Április 14-én újra küldött adatokat az eltűntnek hitt fiatal fehér gólya jeladója. 2012. október 7. óta nem tudtak róla semmit a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai, akik a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” projekt keretében 12 fehér gólyát jelöltek meg új típusú jeladókkal 2012 nyarán.
Ezek a jeladók, a korábbi típusokkal szemben már GSM hálózatokon keresztül küldik a GPS-el rögzített koordinátákat, így a méretük és élettartamuk jelentősen csökkenthető. Azonban ha a madarak olyan helyen tartózkodnak, ahol nincs megfelelő térerő, akkor nem tudják elküldeni a rögzített adatokat. A Tisza névre keresztelt madár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rakamazról származik, s miután kalandos módon, október elején megérkezett Szudánba, többé nem kaptak róla hírt az MME munkatársai. Miután néhány hétig nem érkeztek adatok, sejthették, hogy a madarak a mobiltelefon hálózattal gyengén lefedett területeken lehetnek, ahogy történt ez a Nógrád megyéből származó Patak esetében is, amikor Csádból egy hónapon keresztül nem küldött jeleket magáról. Tisza esetében is reménykedtek a madarászok, hogy előbb vagy utóbb csak előkerül, de 2-3 hónap után már nem számítottak arra, hogy ez megtörténik.
Az április 14-én újra bejelentkező Tisza jeladója elmentette a madár téli tartózkodásának koordinátáit, így visszamenőlegesen is tudjuk, hogy a tél nagy részét a 2011 júliusában függetlenné váló Dél-Szudánban töltötte, ahol napjainkban is polgárháborús konfliktusok zajlanak. Valószínűleg az ország jelentős részén nem lehet túl jó a GSM hálózat lefedettsége, így talán nem meglepő, hogy Tisza jeladója nem küldött SMS-eket, csak azután, amikor elindult északi irányba és Egyiptomba érkezett. Augusztusi indulása óta mintegy 13-14 ezer kilométert tett meg, s lehet, hogy hamarosan itthon üdvözölhetjük. (A fiatal fehér gólyák csak 3-4 éves korukban kezdenek fészkelésbe, s jelentős részük első éves korában elpusztul. Az első telelés után kóborolnak, s nagyrészük nem jön még vissza a majdani költőterületére.) Külön érdekessége Tisza történetének, hogy az Afrikát elérő három fiatal jeladós gólya közül ő az egyetlen, amelyik elindult északi irányba és elhagyta Afrikát. Igaz Patakról és a Szlovákiában jelölt Oliverről régóta nincsenek friss adatok, de remélhetően valamikor az ő jeladójuk is újra bejelentkezik.
Tisza története
2012. augusztus 2-án gyűrűzték meg, a néhány nappal korábban Rakamazon befogott madarat. Le volt gyengülve, de nem volt sérülése miután kirepült az Arany János utca 3. szám előtti fészekből. A Nyíregyházi Állatparkban néhány nap alatt megerősödött, majd az MME munkatársai augusztus 6-án a Hortobágyi Nemzeti Park madármentő- és repatriáló telepére vitték, s ekkor helyezték a jeladót Tiszára. Górés-tanya a mentett madarak számára kiváló körülményeket teremt a természetbe való visszailleszkedéshez. Miért lett a neve Tisza? – Mivel szülőhelye (Rakamaz) a Tisza mellett fekszik, ezért kapta ezt a nevet.
Augusztus 23-án Tisza még a többi fiatal gólyával együtt ott volt, s bár már megerősödött, még nem akart elvonulni, ezért Tiszát és másik két jeladós fiatalt átszállítottuk a Góréstól mintegy 10 kilométerre Délre lévő Kunkápolnási mocsárhoz (Nagyiván mellett). Azért döntöttünk a jeladós gólyák Górésról történő elvitele mellett, mert az akkor még szép számban jelen lévő fiatal, de még etetésre szoruló gólyák társasága ott tartotta azokat a madarakat is, melyek már önállóan is képesek lettek volna táplálkozni és elvonulni Dél felé. Reméltük, hogy a többiektől távoli helyről elindulnak hamarosan. Tisza, Szamos és Alma tehát augusztus 23-án már Nagyiván mellett töltötték a délutánt, ahol az elengedésük után azonnal elkezdtek ismerkedni a vizes élőhellyel (Góréson nem sok vízzel találkoztak az aszályos időjárás miatt), együtt sétáltak, ittak, fürödtek és „bogarásztak”.
A három jeladós gólya másnap elindult, s megkezdték a vonulásukat. Tisza 6 nap alatt ért Törökországba, s eközben megtett mintegy 1200 kilométert. Isztambulba érve talált egy 120 hektáros hulladéklerakó telepet, s két héten keresztül ideje nagy részét ott töltötte. Szeptember 15-én indult tovább, majd 7 napot töltött az izmiti hulladéklerakónál. Szeptember 22-én valószínűleg találkozott egy kései vonuló csapattal, megindult déli irányba, s 29-én a Sínai-félszigeten át Afrikába érkezett. Ezután már nem sietett annyira, Egyiptomban a Nílus mentén haladt, a Nasszer-tónál időzött. Október 6-án a szudáni határhoz ért, s az éjszakát már Wadi Halfa alatt, a Núbia-tó közelében töltötte.
Eddig a pontig mintegy 4000 kilométert repült, majd másnap eltűnt a szemünk elől. A következő 6 hónapban mintegy 9-10 ezer kilométert utazott. Ebből 7-8 ezret telelése folyamán kóborolt, miután elvesztettük vele a kapcsolatot Dél-Szudánba tartott, ahol minden bizonnyal nem volt megfelelő térerő ahhoz, hogy SMS-eket küldjön a jeladója. A tél nagy részét ott töltötte, majd április elején indult el északnak, s az utóbbi 2 hétben 2000 km-t vonult észak felé.
A 2012. október 7. és 2013. április 14. közötti 6 hónapban semmit semmit sem tudtunk róla. Április 14-én érhetett olyan területre (Egyiptomba), ahol a jeladó már képes volt SMS küldésére, s hamarosan megérkeztek az október és április között eltárolt adatok a webszerverre, s azóta minden nap bejelentkezik, s küldi a friss adatokat.
Tisza tehát talán elindult hazafelé, minden esetre április 16-án elhagyta Afrikát, s estére már Jordániába ért. Kíváncsian várjuk a következő napok történéseit, melyekről természetesen beszámolunk.
