Nem kell újabb jégkorszaknak bekövetkeznie ahhoz, hogy az állatok és növények vándoroljanak: Ausztriában is szüntelenül felbukkannak olyan fajok, amelyek korábban nem voltak itt honosak – közölte Wolfgang Rabitsch, az osztrák Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal szakértője.
Az akantuszfélék családjába tartozó medvekörmöt, a pézsmapockot és az ázsiai katicabogarat hozta fel példaként azokra az idegen fajokra, úgynevezett neobiotákra, amelyek problémát okozhatnak a hazai flórára és faunára nézve.
Alapjában véve a fajok vándorlása természetes folyamat, de a közlekedés és az áruszállítás megnövekedése hozzájárult a jelenség felgyorsulásához és kiterjedéséhez. Sok állat- és növényfaj ugyanis külföldi szabadságról hazatérők vagy messzi vidékről érkezett csomagok révén jut be Ausztriába, anélkül persze, hogy szándékosság húzódna mögötte. De nem ritka az sem, amikor megrendelésre, nyerészkedési vagy gyűjtési célból hozzák be a példányokat. “És ha egyszer a neobioták megtelepednek, és szaporodni kezdenek, nagyon nehéz kiirtani őket” – mondja a szakértő.
A klímaváltozás szintén szerepet játszik, a felmelegedés vándorlásra készteti az állatokat és növényeket. Rabitsch megemlítette, hogy megfigyelések szerint a melegebbé váló éghajlati viszonyok miatt több mediterrán faj Ausztriában talál “új hazára”. “A gond akkor kezdődik, amikor elkezdenek ellenőrizhetetlenül szaporodni, és veszélyeztetik a hazai tájakon honos fajokat, leszűkítve vagy elfoglalva azok életterét” – hangoztatta. Becslése szerint az idegen eredetű állatfajok egynegyede jelent veszélyt az ausztriai faunára, a növényeknél csupán két százalékos a fenyegetés.
Úgy vélekedett, hogy a neobioták feltűnése nemcsak Ausztriának,hanem egész Európának problémát okozhat, következésképpen uniós keretekben kellene foglalkozni a jelenséggel.
Nem egy új faj, ellenkezőleg, a védett állatok listáján nyilvántartott, a térségben őshonos aranysakál (Canis aureus Linnaeus) három fiatal példánya okoz izgalmat a Fertő-tavat övező, egyedi állat- és növényvilágáról nevezetes nemzeti parkban. A rókára hasonlító állatokat többen is megpillantották, szemmel láthatóan jól érezték magukat környezetükben. Az aranysakálok a XIX. század végéig nagy számban éltek a térségben, ám az emberek részéről elszenvedett üldöztetés nyomán állományuk vészesen lecsökkent. Most a helyi hatóságok azt remélik, hogy újra szaporodásnak indulhatnak a parkban, nem utolsósorban annak hatására, hogy Bulgáriában, Magyarországon és Romániában is bővült a népességük.
