Korábban pusztulnak a mikroműanyagot fogyasztó halak. A szakértők még mindig nem tudják, hogy a parányi műanyagrészecskék pontosan miként hatnak az élőlényekre.
Egy nemzetközi kutatócsapat új tanulmánya alapján a mikroműanyagokat fogyasztó halak fiatalon több kockázatot vállalhatnak, így pedig nő a korai pusztulásuk esélye – számol be a Phys.org. A kísérlet során fiatal egyedeket fogtak be, majd mikroműanyagot adtak nekik, mielőtt visszaengedték volna őket a tengerbe.
Az utóbbi időkben a szakértők felismerték, hogy a műanyagszennyezés komolyan befolyásolja az élővilágot. Az elmúlt időszakban rengeteg vizsgálat indult, hogy felmérjék az ilyen szennyeződések környezetre és élőlényekre, köztük az emberekre gyakorolt hatását.
A Mark McCormick, az Ausztrál Kutatási Tanács korallkutató központjának munkatársa által vezetett csapat farokfoltos korallsügéreket (Pomacentrus amboinensis) gyűjtött be, az állatokat négy napig tartották a laboratóriumban. Az élőlényeket természetes táplálékukkal, garnélával etették, a tárolók felébe viszont mikroműanyagokat is tettek. Miután szabadon engedték őket, a kutatók búvárok segítségével nyomon követték a példányokat.
A szakértők arra jutottak, hogy 72 órával az elengedésük után a kontrollcsoport tagjainak többsége még élt, míg a mikroműanyagot evő egyedek mind ragadozók áldozatává váltak. Ennek oka az, hogy a szennyezést fogyasztó példányok aktívabbak voltak, és kockázatosabban is viselkedtek. A kutatók arra gyanakodnak, hogy ennek hátterében az éhezés áll: a mikroplasztikot fogyasztó állatok emésztőrendszerében túl sok műanyag volt, s ebből nem tudtak tápanyagokhoz jutni, ezért a halak úgy érezték, halálra fognak éhezni, így komolyabb kockázatokat vállaltak az életben maradásért.
