem tud befejeződni a tervezett 2017-re, sőt, ahhoz is kisebb csodára volna szükség, hogy az első új reaktor 2020.ban üzembe állhasson. Ráadásul az is szükséges lenne, hogy az eredetileg 6,1 milliárd dollárra tervezett bővítési projekt büdzséjét 1,4 milliárd dollárral megemelhessék, és ha ennek szükségességét nem tudják megindokolni, akkor nem lehet azt a fogyasztókra terhelni – és ez jelentősen megnehezítheti az építők pozícióját.
Folytatás: Valós idejű forradalom >>>
