A Föld egyre súlyosbodó ökológiai és társadalmi helyzete is jelzi, hogy a június 20-22 között tartott ENSZ csúcstalálkozó a fenntartható fejlődésről volt az emberiség egyik utolsó esélye, hogy egy éles fordulatot véve lépjen fel a Földön élő teremtmények, köztük a Homo sapiens sapiens védelme érdekében. A Rio+20 konferencia éppen ezért egyedi lehetőséget kínált, egyben a hatékony fenntartható fejlődést támogató politikai irányvonal mérföldköve is lehetett volna, amit hatalmas hiba volt elszalasztani.
20 évvel az első riói Föld Csúcs után a földi élet drámaian bonyolulttá vált mind az ember, mind a természet számára. Az éhező emberek száma napjainkra eléri az egy milliárdot, ami azt jelenti, hogy ma minden hatodik ember a Földön – többnyire nők és gyermekek – éhezik. A biológiai sokféleség csökkenése nem állt meg, ellenkezőleg, az elmúlt 20 évben a csökkenés mértéke egyre fokozódott. A globális klímaváltozás – ami a közelmúlt természeti katasztrófáinak és az így okozott nélkülözés fő eredője – nem csökkent, sőt, felgyorsult, és egyre súlyosabb problémát jelent.
A világszerte változatos formában tapasztalható tünetek, többek között a fokozódó társadalmi elégedetlenségek vagy a globális éghajlatváltozás, tették hangsúlyozottan fontossá a Rio+20 csúcstalálkozót. A magasszintű konferenciáról feltétlezhető volt, hogy a jelenleg legsúlyosabb globális problémákat górcső alá veszik és konkrét stratégiákat dolgoznak ki az elmúlt két évtizedben meg nem valósult célok elérése érdekében. Azonban sok ezer civil szervezet minden erőfeszítése ellenére a csúcstalálkozó nyilatkozatának politikai szintű megvalósításához nem fűzhető sok remény.
Az úgynevezett “A jövő amit akarunk” című záródokumentum csupán újra helybenhagyja a korábbi megállapodásokat, ám mellőzi az új célok megfogalmazását és a célok melletti elköteleződést. Rövidtávú nemzeti szintű terveket tartalmaz, ugyanakkor nem veszi számításba a bolygó eltartóképességének határait. Habár a dokumentum egy fenntarthatóságról szóló politikai állásfoglalás, mégis a gazdasági növekedés paradigmája dominál benne, az a gazdasági paradigma, amelyről a tudomány hosszú ideje mondja, hogy összeegyeztethetetlen a fenntarthatósággal. Még az EU Környezetvédelmi Biztosa, Janez Potočnik is arra figyelmeztetett korábbi beszédében, hogy a Rio+20 hivatalos dokumentuma iránymegjelölések és konkrét mérföldkövek nélkül üres beszéd lesz csupán.
Mindezek ellenére van még remény valódi előrelépésre?
Míg a világ különböző tudományos fórumai hiába figyelmeztetik folyamatosan a világ vezetőit, hogy a döntéshozásnak a fenntarthatóságot szem előtt tartva kell szolgálnia minden egyes ember érdekét, addig civil szervezetek a saját maguk módján konkrét lépéseket tesznek egy fenntarthatóbb világért. Proaktív kezdeményezésekkel állnak elő, amelyek egyaránt jövőképet kínálnak, felelős vezetést, és elköteleződést az iránt, hogy bolygónk igazságos és élhető hellyé váljon.
Míg a civil szervezetek egyhangúan utasították el a Rio +20 záródokumentum támogatását, az ANPED (Északi Szövetség a fenntarthatóságért) vezetésével összeállították “a jövő amit nem akarunk” dokumentumot, amelyhez eddig több, mint 2000-en csatlakoztak. Mindezeken túl az “emberek fenntarthatósági megállapodása” egy olyan globális civil kezdeményezés, amely
az igazságosságot, a világ polgárainak mozgalmát és a gazdaságok lokalizálását sürgeti.
A Civil Szervezetek általi kezdeményezések közt szerepel az európai koralíció az erőforrás korlátozásért, amely a globális és abszolút erőforrás felhasználás korlátozása mellett köteleződött el. A koalíció konkrét intézkedéseket dolgozott ki, amelyeken keresztül a szükséges és nélkülözhetetlen éles fordulat a globális politikákban könnyedén megvalósulhatna. Az erőforráshasználat korlátozásáért küzdő koalíció olyan fenntartható fejlődés szakpolitikák kidolgozásáért és megvalósításáért küzd, amelyek felismerik, hogy a jelenlegi válság sokrétű és összetett, ugyanakkor belátják,hogy a jelenlegi intézményi háttér nem alkalmas ezen bonyolultság
kezelésére.
A változtatás minden szinten szüskéges a szubszidiarítás alapelvének alkalmazásával. Azonban globális és nemzetközi szintű döntéshozatal példamutatása létfontosságú a szükséges változáshoz és a fokozódó gazdasági, társadalmi és környezeti kihívások megfelelő kezelésének kidolgozásához. Mindezek fényében, az erőforráshasználat korlátozásáért küzdő koalíció az összes nyersanyagtípus felhasználásának limitálását sürgeti. Hiszen, csak így lehet a jelenlegi pazarló fogyasztást hatékonyan csökkenteni, a gazdaságot az ökológiai korlátok közé szorítani, és a fenntarthatatlan erőforráshasználat a természetre és emberi közösségekre egyaránt gyakorolt hatásait mérsékelni. Az erőforráshasználat csökkentését együtt kell megvalósítani a szegénység felszámolásával és a zöld gazdaság kiépítésével. A koalíció szakpolitikai dokumentuma, valamint a gyakorlati megvalósítást segítő Energia Kvóta Rendszer és a Rimini Jegyzőkönyv integrált megoldást kínálnak az erőforrás használat csökkentésére, valamint a gazdasági, társadalmi és
környezeti problémák egyidejű kezelésére.
“Legyünk innovatívak és elkötelezettek a vágyott jövő iránt, ahelyett, hogy elmenekülünk napjaink legnagyobb kihívásai és problémái elől"- mondja Hajdu Klára, a CEEweb főtitkárhelyettese.
A CEEweb a Biológiai Sokféleségről
A CEEweb a Biológiai Sokféleségért a közép-kelet-európai régióban természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek nemzetközi hálózata. Küldetésünk a biológia sokféleség megőrzése a fenntartható fejlődés elősegítésén keresztül.
Az erőforráshasználat korlátozásáért küzdő koalícióról
Az Erőforrás Korlátozásért küzdő koalíció azokat az európai szervezeteket tömöríti, akik a globális erőforrás felhasználás korlátozását szorgalmazzák, amely a fenntarthatóság előfeltétele. Ez szükséges ahhoz, hogy elérjük azt a célt, hogy megállítjuk a biológiai sokféleség
csökkenését és fenntartjuk, illetve visszaállítjuk az ökoszisztéma szolgáltatásokat, amelyek az emberi jólét alapját képezik.
További információ:
Veronika Kiss
Programkoordinátor
kiss@ceeweb.org
36 1 398 0135
