Az elmúlt több mint száz évben a Magyarországon lehullott éves csapadék összmennyisége szignifikánsan nem változott, de annak tér- és időbeli eloszlása a szélsőségek irányába tolódik el, a heves esőzések miatt lezúduló nagycsapadék pedig nem tud hatékonyan beszivárogni a talajba. Az ország nemcsak a folyókon tapasztalható korszerűtlen vízgazdálkodás miatt szárazodik és veszít vizet, de a megfigyelt felszínalatti vízszint csökkenése is több, mint 2 cm/év volt az 1986-2010 közötti időszakban. Amellett, hogy egyre több vizet veszünk ki mezőgazdasági, ipari és lakossági célokra, a hátsági területeken még nagyobb a veszteség (akár 10 cm is évente), mert a felszínalatti vizek a folyóvölgyek irányába mozognak. Ha nem változtatunk a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlaton, valamint nem törekszünk a csapadék helyben tartására, akkor a Homokhátságon teljesen ellehetetlenülhet a mezőgazdaság és csak a folyóvölgyek maradnak élhetők. Ez azonban nem szükségszerű, és már most rendelkezésünkre állnak költséghatékony, helyben is megvalósítható célzott felszínalatti vízpótlási megoldások, amiknek a hatékonyságát nemzetközi jó gyakorlatok is igazolják.
A csapadék tetőkről és burkolt felületekről való összegyűjtése, kutakba juttatása, majd aszály idején onnan történő kinyerése nemcsak a vízhiányt enyhíthetné, de vízszintemelkedést is eredményezne a felszín alatt és az ökoszisztémák regenerációját is segíthetné. Természetesen csak úgy, hogy közben a bejuttatott víz megfelelő minőségét és hatását is ellenőrizzük. A felszínalatti vízkészlet egy korlátozottan megújuló erőforrás, ezért a vízkivételi gyakorlatok megváltoztatása nélkül nincs az az alkalmazkodási megoldás, ami hatékonyan segíthetne a helyzeten.
A Másfélfokon publikált „a Homokhátság megmentése az elsivatagosodástól költséghatékony természetalapú megoldásokkal” elemzés egy most is tartó kutatás (Éghajlatváltozás Nemzeti Multidiszciplináris Laboratórium) része, az eredményeket pedig a terepen is igazolták kis léptékben. Főbb megállapítások:
- Az elmúlt több, mint száz évben a lehulló csapadék éves összmennyisége szignifikáns mértékben nem változott. Az éghajlati szimulációk trendjei alapján a nyári csapadék csökken, a téli viszont növekedni fog hazánkban. Ami a növények vegetációs időszakában várhatóan súlyosbítja a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét. Mindezen fölül a szélsőséges csapadékesemények intenzitása (napi 10-20 mm-t meghaladó eső) és a gyakorisága is fokozódik. Mi több, a vegetációt minden harmadik kritikus tavaszi és nyári félévben aszály sújtja. Mindezek a trendek kedvezőtlenek a mezőgazdaság szempontjából, mert a lehulló eső nem tud lassan beszivárogni a talajba, hanem vagy lefolyik a területről csatornákon keresztül, vagy elpárolog.
- Az Európát és hazánkat is sújtó 2022-es rekord aszályos év felkorbácsolta a téma iránti érdeklődést és felhívta az agrárium figyelmét is arra, hogy táji szintű vízvisszatartásra. Jó hír, hogy egyre többet hallunk nagy folyóink mentén az árvízi víztöbblet helyben tartásáról, sőt a talaj jelentős víztározó képességéről is. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a talaj alatt található víztartó rétegekbe is tározhatunk vizet. Mi több, a felszíni vízvisszatartáshoz képest kisebb párolgási veszteséggel, és onnan tartós szárazság idején újra ki is nyerhetjük a víztartalékot.
- A mesterséges vízbetározás a csökkenő felszínalatti vizek szintjére is jótékony hatással lehet, hiszen országos szinten a felszínalatti vízszint csökkenése 2,24 cm/év (1986-2010). A vízszintcsökkenés mértéke nem egyenletes: a kiemelt hátsági területeken, mint a Nyírség, Maros-hordalékkúp vagy a Duna-Tisza közén számottevő, akár a 10 cm-t is elérheti évente.
- A felszínalatti vizek a folyóvizekhez hasonlóan mozgásban vannak, de ennek mértéke néhány méter vagy centiméter évente. A mozgás iránya pedig a magasabb domborzati helyzetű területek felől a mély fekvésű folyóvölgyek felé tart, csakhogy szemünk elől elzártan. Azaz a hátsági területekről a felszínalatti víz szintje alatt tovább áramlik a víz a folyóvölgyek irányába. Ez a hátságon rásegít a vízszint csökkenésre, míg a folyóvölgyekben némileg kompenzálja a csökkenést.
- Az éghajlati forgatókönyvek és a vízföldtani modellezés alapján a hátságon további vízszintcsökkenés várható az évszázad végéig: a felszínalatti vizekbe történő csapadék beszivárgás várható mennyisége nyolcvan éven belül egyharmadára csökken a Duna-Tisza közén. Ez pedig a Hátságon a vízszint további háromméteres csökkenését vetíti elő.
- A talaj, a korábbi tavak és felszínközeli víztestek, ökoszisztémák végképp elveszítik kapcsolatukat a felszínalatti vizekkel és eltűnésük prognosztizálható. Ezzel párhuzamosan a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat is teljességgel ellehetetlenül. Ezen trendek alapján a folyóvölgyek maradhatnak élhetők és itt folytatható az élelmiszertermelés.
- A földalatti víztárolás mentheti meg a Homokhátságot az élhetetlen jövőtől. Számos nemzetközi tapasztalat áll rendelkezésre fejlett és fejlődő országokból (Spanyolország, Ausztrália, USA, India, Kína, Pakisztán stb.), ahol a problémák már korábban jelentkeztek és a célzott felszínalatti vízpótlás (Managed Aquifer Recharge-MAR) jelentett ezekre megoldást. Előnyük, hogy kialakításuk többnyire nem igényel nagy mérnöki beavatkozást a környezetbe, hanem a rendszerek települési vagy lakossági szinten is megtervezhetők és kivitelezhetők. A Duna-Tisza közi hátságon a csapadékvíz az egyetlen helyben gyűjthető és használható vízforrás.
- Az esővízgyűjtés sok évezredes múltra tekint vissza, ami új, az az összegyűjtött víz közvetlen felszín alá juttatása sekély kutakba történő bevezetéssel. Két lehetőség kínálkozik: 1) a tetővízgyűjtés és 2) a burkolt felületekről lefolyó víz összegyűjtése és koncentrált felszín alá juttatása. A tetővíz koncentrált vízszinthez juttatása révén a beszivárgási folyamat és a párolgási vízveszteség is csökkenthető. Nagy csapadékú időszakban így hatékonyan tudjuk tározni az egyébként veszteségként vagy károkozóként jelentkező vizet. Ezzel átmenetileg megemeljük a felszínalatti vízszintet, majd később, száraz időszakban, kutakon keresztül ismét kinyerhetjük a többletvizet.
- A 2020 januárjában megkezdett kísérlet eredményei az ásott kútba juttatott víz vízszint emelő hatását és a sekély felszínalatti víz minőségének jelentős javulását mutatták mind az összes oldott anyagtalom, mint pedig a fő és nyomelemek tekintetében. Ezt a mért értéket a település tetőfelületeire vonatkoztatva (Kerekegyháza) éves szinten több mint 280 ezer m3 többletvíz lenne közvetlenül bejuttatható a település alá, ami elvben ~20 cm vízszintemelkedést okozhatna 30 százalékos kőzet pórustérfogat mellett, és ha a veszteségekkel és az eláramlással nem számolunk.
- Ezek az egyszerű megoldások a hátság valamennyi településén a lakosok körében és önkormányzati szinten megvalósíthatók a jó gyakorlatok és a kockázatok szükséges megismertetése mellett.
- A technikai, mi több a természetalapú megoldások is rendelkezésre állnak, de elköteleződés és a probléma jelentőségét értő szándék is kell azok alkalmazásához. A csapadékeloszlás trendjei és a szélsőséges események fokozódása megkívánja hazánkban is a vizek helyben tartását, megőrzését és céltudatos hasznosítását. Ehhez a MAR, mint a felszínalatti és felszíni vízvisszatartást együtt szolgáló megoldás tálcán kínálja a lehetőséget. De arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a láthatatlan, ámde korlátozottan megújuló felszínalatti vizekből történő vízkivételek tudatos priorizálása és a vízpótlási, vízkitermelési folyamatok nyomon követése, a vízminőség hosszútávú megőrzése nélkül a legjobb alkalmazkodási megoldás sem vezethet eredményre.
A szerző Mádlné Szőnyi Judit, hidrogeológus, az MTA doktora, az ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék habilitált egyetemi docense, a Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra kutatóközpont vezetője.
Kapcsolódó greenfo podcast: Amikor a kormányhivatal asszisztál a természetpusztításhoz
A Homokhátsági félsivatagban sorra létesültek a “lezúduló szélsőséges monszunszerű csapadékvíz” befogadására szolgáló ásott tározók, annak ellenére, hogy a sík homokfelszínen nem lehet vizet összevezetni és a hidraulikai kalkulációban szereplő csapadékmennyiségek soha nem estek le, sem itt sem máshol. A bordányi kékperjés láprétet is kinyírja a fideszes pályázati mutyi? EU-s támogatással a kiszáradóban levő homokhátságban, a Duna-Tisza-köze déli részén a talajvizet értelmetlen NER közeli beruházásokkal tüntetik el. Ritka védett növények, ex lege védett láp elpusztítása jogsértéssel, állami asszisztálással.
