A rovat kizárólagos támogatója

Véget ért az ENSZ 25. Klímavédelmi Konferenciája, lényegi pontokban azonban még mindig nem született megállapodás, holott évtizedek óta figyelmeztetnek a klímaváltozás hatásaira a kutatók, akik az utóbbi időben már klímakatasztrófáról beszélnek, és a korábbiaknál gyorsabb lépéseket sürgetnek.

Több mint 200 ország képviseltette magát az idei ENSZ-klímacsúcson Madridban, amelynek egyik fő napirendi pontja a párizsi klímacsúcs „forgatókönyvének” befejezése volt. A 2015-ben aláírt, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását csökkentő egyezmény hatos cikkelyére fókuszáltak a tárgyalások, amely a szennyezők fizetési kötelezettségére vonatkozik, az egymással szembenálló érdekek miatt azonban nem jutottak megállapodásra.  A klímacsúcs tárgyalásai összességében is holtpontra jutottak, annak ellenére, hogy a tervezettnél több mint 40 órával tovább tartottak. Az eredménytelenség fő oka a pénz: ellentétes álláspontot képviseltek a fejlett és a fejlődő országok képviselői abban a tekintetben, hogy ki is fizesse a klímavédelmet. Tovább nehezíti a konszenzust, hogy nem egyenlő mértékben érintik az országokat a klímaváltozás hatásai, és arról sem született megállapodás, miként szabályozzák a nemzetközi együttműködést.

Sok delegált csalódottsága mellett a Guardian is arról számolt be: nem történt előrelépés, pedig a klímaváltozás azt sürgőssé teszi. További kritika, hogy a részletekben vesztek el a tárgyalások, ahelyett, hogy megállapodtak volna abban, hogyan csökkentik a kibocsátást.

Ahogy a korábbi klímacsúcson, idén sem született megállapodás a szén-dioxid-kibocsátási piacok hatékonyabb szabályozásáról.
Johan Rockström, a potsdami klímakutató intézet (PIK) társigazgatója is azt hangsúlyozta ki, hogy a konferenciának az üvegházhatásúgáz-kibocsátás visszafordításával kellett volna foglalkoznia, hiszen ezek káros hatásaira már több mint három évtizede figyelmeztetnek a kutatók. Ehhez képest csak arra jutottak a résztvevők, hogy a jövő évi, Glasgow-ban megrendezendő klímacsúcs előtt jelentik be a kibocsátáscsökkentésre tett vállalásaikat.

A klímacsúcson elhangzott legfontosabb és legaggasztóbb megállítások közé tartozik, hogy a grönlandi jégtakaró a jósoltnál sokkal gyorsabban olvad (hétszer olyan gyorsan, mint az 1990-es években), ez pedig százmilliókat veszélyeztet, és visszafordíthatatlan károkat okozhat. A tengerszint 67 centiméterrel emelkedhet az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) tudósai szerint, ami 2100-ra 360 millió embert fenyeget.

Klímasztrájk Madridban 2019 december 6-án este, a COP25 félidejében (Fotó: Lehoczky Annamária)

Az ökoszisztéma összeomlásához vezethet az óceánok oxigénvesztése is, amely szintén előre nem látható mértékben következik be a felmelegedés és a túlhalászás következtében. Emiatt egyre több, vészesen alacsony oxigéntartalmú úgynevezett halálzóna alakul ki, amely különösen a nagyobb testű halakat, például a cápákat és a tonhalakat veszélyezteti. A tudósok arra is figyelmeztettek, hogy a legújabb nemzetközi kutatások eredményei alapján 1,9 milliárd embert, a Föld népességének negyedét fenyegeti vízhiány.

Az ENSZ legújabb jelentése is azt hangsúlyozza, hogy 2030-ig évente 7 százalékkal kellene csökkenteni a kibocsátást ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt tartsuk, és sebesen robogunk a felé a pont felé, ahol már nem visszafordíthatatlan hatásai lesznek a Föld éghajlat-változásának.

Az Európai Unió tagállamainak vezetői épp a csúcs idején, csütörtökön fogadták el azt a vállalást, hogy a párizsi klímaegyezmény alapján 2050-re karbonsemlegessé teszik az EU-t – igaz, a közösség egyik nagy országa, Lengyelország nem állt be emögé. Az uniós klímastratégia ambiciózus, arról azonban nem sok konkrétum derült ki, hogy a nagyratörő célok elérése érdekében hogyan támogatja majd az EU a tagállamokat.

A mielőbbi tettek sürgősségére hívja fel a figyelmet az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) december elején közzétett 2020. évi környezeti állapotjelentése is, mely szerint olyan mértékben csökken a biodiverzitás, használjuk túl a természetes erőforrásokat, és növekszik a klímaváltozás mértéke, hogy Európa nem fogja elérni a 2030-ra kitűzött céljait, hacsak nem cselekszik gyorsan. A jelentés alapján az elmúlt két évtizedben Európa jelentős lépéseket tett az éghajlatváltozás mérséklése, az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentése, a lég- és vízszennyezés kezelése terén, valamint a körforgásos és a biogazdaság irányába, továbbá eredményeket értünk el a műanyaghulladék kezelését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó új szakpolitikák bevezetésének terén is.

Az eddigi változtatások azonban közel nem elegendőek: a jelentés is azt szorgalmazza, hogy az európai országok, vezetők és politikai döntéshozók fokozzák radikálisan és gyorsítsák fel az intézkedéseket. Az EEA ügyvezető igazgatója, Hans Bruyninckx szerint már rendelkezünk azokkal az ismeretekkel és technológiákkal, amelyekkel fenntarthatóvá tehetnénk a legfontosabb termelési és fogyasztási rendszereket, azonban az eddigi lépések meg sem közelítik a hosszú távú célok eléréséhez szükséges mértéket. Az európai diverzitás és a természet védelme a legnehezebb kihívás: az eddigi, 2020-ra kitűzött 13 szakpolitikai célból mindössze kettő teljesülhet.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) az ENSZ klímakonferenciáira időzítve adta ki éves éghajlati értékelő jelentéseit, amelyek az éghajlat-változási tárgyalások alapjául is szolgálnak. A legfrissebb jelentés szerint a 2019-es év – ami a második vagy harmadik legmelegebb év lesz a szisztematikus mérések kezdete óta – globálisan egy rendkívüli meleg tíz évet zár, és megerősíti azt is, hogy rendkívül gyorsuló változásoknak vagyunk tanúi. A szén-dioxid koncentrációja 2018-ban rekordszintet ért el a légkörben, 407,8 ppm volt, és 2019-ben tovább emelkedett, az év végére pedig elérheti a 410 ppm-et. Ez már csak azért is problémás, mert a szén-dioxid a légkörben évszázadokon át, az óceánokban pedig még hosszabb ideig megmarad, így fenntartja, illetve fokozza az éghajlatváltozás folyamatát.

A szélsőségesen meleg időjárási körülmények egyre növekvő terhet rónak az emberi egészségre és az egészségügyi ellátásra is. A jelentés rámutat arra is, hogy 2018-ban 220 millióval több 65 évnél idősebb kiszolgáltatott személyt érintett hőhullám, mint 1986–2005 között átlagosan, és több mint 820 millió ember éhezett tavaly. Az élelmiszerválság 33 országot érintett, ezek közül 26 országban az időjárási szélsőségek gazdasági krízist idéztek elő és konfliktusokkal jártak. Több mint 10 millió új, határokon belüli elvándorlást regisztráltak 2019. január és június között, ebből 7 milliót veszélyes időjárási események váltottak ki. „Ha nem hajtunk végre sürgős intézkedéseket az éghajlatváltozás megfékezésére, akkor a század végére elérjük a 3 °C-os melegedést, és ez fokozottan veszélyezteti az emberi jólétet. Sehol sem tartunk a Párizsi Megállapodás céljának eléréséhez” – mondja Petteri Taalas, a WMO főtitkára.

A kitűzött célokhoz pedig a legutóbbi klímacsúcs sem vitt közelebb- áll a HVG konferenciát értékelő cikkében. 


Nyitókép: Lehoczky Annamária

A Greenfot Madridból Lehoczky Annamária klímakutató, újságíró (masfelfok.hu állandó szerzője) tudósította a COP 25 klímakonferenciáról.
Korábbi cikkei a témában: 
Tegyél. Most! Megkezdődött a 25. “kék” ENSZ klímacsúcs Madridban
“7 millió nagyon jó okunk van arra, hogy harcoljunk az éghajlatváltozás ellen” – emberi jogok a COP25 klímacsúcson
„Mi benne vagyunk” – török önkormányzatok a klímavédelmet sürgetik
„A Párizsi Megállapodás szíve még dobog, de egyre lassabban. Ne adjátok fel!” – hírek a madridi klímacsúcs második hetéről 
Ha nem akarod, hogy dinoszaurusznak nevezzünk, ne viselkedj úgy! – a madridi COP25 klímacsúcs zárása

Kapcsolódó anyagok:

Kompromisszummal ért véget a madridi klímacsúcs

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek